Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 19

-Story Time következik, amiben arról lesz szó, hogy hogyan jött össze Minra és Sunghoon, ezen kívül miért olyan fontos a szerelem. - sóhajtottam. Na most jövök én. Elmeséltem a szerelmi történetünk, kicsit szépítve egyes részeket, mivel úgyis csak tinikről van szó.

-Hogy lehet egy ördög ilyen nyálas? - kérdezte egy ördögfióka.

-Ilyen a szerelem. Butít és vakít. - mondtam.

-Jake, te jössz. - mondtam.

-Én? Neked még el kell mesélned, miért ilyen fontos ez. - sóhajtottam.

-Jó...nézzük csak. A szerelem egy csodálatos dolog amellet, hogy butít és vakít. Egy egész érdekes kötelék alakul ki a két lény közt és befolyásolhatatlan. Régebben próbálták befolyásolni, ahogy a földön néha még most is. Például, ott vannak az én szüleim. Elég ritka idefent a szerelem, de mint a földön úgy itt is a szerelemből születünk...mondhatni. Nem tudom, hogy tanultátok-e, hogy egyre kevesebben vagyunk, mivel mindenki a munkáját követi és arra őszpontosít. Néha nem ártana, csak elengedni magunk és azzal jól érezni magunk, akit szeretünk is. Lényegében ennyit szerettem mondani. Köszönöm. - mondtam. Kaptam valamennyi tapsot.

-Jó volt, bár azt hittem több időt fog igénybe venni. - mondta Jake.

-Bocs. - mondtam.

-Most mi tévők legyünk? - kérdezte.

-Szabadfoglalkozás? - kuncogtam fel. - Megnézném a gyerekeket.

-Nem azért vagyunk itt.

-Ugyan már te se bánnád. - pillantottam Yejire.

-Te is Jake együtt vagytok? - kérdezte egy angyal Yejitől.

-Igen. - erre páran elfancsalodtak. -Mert?

-Ő egy férfi. Te pedig még csak egy kislány hozzá képest.

-Yeji és a kislányosság, persze. - próbálta vissza fogni nevetését Jake ezzel beharapva a száját, ami igen csak imponált Yejinek. Nem leszek gonosz és nem olvasok a fejébe.

-Szabadfoglalkozás! - mondtam, mire mind felálltak és külön váltak. - Nézd, úgy érzem kirepültek a fészekből.

-Látom te már most megkedvelted őket. - mondta Jake, majd szinte letámadta a türelmesen váró Yejit.

-Na jó, nem zavarok. - mentem el Sunghoon felé. A gyerekek elég ügyesek voltak, elég sokat csaltak vagy mi, dehogy oda mentem rám kapták a fejüket és megálltak.

-Mit lazsáltok?! Amúgy is hozzám jött, nem hozzátok! - üvöltötte Sunghoon.

-Nem, amúgy tényleg hozzájuk jöttem. - suttogtam Sunghoonnak.

-Arról nem kell tudniuk. - ölelt meg és vállamba fúrta arcát.

-Jól van. - ültem le, hogy nézzem. Hatalmas fújolást és öklendezést illetve nevetést hallottam meg. Az ördögfiókák voltak. Sunghoon már kezdett fújodni, mire csak legyintettem.

-Tényleg nem bánt ez téged? - kérdezte Sunghoon.

-Nem. Ne aggódj. - mosolyogtam biztatóan.

-Szeretlek. - tátogta.

-Én is. - tettem ugyan így. Nagyon sokat rosszalkodtak, amit én életembe nem tudtam volna megtenni. Sunghoon pedig olyan büszkén nézett, látni lehetett, hogy megkedvelte a kölyköket.

-Mi a neved? - jött hozzám egy kisördög.

-Minra, a tied?

-Max. - mondta. - Ez miért ilyen nagy? - fogta meg a szárnyam.