Je suis tombé amoureux de toi [Draco Malfoy f.f. 18+]

27. FEJEZET

Felmentünk a lépcsőn, majd beléptünk a fiú szobájába. Egyenesen a fürdőbe vonultunk, ahol szinte villámcsapásként változott a helyzet. Bevágta a fürdő ajtót, megszorította a nyakamat, majd falnak szegezett.

-- Kikészítesz. Mintha nem kaptalak volna meg soha. – hajolt a fülemhez, mire átkaroltam, és közelebb rántottam magamhoz.

Kemény erekciója belefúródott a combomba, mire rávigyorogtam.

-- Gyere szépfiú, menjünk fürdeni. – léptem el tőle, mire fájdalmasan felsóhajtott, majd levette a pólóját.

Én már bent álltam a tusolóban, mikor a fiú végig simította az oldalamat, majd teljesen hozzám simult. A nyakamhoz hajolt, és nyomott rá egy puszit.

-- Tudod... Elgondolkozom néha, hogy miért is tetted ezt velem... - még egy puszit adott. – Miért mentettél meg a sötétségtől?

Megfordultam, és bele néztem szürke szemeibe.

-- Néha annyira bolond vagy. – nevettem fel, majd végig simítottam kidolgozott felsőtestén. – Azért „mentettelek meg" mert mindenki érdemel egy második esélyt.

-- Még az ilyen reménytelenek is, mint én?

-- Hogy mondhatsz ilyet? Draco, te sose leszel reménytelen! Csodálatos ember vagy, tudom, hogy nem szereted magad, emiatt, de én úgy gondolom, hogy nem találhattam volna tökéletesebb embert nálad.

A fiú nem válaszolt, csak hosszasan megcsókolt. Nem hagytuk abba, helyette konkrétan faltuk egymást.

*Draco szemszöge*

Őrületbe kerget ez a nő. Nem kapkodja el a dolgot, türelmes, én meg lassan felrobbanok. A mellkasom olyan sebességgel emelkedett és süllyedt, mintha éppen most veszíteném el a szüzességemet.

Egyszer csak letérdelt elém, mire tátva maradt a szám. Ahogy nézett az ártatlan kis szemeivel, azt hittem ott helyben elélvezek.

Ahogy ügyes ujjai lüktető tagomra tekeredtek, realizáltam, hogy most mi is fog történni.

-- Jó volt a múltkori?

-- Őszintén bevallom, hogy semmire sem emlékszem, csak arra, hogy magyaráztam az érzéseimről, meg a nagyi benyitott, onnantól képszakadás.

-- Akkor ideje, hogy valami emlékezeteset alkossak.

Végig nyalta az egészet, mire az izmaim megfeszültek, és felnyögtem.

-- Isabella, annyira jó vagy... – nyögtem önkívületi állapotban.

Nem bírta bekapni az egészet, így a szabadon hagyott részt ujjaival kényeztette. Instant halált okozott, mikor fogta, és megszívta.

*Isabella szemszöge*

A fiú begörnyedve, a falnak dőlve állt, a lábai és a fal között pedig én térdeltem. Szemei csukva voltak, és egyre erőteljesebb nyögésekkel adta tudtomra, hogy már nincs sok hátra.

Körülbelül fél perccel később megéreztem a fiú melegségét a számban, mire a lábai megremegtek, és a nevemet nyögve élvezett el.