Je suis tombé amoureux de toi [Draco Malfoy f.f. 18+]

40. FEJEZET

Dracoval az udvaron sétáltunk, és beszélgettünk. A nap finoman perzselte a bőrünket, a kabátjaink pedig már a kezünkben voltak.

-- Arra gondoltam, hogy hétvégén lemehetnénk a szüleim nyaralójába. – szólalt meg a szőke, mire ránéztem.

-- Van nyaralótok?

-- Három is. Az egyik ugye itt Angliában, a másik Svédországban, a harmadik pedig Amerikában. – magyarázta, mire tátva maradt a szám.

-- Jó ötlet, menjünk! – vigyorogtam, mire átkarolt, és megcsókolt.

Egyszer csak valaki megkocogtatta a vállamat, mire felnéztem.

-- Mit akarsz Zambini? – morogta Draco.

-- Végzős, Mardekáros buli lesz ma este. Gondolom, nem kell mondanom, hogy ti is meg vagytok hívva. – magyarázta a barna bőrű.

A szőkének felcsillant a szeme. Berúgási lehetőség? OTT LESZÜNK!

-- Köszi, hogy szóltál. – mosolyogtam kedvesen, mire bólintott.

Éppen fordult el, mikor egy észleltem, hogy egy átok közeledik felénk. Visszarántottam a fiút a karjánál fogva, majd előkaptam a pálcámat.

-- Defensor! – kiáltottam, mire egy kupola ölelt át minket, hármunkat, és az átok a kupola falán szétcsattant.

Hirtelen sorozatban jött legalább tíz átok, mire próbáltam minden erőmet bevetni. Ahogy abbamaradt a „bombázás", a pálca kiesett a kezemből, majd hátra estem Draco karjaiba, aki azonnal elkapott, és lefektetett a földre.

-- Jól vagy? – guggolt le Blaise, mire Draco hisztérikus hangon válaszolt.

-- Szerinted, ha összeesett, akkor jó van?

-- Nyugodjatok meg, túlélem. – válaszoltam rekedtes hangon, mire Draco arca fintorba torzult, ahogy visszafogott - valószínűleg - egy könnycseppet.

A szőke se szó, se beszéd, felkapott menyasszony pózba, az ölébe, majd kérdőn visszanézett Blaisere.

-- Jössz?

-- Persze. – a fiú leguggolt a pálcámért, majd odasietett hozzánk. – Majdnem kinyúltunk! Köszönöm Isabella, hogy megmentettél.

Csak biccentettem, majd a szőke mellkasához bújtam. Felmentük a szobába, majd az ajtóban Zambini a kezembe nyomta a pálcámat, még egyszer megköszönte a mentőakciót, majd elment. Draco letett az ágyra, majd leült mellém.

-- Megint használtad azt a könyvet. – ingatta a fejét. – Eddig még nem hallottam ezt a varázsigét.

Felültem, mire a szemembe nézett.

-- A miatt a könyv miatt élünk, ne feledd. Egyébként pedig, nem kell féltened. Nem lesz baj. – simítottam végig az arcát, mire sóhajtott egyet.

-- Anya ugyan ezt mondta a háború előtt... Nem jött be...

-- Draco, a családod legnagyobb varázslónője is ezt használta, úgyhogy benne bízhatsz.

-- Akkor fogok ebben bízni, ha maga Iola mondja, hogy teljesen biztonságos. – jelentette ki.

Megforgattam a szemeimet, majd visszafeküdtem.

-- Nem akarom, hogy úgy tűnjön, uralkodom rajtad, csak nagyon féltelek. Ha elveszítelek, én abba belehalok!

A kijelentésére némán néztünk egymás szemébe, majd egy aprót bólintottam, és mikor lefeküdt mellém a karjaimba zártam.