Je suis tombé amoureux de toi [Draco Malfoy f.f. 18+]

19. FEJEZET

Reggel arra keltem, hogy Draco nincs mellettem, így nyújtózva ültem fel, majd komótosan kezdtem készülődni. Pizsamában indultam le, majd lefagyva néztem a jobbra-balra futkározó fiút.

-- Anyu adj egy nyugtatód! – ordított Narcissának, aki készséggel nyomta a kezébe a jól ismert mugli gyógyszert.

A nő is letolt legalább kettőt, majd ittak egy-egy korty vizet.

-- Adjak? – tartotta felém a gyógyszer a fiú, mire értetlenül néztem rá.

-- Öm... Lehet, hülye vagyok, de miért is tartunk csoportos Frontin evést? – vakartam meg a fejét, mire homlokon csapta magát.

-- A nagyi a házban tartózkodik! – visította, mire Narcissa felrohant a lépcsőn, majd hátra nézett.

-- Én nem vagyok itthon, rendben? – nézett rám, mire bólintottam.

-- El kell bújnod! Ha rád talál, akkor készséggel eszed majd a Frontint!

-- Ugyan, nem lehet annyira vészes!

A kijelentésem után egy magas, fekete hajú nő rontott be az előtérbe.

-- Lucius! Hol van az anyád? – visította, mire Draco lehunyta a szemeit.

Szerintem kezdett hatni a Frontin, ugyanis egy különösen kedves mosolyt vert az arcára.

-- Draco a nevem nagyi, anyut pedig fent találod. – mutatott az emeletre.

-- Áruló! – üvöltötte fentről az említett nő.

A nő felnevetett, mire én is végig csikorgattam a fogaimat.

-- Lucius drágám, merre találom apádat? – méregette nagy szemeivel.

-- Még mindig Draco a nevem, és apám már két éve meghalt.

-- Nem vagyok azért teljesen hülye, engem az érdekel, hogy hol találom a festményét?

-- Fent van a vendégszobában, letakarva.

-- Helyes, nem is örültem, mikor hozzá ment anyád ahhoz a semmirekellő, nyegle hóemberhez...

-- Anya! – kiáltotta idegesen fentről Narcissa.

A nő megforgatta fekete szemeit, majd egyszer csak megállapodott rajtam.

-- Hát te meg ki vagy? – mutatott egyenesen rám csontos ujjával.

-- Öm... A nevem Isabella Auclair. – nyújtottam a kezemet, mire kezet ráztunk.

-- A kis unokám végre talált magának egy érdemleges lányt, aki majd megszüli a dédunokáimat!

Kikerekedtek a szemeim, majd Dracora néztem, aki az orrnyergét masszírozta. Elsétáltam a konyháig, majd töltöttem magamnak egy pohár vizet.

-- Nagyi, mi csak barátok vagyunk.

-- Persze, akkor azért látok annyi sok szennyet a fejetekben. – vihogott fel.

Kiköptem a vizet, majd a pult felé görnyedve kezdtem köhögni.

-- Mi? – megütögettem párszor a mellkasomat, majd felnéztem.

-- A nagyi kiváló oklumentor. – magyarázta, mire az említett nőre néztem.

-- Ez tényleg igaz?

-- Természetesen. – vigyorgott gőgösen. – Látom, hogy mi van a fejedben.

Dracoval egyszerre néztünk össze, mire azonnal rázni kezdtem a fejem, ő pedig bólogatott.

-- Nagyi, mi is van drága Isabella fejében? – hajolt a nőhöz.

-- Hát kedveském, azt nem fogom elmondani, ha csak a barátnőd nem mondja azt, hogy mondjam el. – a fiú arcáról lefagyott a mosoly, majd durcás arccal nézett rám.

Megvontam a vállaimat, majd vigyorogva ittam meg a vizemet.