Je suis tombé amoureux de toi [Draco Malfoy f.f. 18+]

52. FEJEZET

Az egyik lábamat átvetettem a hasa felett, majd ráültem. Miközben kezeim fel-le jártak kidolgozott mellkasán, ő addig a pólómtól próbált megszabadítani.

-- Drága volt? – suttogta, mire megráztam a fejemet.

Megértettem miért kérdezte, ugyanis miután ez a beszélgetés megtörtént, nemes egyszerűséggel széttépte a hátamnál az anyagot, így azt simán lehúzta a kezeimről.

-- Draco... Ez a te pólód volt. – néztem a szemeibe, mire megrántotta a vállát.

-- Amúgy se szerettem.

Elmosolyodtam, majd véget vetettem a beszélgetésnek egy csókkal. Egy gyors mozdulattal az ágyra fektetett, majd elindult a testemen nedves ajkával. Ahogy elért a nadrágom széléhez, lassan lehúzta rólam, majd a szemkontaktust tartva lábaim közé feküdt.

Éreztem hűvös leheletét magamon, amitől megborzongtam. Egy finom puszit nyomott rám, majd nyelvével kezdett fel-le mozogni nőiességemen. A fejemet hátravetettem, és megszorítottam fehér haját, miközben lábaim összerándultak.

-- Dracoh....

Az idióta abba hagyta, amit csinált, majd a szemeimbe nézett.

-- Igen hercegnő? – az arcán egy beképzelt mosoly ült. – Mit szeretnél?

A talpaimat vállaira helyeztem, majd finoman ellöktem magamtól. Konkrétan elterült a padlón, mire visítva kezdtem röhögni.

-- Marha vicces.... – forgatta meg a szemeit, majd feltolta magát.

Ahogy letolta az alsóját, azonnal elhallgattam.

-- Na, mi van, megnémultál?

Ahogy mászott vissza, konkrétan magamra rántottam, mire ismét elterült, csak most rajtam.

-- Feltétlenül muszáj rángatnod? – izmos karjaival a fejem mellett támaszkodott, mire beharaptam az alsó ajkamat.

-- Igen, feltétlenül. – vonogattam a vállamat.

Megforgatta a szemeit, majd bejáratomhoz igazította méretét, és finoman belém tolta. Mindketten felnyögtünk, majd a fiú a fejem felett össze fogta a csuklóimat.

Finoman mozgott, de látszott rajta, hogy nehezen fogja vissza magát.

-- Bassza meg... – nyöszörögte, majd egy hirtelen mozdulattal tövig elmerült bennem.

A lassú mozgásból egyre gyorsabb lett, és egyre nagyobbakat nyögtünk.

-- El fogok menni Isabella! – nyöszörögte csukott szemekkel.

-- Gyerünk Draco, tedd meg! – sóhajtottam, majd egy kellemes érzés futott végig a gerincemen, és a hátam ívbe feszült.

A fiú elengedte a kezeimet, majd az ágykeretet megszorítva élvezett el ő is. Kezei felmondták a szolgálatot, és fáradtan nehezedett rám. Egész testében remegett, és szapora volt a légzése.

-- Én köszönöm... Annyira köszönöm...

-- Mit Dracom? – elkezdtem izzadt, szőke haját simogatni.

-- Hogy itt vagy nekem, és megmentettél. – suttogta, mire magamhoz öleltem.

-- Szeretlek.

-- Én is szeretlek. – válaszolta, majd már csak az egyenletes szuszogását hallottam.

Nem volt nehéz visszaaludnom, hisz hihetetlenül kimerült lettem egy óra alatt.