Je suis tombé amoureux de toi [Draco Malfoy f.f. 18+]

68. FEJEZET

Reggel ajtónyitódásra keltem, mire magamra húztam a takarót és belenyomtam a fejemet a párnába.

-- Hasadra süt a nap! – suttogta a fülembe Ron.

-- Oda biztos nem.... – válaszoltam, de nem folytatta a beszélgetést.

Hirtelen egy adag hideg víz zúdult rám, mire felsikoltottam és leugrottam az ágyról.

-- Hülyék vagytok?! – ordítottam a két vörösnek, mire azok abbahagyták a röhögést. – Miért nem lehet egy jót aludni, hmm?!

-- Nyugodj meg, csak egy tréfa volt! – tette fel védekezés képen a kezeit George.

-- Ez kibaszottul nem vicces! – ahogy kiabáltam szétrobbant egy váza.

Mindketten megtántorodtak, mire megmarkoltam a pálcámat és a vizes ágyneműre mutattam.

-- Excoquatur eam! – pár másodperc alatt teljesen száraz lett minden, kivéve a ruhám. – Takarodjatok ki a szobámból! – hadonásztam a pálcámmal, mire kifutottak a szobából.

Idegesen fújtattam, majd elkezdtem lerángatni magamról a vizes ruhákat. Magamban tomboltam, miközben szedtem elő a száraz cuccokat.

Felrángattam magamra a ruhákat, majd vettem pár mély levegőt és kimentem a szobából. Lefutottam a lépcsőn, majd az étkezőben ledobtam magam egy székre.

-- Jó reggelt kedvesem! – mosolygott Molly. – Kellemesen aludtál?

-- Igen, csak az ébredés volt... viharos. – itt Georgera néztem, aki lehajtott fejjel ivott bele a töklevébe.

-- Megzavartak a fiúk? Hallottam, hogy kiabáltál.

-- Igen, de nem érdekes. – legyintettem, majd egy kevés ételt tettem a tányéromra.

-- Csak ennyi? – meregette a szemét Ginny.

-- Most mi az? Tökéletesen elég ennyi. – vontam meg a vállaimat.

-- Eddig te voltál az, aki még Ront is lekörözted evésben. Mi történt veled?

-- Semmi, attól még, hogy nem tömöm, az agyam minden percben nem vagyok beteg!

-- Malfoy mondott valamit? Megjegyzéseket tett az alakodra? – kérdezte Ron.

-- Nem! Mit nem lehet megérteni azon, hogy nincs semmi baj? – néztem a fiú szemébe.

-- Tényleg Malfoy volt igaz? Bántott fizikailag? Megölöm! – fortyogott George.

-- Draconak nincs ehhez semmi köze! Ő sosem bántana és örülnék, ha nem tennél rá megjegyzéseket. Továbbiakban nem tudom mi azzal a probléma, ha nem eszek annyit, mint valami vemhes malac.

-- Egyetértek veled! – szólalt meg Harry. – Ugyan ezt megkaptam, mikor a háború után befordultam. Alig tudtam Ginnynek elmagyarázni, hogy nem vagyok éhes.

-- Tudod kicsit aggasztó volt, hogy élő ember létedre úgy viselkedtél, mint valami szellem. Csak járkáltál, fel-alá és ha beszéltünk rendesen ijesztő voltál. – mosolygott a lány. – „Hé Harry, kérsz esetleg valamit enni?" „Most nem vagyok éhes, köszönöm..." – amikor a sebhelyest utánozta, suttogott. Olyan halkan, hogy alig lehetett hallani.

Mindenki felnevetett, majd kicsit oldottabb hangulatban reggeliztünk tovább.

// Sziasztok! Tudom eltűntem. Megtudtam a felvételi eredményét és nem vagyok elragadtatva... De nem ez a lényeg. Van ihlet, csak lusta vagyok, továbbá a bejelentés is közeledik, és alig bírom magamban tartani jézusom!! Tudom, hogy ez elég gyatra rész lett, de ha mégis tetszett nektek, akkor voteoljatok! <3 //