Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 11

Miután elintéztük az elintézni valót, vissza kerültünk a szobámba. Sunghoon szinte rögtön elaludt. Feküdve ölelő karjai közt olvadozott a szívem, miközben éreztem minden levegő vételét a vállamon. Viszont nem hagyott nyugodni ez a valentin nap. Egész éjszaka ezen rágódtam, hogy oldjam meg. Van aki totálisan elfogja felejteni, lesz aki nem tudja, hogy készüljön. Valaki nem veszi komolyan, valaki viszont túl izgulja. Ki lesz, aki segít nekik?

Sunghoon mocorogni kezdett.

-Miért nem alszol? Éhes vagy még egy menetre mi? - nyalta meg a száját. Jól kiröhögtem.

-Szimplán nem megy aludni. Sajnálom.

-Kérjem meg Ara-t, hogy altasson el? - kérdeztem. Ara a nyugalom és relaxációért felel. Egy szóval is képes megnyugtatni bárkit. Ezért is illik Jungwonhoz, hisz elég feszült a sok teendő miatt, ő sokat foglalkozik más próblémáival, amik ráragadnak.

-Kérlek. - mondtam.

-Ara. - bökte meg a lányt.

-Mi van? - kérdezte álmosan.

-Altass el minket. - mondta.

-Jó. - nyöszörgött és felénk mutatott, majd egy kis csillámpor után kidőltünk mint a hullák. Másnap reggel előbb kelt mindenki mint Sunghoon. Sunooval ittunk kakaót és beszélgettünk a kis asztalunknál. Nagyon aranyos volt, mivel Sunghoonról kérdezett és engedte, hogy kiolvadozzam magam.

-...de ugye nem zavarja, ha becézlek téged? - kérdezte bizonytalanul.

-Nem. Nem féltékeny rátok. Csak Aident nem bírja, de azt is csak édesen tudja. - Sunoo mindenen nevet és kuncog, olyan kis édes ő is, szerintem örökké legjobb barátok maradunk.

-Miért? Szerintem rendes.

-Beszéltél már vele? - szürcsöltem a kakaómba.

-Nem, de angyal biztos az. - majdnem eldobva kakaóm nevettem.

-Ha ha ha. - jelent meg Sunghoon szarkasztikusan.

-De jó, hogy fent vagy. - mondtam.

-Neked is jó reggelt. - adott egy puszit. Közbe Sunoo nem bírt leállni a nevetéssel.

-Kérsz kakaót? - kérdezte Sunoo Sunghoontól.

-Nem, kösz. - ült le mellénk. Sunghoon egyből megtalálta a kezem és cirogatni kezdte azt.

-Értem. - mondta és elfordult kellemetlenül. Aztán jövök rá, hogy Sunghoon boci szemekkel néz.

-Gyere le velem. - kérlelt. - Csak egy nap. - kérlelt tovább.

-A valentin nap pont egy nap és a legfontosabb egy évben. - mondtam. Megcsillantak a szarvai.

-Sunoo, tudod tegnap sokkal később aludtunk el mint a többiek. - kezdett bele.

-Miért? - kérdezte vidáman Sunoo mint mindig.

-Mert összevesztünk és ki akart- befogtam a száját.

-Igen, kiakartam békíteni és bocsánatot kértem és megbocsájtott. Fogd be kis ördög. - mondtam Sunoo-nak, de az utolsó mondatot a rakoncátlan kis ördögömnek mondtam.

-Megyek dolgozni. - lépett le Sunoo, gonoszan kuncogott Sunghoon. Elengedtem őt, aki már szét nyaldosta kezem, abban a hitben élve, hogy ennyitől elengedem.

-Én is megyek. - mondtam Sunghoonnak.

-Megyek veled. - vigyorgott. - Illetve mégsem. Van egy kis dolgom. - repült el azonnal. Pislogtam kettőt és már itt sem volt.