Je suis tombé amoureux de toi [Draco Malfoy f.f. 18+]

69. FEJEZET

*néhány héttel később*

Szervusz kincsem!

Nemsokára indulok hozzád. Remélem nem untad még szét teljesen magad. Várhatólag csütörtök délután érkezem. Örülök, hogy a rosszulléted teljesen megszűnt. Hiányzol. Hamarosan találkozunk.

Szeretlek, D.M.

Letettem a levelet az asztalra, majd leültem az ágyamra.

-- A szőke herceg? – ült le mellém Ron, mire elmosolyodtam.

-- Talált süllyedt.

-- Mit ír?

-- Azt, hogy ma délután már itt lesz.

-- Úgy tudtam, hogy csak egy hét múlva jön. – ráncolta a szemöldökét a vörös.

-- Változott a terv. Gondolom Narcissa parancsolt rá.

-- És mi a terv? Meddig maradtok?

-- Egy hétig. – a fiú elhúzta a száját. – Tudom, hogy kevés csak Draco eléggé kellemetlenül érzi itt magát. Nem a hellyel meg a nevelésével van baj, csak még mindig küzd a démonjaival. Mielőtt eljöttem egy nappal volt egy pánikrohama.

-- Komolyan? Annak a Draco Malfoynak, akinek sose volt még csak egy pattanása sem?

-- Azt mondta nem ez volt az első alkalom. Szerintem az iskolában is volt egy csomó, csak nem mutatta ki a gyengeségeit.

-- Igen, ez Malfoyra vall. – bólogatott.

-- Mi nem tudhatjuk, hogy milyen volt neki. Mindketten brutális dolgokat éltünk át, de mellettünk álltak azok, akik mindennél jobban szerettek minket. Draconak senki sem segített. Az apja kegyetlenül bánt vele, de ő mindig próbált a kedvében járni. Szörnyű dolgok történtek vele mindösszesen tizenhat évesen. Nála talán senki nem tudja jobban milyen az a szenvedés.

Egymás szemébe néztünk és nem kellett semmit mondanunk ahhoz, hogy megértsük, amit a másik gondol.

-- Isabella, a pasid itt van! – kiáltotta George, mire felkaptam a fejem.

Ránéztem Ronra, aki vigyorogva nézett rám.

-- Menj már! – lökött meg, mire kifutottam a szobából, le a lépcsőn majd megálltam az ajtó előtt.

A mezőn sétált a ház felé, mire kivágtam az ajtót és a karjaiba csapódtam.

-- Nagyon hiányoztál. – nyomtam egy puszit a homlokára, mire elmosolyodtál.

-- Te is kincsem.

Beszívtam bódító illatát, majd lassan elengedtem.

-- Gyere, menjünk be. – fogtam meg a kezét, majd elkezdtem húzni a ház felé.

Ahogy beléptünk az épületbe a ház összes tagja felénk fordult.

-- Üdvözöljük Mr. Malfoy. – mosolygott Molly.

-- Jó napot, sziasztok. – intett a fiú.

-- Szervusz Malfoy. – szólalt meg George, mire a szőke megfeszült.

-- Hello Weasley. – a fiú olyan erőltetetten beszélt, hogy inkább végigsimítottam a karját, mert félő volt, hogy nekiugrik a vörösnek.

-- Vigyük fel a csomagokat. – mondtam Draconak, majd megindultunk a lépcső felé.

Ahogy lépkedtünk fel a fiún láttam, hogy iszonyat dühös.

-- Ne idegeskedj.

-- Attól még, hogy ezt elmondod hússzor, nem lesz jobb. Nem tudok rá úgy nézni, hogy félreteszem minden sérelmemet. – morogta, mire összekulcsoltam az ujjainkat.

-- Tudom, de semmi maradandó nem maradt, ami befolyásolná a további életünket, ezért tényleg nincs semmi okod arra, hogy féltékeny legyél. Nem estem tőle teherbe. – kuncogtam, majd kinyitottam a szoba ajtót és bementünk.