Je suis tombé amoureux de toi [Draco Malfoy f.f. 18+]

29. FEJEZET

Újév, új fogadalmak, új izgalmak, röviden tömören, ÚJABB ÉVSZÁMOT ÍRUNK A MARGÓKRA! Már egy hete visszajöttünk a Roxfortba, és már túl vagyunk a félév végén, így még az SVK tanár se röhög annyira az arcunkba, ha nem tudunk valamit.

Draco ismét felvette ezt az érzelemmentes „mindent leszarok" stílust, amit én annyira nem díjaztam, de nyílván, az én véleményem ilyen esetekben nem számít.

Reggel fejfájással keltem, de bevettem egy gyógyszert, majd nem törődve semmivel kezdtem készülődni. Éppen a ruhámat választottam ki, mikor egy kéz tekeredett a derekam közé, majd Draco teljes testel hozzám simult.

-- Jó reggelt szerelmem. – suttogta a fülembe, mire megborzongtam.

-- Nem akartalak felkelteni, bocsánat. – nyomtam egy puszit az arcára.

-- Nem keltettél fel, ébren voltam.

Elmosolyodtam, majd kikaptam az egyenruhámat a szekrényből. A karkötőket az óta is folyamatosan hordjuk, és meglepően passzol minden ruhánkhoz.

A fiú még egy szál alsóban álldogált, mikor én már öltöztem.

-- Képzeld, az új csapatfőnök felkeresett, hogy legyek újra a fogójuk. – dobta vissza magát az ágyra, mire elvigyorodtam.

-- Gratulálok! – csókoltam szájon, mire az ölébe rántott, és elmélyítette a csókunkat.

Kezeim fehér hajába csúsztak, majd finoman meghúztam azt, mire egy morgást hallatott.

-- Tartogassuk az erőnket inkább erre a napra. – suttogtam ajakira, mire megforgatta a szemeit.

-- Ünneprontó vagy, mondták már?

-- Éppenséggel nem. – vontam meg a vállaimat.

-- Most az egyszer megúsztad, de többet ne reménykedj! – konkrétan ledobott az öléből, mire elnevettem magam.

***

SVK óránk volt, mikor is párokat kellett alkotni csatához, azaz kiszórtak mellénk valakit, akit vagy a gyengélkedőre, vagy csak simán a terem másik végébe küldtél.

-- Draco, volnál olyan kedves, hogy esetleg Isabellával alkotsz párt? Talán így senki sem halálozik el az óra alatt. – szólt a tanár, mire a fiú rám nézett.

-- Ezer örömmel. – Draco felállt, majd kinyújtotta felém a kezét, és felhúzott álló pozícióba. – Hölgyem! – biccentett.

-- Mr. Malfoy. – vigyorogtam, mire a fiú megnyalta az ajkait. – Ha nyerek, akkor egy héten keresztül „nőuralom" lesz.

-- És ha én nyerek?

-- Azt majd te kitalálod. – vontam meg a vállaimat, majd beálltunk a terem közepére.

-- Figyelem! – szólt a professzor. – Nincs ismeretlen, vagy tiltott átok! – itt Dracora nézett, mire az megforgatta szürke szemeit. – Nem kell megölni egymást, nem életre-halálra megy!

Elröhögtem magam, majd elővettem a pálcámat, és távolabb sétáltam a fiútól.

-- Pálcát fel! – kiáltotta a professzor. – Kezdhetik!

A tizedmásodperc töredéke alatt érkezett felém az első átok, amit könnyű szerrel kivédtem. Én csak ártalmatlan kis „capitulatus"-okkal dobálóztam, ellenben Dracot nem hatotta meg, hogy a – igaz még nem hivatalosan – barátnőjét akarja szét gyilkolni.

-- Relaxo! – próbálkoztam be, de a szőke egy gúnyos mosoly kíséretében, kivédte azt.

-- Tarantallegra! – sikerült kivédeni ezt a gonosz kis táncoltató rontást, de érdekes módon, kezdtem fáradni.

-- Everte Statum! – nem nyert...

-- Reducto! – kiáltotta a fiú, és nem voltam elég gyors.

Az átok telibe talált, így csak annyit tehettem, hogy összehúztam magam, mikor hátra repültem. Nem koppantam, mert Draco az utolsó pillanatban megfogott a levegőben, mire hálásan néztem rá. Nehezen felálltam, majd mikor indultam volna a fiú felé, hogy kezet rázzunk, meginogtam, majd konkrétan összeestem. A fiú oda futott hozzám, de én még mindig csak ültem.

-- Jól vagy, mi a baj? – guggolt le mellém.

-- Rosszul érzi magát, Miss Auclair? – jött oda a tanár, mire megráztam a fejemet.

-- Csak elfáradtam szerintem. – megpróbáltam ismét felállni, mire a szőke a kezét nyújtotta felém, majd felhúzott.

-- Üljön le, nem szeretném, ha a gyengélkedőn kötne ki.

Csak bólintottam, majd Draco segítségével eljutottam egy székig.

-- Biztos jól vagy?

-- Igen. – mosolyogtam a fiúra, majd a vállára hajtottam a fejemet. – Te nyertél.

-- Én bizony!

-- Na és, mi a vágyad?

-- Majd megtudod!

Megforgattam a szemeimet, majd mikor átkarolt elmosolyodtam. Nagyon, de nagyon szeretem ezt a fiút. :)