Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 14

-Elnézést, leülhetek? - kérdezte egy lány. Már idősebb volt, nem volt olyan kicsi mint a többiek. Egy dobozt fogott a kezébe.

-Persze. - mosolyogtam rá. Egy halvány mosolyt kaptam csak vissza. A pad másik végén ült.

-Mi van a kezedben? - kérdeztem.

-Hát...elég személyes... - mondta. - Ön mi járatban erre? Nem túl fiatal, hogy örökbe fogadjon valakit?

-Tegezz. Mellesleg a barátom húgát keressük. - mondtam.

-Vagy úgy. - mondta.

-Hol vannak a barátaid? - kérdeztem.

-Nincsenek... - mondta. Teljesen elcsodálkoztam. Nagyon szép és eddig elég kedves lányról volt szó.

-Miért? - kérdeztem nagy szemekkel.

-Mindegy, te is hülyének néznél mint a többiek. - mondta lehangoltan.

-Meghallgatlak. Érdekel, miért vagy egyedül. Sőt, barátok is lehetünk. - mosolyodtam el szélesen.

-Angyalokat látok és ördögöket. Fent az égen. Vannak felemások is. - súgta a fülembe. Kirázott a hideg, lesokkoltam. Felnéztem az égre.

-Mennyit látsz? - kérdeztem.

-Egy. - mutatott Jake-re. - Kettő, harom négy, öt, hat.. - mutatott végig.

-Nincsenek messze neked a felhők, hogy lásd őket? - kérdeztem.

-Közeli felhőkön ülnek. Unnie...te..nem nézel őrültnek? - kérdezte.

-Dehogy...- ekkor biztos voltam, hogy ő Yeji. - Megmutatnád a képeid?

-Unnie, te sírsz? - kérdezte Yeji.

-Sajnálom. Mutasd meg őket. Figyelek. - mondtam.

-Ez itt a családunk. - mosolyodott el. Négy tagú család volt rajta látható. - Ő itt a bátyjám, anya és apa. Elvileg öt év van köztünk a bátyjámmal és apával él kint Amerikában. - hangolodott le újra. - Anya meghalt...elvileg apa üzleti út miatt ingázott, aztán anya meghalt és a bátyjám elkerült apához Amerikába...de...tudod, nem értem én már miért voltam sok nekik? Engem miért nem vittek? Szerinted? - nézett rám.

-É-én nem tudom. De biztos vagyok benne, hogy nem direkt csinálták.

-Mindegy...a bátyjám helyes nem? - kuncogott. - Mindig azon gondolkozok, hogy néz ki. Milyen a viselkedése. Valójában abban reménykedem, ha apa már nem, akkor ő egyszer eljön értem.

-Tudod a bátyjád nevét? - kérdeztem.

-Nem. - rázta meg a fejét.

-Hogy hívnak? - kérdeztem mosolyogva. Vissza fogva könnyeim.

-Park Yeji. - mondta. - Téged?

-Minra. Gyönyörű neved van. - húztam fel térdeim.

-Örülök, hogy megismerhetem. - mondta, felkuncogtam. Ezek után folytatta a képek lapozását.

-Yeji. - szólítottam meg újra. Rám nézett. - Én is látom az angyalokat. Ha szabadna, megnéznéd őket közelebbről?

-Igen, de lehet nem úgy van, hogy ott a halottak születnek újjá, nem ezek az angyalok? - nézett rá.

-Nem. A hallottak feljebb kerülnek, akiket már mi sem láthatunk. Mi vigyázzunk az emberekre. Érzéseikre és így tovább.

-Te...? - csillantak fel a szemei.

-Igen. - a kezemhez kapott.

-Tudsz valamit a bátyjámról? Eljön értem? Emlékszik rám? Ugye...jól van? - kérdezte. Elmosolyodtam.