Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 3

Ezután fura éjszaka után olyan voltam mint egy földi, aki nem aludt. Igen, határozottan olyan.

-Habcsók. Hogy aludtál? - kérdezte Sunoo.

-Határozottan rosszul.

-Sajnálom. - hajtotta le fejét.

-Nem a te hibád. - emeltem fel a fejét.

-Készítek forró csokit, te is kérsz? - kérdezte.

-Igen, kérlek. - mondtam.

-Oh Sunoo, nekem is! - ült fel Ara, mint Drakula a koporsójából.

-Rohanok. - mondta.

-Várj, segítek. Kell a jó pont! - rohantam ki nevetve.

-Gyere! - állt meg és jelezte, hogy ugorjak a hátára.

-Juhú! - ugrottam fel. Mikor a kiskonyhánkba értünk segítettem előkészíteni az hozzátevőket.

-Mindennek a kulcsa. Az a plusz tejszín. - mondta. Mosolyogva raktam le elé. Bólogattam.

-Én sietek, többet szeretnék dolgozni, hogy több jó pontot kapjak. Mint a suliba. - kuncogtam.

-Jó munkát! De ne menj messzire, ma veled leszek egész végig. - adta a kezembe a meleg kakaót.

-Köszönöm. - vettem el. Két perc alatt megittam, majd repültem is kifelé. Elhagyva az épületet sóhajtottam. Körül néztem barátságos kis kertünkön, majd a kapu felé vettem az irányt.

Elhagyva a kaput, vettem volna használatba a szárnyaim, mikor a látószögembe kúszott Sunghoon, ahogy összekuporodva alszik a birtokot körül ölelő felhőn, hisz itt a talaj szinte mindig felhőből van, amit imádok.

Sóhajtottam és újra egy összepréselő érzés fogott el. Nem bírtam nézni, ahogy összekuporodva alszik, a kis hidegtől, ami a korai idő miatt van. Leguggolva elé, vontam be egy melegítő pajzsal. Én is utálok fázni, ezért nem tűröm, ha tudok segíteni, de azt nem használom ki, akármennyire egy ördög szemét.

-Minra? - nyitogatta szemeit Sunghoon. Rápillantottam, majd amilyen gyorsan tudtam elrepültem a város felé, ott kevesebb esély van arra, hogy összefussunk.

-Szép reggelt, Dae néni. - néztem be a pékségbe.

-Jó reggelt. Hogy-hogy ilyen korán? - kérdezte, mosolyogva.

-Hát most így sikerült a reggelem. - mondta. - Kaphatnék egy muffin-t?

-Milyet kérsz? - vezetett a muffin pulthoz.

-Milyen sok van. - csodálkoztam.

-Ki korán kel aranyat lel. - mondta, mire elmosolyodtam.

-Vigyázzat. - jött be egy hibrid srác hatalmas dobozokkal. Rögtön átvettem tőle párat és követve őt vittem hátra. - Köszönöm, Minra.

-Nagyon szívesen, Woojin-ah. Nyugodtan hívj, ha még kell valami.

-Köszönöm. - mondta. - Ez kölcsönös.

-Én köszönöm. Szia. - intett, majd Dae nénitől is elköszönve hagytam el a boltot egy muffinnal a kezembe.

-Ha, milyen vicces vagy. - pillantottam meg Lenit a barátaival velem szembe. Rögtön elbújtam egy épület mögé és kikukucskáltam. Szegény szárnyas barátnőm, alig tudta korrigálni a szárnyait, de már oda mentek hozzá kekeckedni. - Előbb tanuld meg őket rendesen használni, aztán próbálj meg közel menni Jay oppához vagy Heeseung oppához. - rángatták meg a szárnyait. Bár féltem próbáltam erősnek mutatni magam és úgy megvédeni a kislányt.