Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 36

A lakásunkban aludtunk Sunghoonnal. Este már csak tényleg semmit tettünk.

-Ügyes voltál ma. - mondtam Sunghoonnak, aki eddig mosolyogva engem figyelt.

-Köszönöm. Te is az voltál. - ült fel mellém.

-Meglepődtem, hogy tényleg dolgoztál. - mondtam.

-Néha szoktam. Amikor nem tudok aludni vagy ilyenek. - mondta játszva ujjaimmal.

-Tudom, akkor szoktál csodákat művelni. - gondoltam itt a naplóirásra vagy egy konkrét költözésre. Elmosolyodtom.

-Annyira nőveled az egóm, kedvesem. - nyújtozkodott, majd végén magához ölelt.

-Jó éjt. - kapcsoltam le a villanyom, majd a takaró alá bújtam. Ő is így tett, majd szorosan magához ölelt.

-Amúgy Lenire visszatérve. Sosem kedveltem őt, semmi érzelem nem kötött hozzá. - mondta. Beharaptam a szám elgondolkozva, majd birizgálni kezdtem ujjaim.

-Tudom. - mondtam.

-Biztos? - nézett fel.

-Illetve...nem tudtam, hogy ti ennyire közel álltatok, hogy majdnem le is feküdtetek. Szóval... - fordultam felé. - Sejtettem, hogy csináltatok olyanokat, de... - kaptam el róla tekintetem. - Rossz volt hallani, hogy te mással voltál valaha is. Ez lehet, hogy csak az én rossz felfogásom.

-Angyalom, figyelj rám. - fogta meg a kezem. - Az egy hatalmas ribanc, szerinted Heeseung nem feküdt le vele, vagy a fél dormunk?

-De mégis téged szeretett Leni. - mondtam.

-Az nem jelent semmit. Elmondhatok valamit? - kezdett kuncogni. Bólintottam. - Amikor gyakornokok voltunk, sok lánnyal kavartam előtted, mert próbáltam előtted feltűnni, de te soha semmit se reagáltál. Észre se vettél. - csípte meg az arcom.

-Bocs. - mondtam, de aztán elmosolyodtam. - Kész örület, hogy azóta tetszettem neked.

-Gyönyörű vagy, okos, szorgalmas, édes, törödő és finom. - harapott vállamba.

-Tapasztaltam, hogy szeretsz harapdálni. - mondtam.

-Szeretlek. Csak engedd el Lenit. Undorodóm attól az akármitől. - mondta kész undorral az arcán.

-Rendben. - nyomtam egy puszit a homlokára, majd elaludtunk.

Reggel ki sem akartam szállni az ágyamból, olyan puha volt és Sunghoont ölelve még inkább egy álomnak tűnt.

-Minra, el fogunk késni. - mondta álmosan miszerint ő sem akart felkellni. Nem válaszoltam csak aludtam tovább. - Angyalom. - szólított meg megint. A becenévre elmosolyodtam.

-Fent vagyok. - repültem ki az ágyból, lehúztam férjemről is a takarót aztán meg elindultunk az állomáshoz.

-Hol voltatok ilyen sokáig? - kérdezte Sunoo átölelve engem szorosan.

-Nem engedett ki az ágy magából minket. - mondta Sunghoon.

-Azt látom. - mondta Mirae, csettintve egyet megigazította a hajunk. Sunghoon újra összetúrta utána haját. Mind ketten szemet forgattunk egyszerűen.

-Van, aki először megy a földre? - mindenki felrakta a kezét Ni-ki kivételével.

-Hiányzik Jiu? - csíptem meg az arcát.

-Ja, kibaszott gyakornokság és lelkiismerete. - bosszankodott.

-Az angyalok márcsak ilyenek. - mondtam. Az asszisztens, aki a kapszulákhoz vezetett minket aztán megjelent. A többiek nagyon izgultak, féltek, hogy mi lesz és milyen érzés lesz az egész folyamat, míg erejüket elszívják. Ni-ki ezzel szemben tök lazán beszállt, egy pillanat alatt lent is voltunk.