Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 24

-Úristen! - ugrott fel az ágyból Sunghoon mellettem.

-Mi van? - dünnyögtem.

-Mennyi az idő? - kérdezte ijedten. Az órára néztem.

-Öt óra, kilencig szoktál aludni. Mi van? - mondtam. Lassan visszatette fejét a párnára.

-Nyolcra a fiúkkal találkozom. - mondta álmosan. - Este nem nagyon...bújtál hozzám. Történt valami?

-Nehezen aludtam el. - másztam rá teljesen.

-Miért?

-Nem fontos. Mi lenne, ha lemondanád a fiúkkal való találkozást? - kérdeztem.

-Nem lehet...tökéletesnek kell lennie az esküvőnek.

-Már most is az. Pihenj. Kérlek. - húztam magamhoz.

-Rendben. - mondta. Felült mégegyszer leellenőrizni Yejit, aki békésen aludt Jake mellett. Sunghoon elmosolyodott őt látva, aztán rám nézett. - Édes vagy. - túrt a hajamba. Nagyra nyíltak a szemeim ezt hallva.

-Hogy-hogy édes vagyok? - kérdeztem.

-A szemeid. - adott egy rövid csókot az arcomra.

-Nem hittem, hogy ezt tőled fogom hallani. - mondtam elképedve. Szépen lassan végig döntött, majd cirogatni kezdett. - Te beteg vagy vagy kanos? - kérdeztem. Elmosolyodott.

-Egyik se...inkább fáradt...és kimerült.

-Szólók Sunoo-nak, hogy tökéletes minden ahogy van, jó? - bólintott. Arcát a nyakamba fúrta. - Gondolkoztam... - megtámasztotta fejét rám nézve és várva, hogy folytassam. - Lassítani fogunk. - felhúzta a szemöldökét lepődötten. - Megkérem Jungwont, hogy minden plusz dologból hagyjon ki és az esküvő után nem fogunk mást csinálni csak élni a kis életünket. Dolgozni, szerelmeskedni és barátkozni, jó? - magyaráztam akár egy gyereknek. - Tudod mit? Add magad az esküvőn, nem kell senkivel se jó pofiznod. Tudom, hogy túl vállaltad magad.

-Szerintem mind végig Jungwon fog beszélni helyettem. Milyen klassz, hogy egyszerre házasodtok.

-Egyetértek és nyugodtan incselkedhetsz bárkivel. Nem hiszem, hogy többet látnánk őket. Jungwon is szerintem unni fogja az egészet.

-Mondcsak. Az emberek miért unják magukat a saját esküvőjükön? - kérdezte Sunghoon.

-Hát...szerintem csak mi vagyunk ilyen introvertált társaság, de megsértődnek mások, ha nem hívjuk meg őket.

-Azt mondtad sosem fogunk velük többet találkozni, akkor miért hívtuk meg őket.

-Hát...azok után biztos nem látjuk őket miután beszélnek veled. - erre Sunghoon nevetésbe tört ki. - Akartál fodrászhoz menni. - jutott eszembe.

-Igen, szerettem volna...aztán elfeledkeztünk róla. - mondta.

-Akkor majd most. - fogtam meg a kezét, majd elindultunk. Sunghoon össze kulcsolta az ujjaink, amire elmosolyodtam. A puha kezeitől újra elfogtak a mély érzelmek, amitől szépen kipirultam újra. - Miért ilyen puhák a kacsóid?

- A tiéd puha, Minra. - mondta mosolyogva. - Apropó holnap van az esküvőnk. Mit szólsz?

-Lazán veszem. Örülök neki. Hozzád akarom kötni az életem. - nyitottam be az üzletbe. - Ez talán a legjobb benne.

-Jó reggelt. Egy haj vagást és festést kérnék. - mondta. A nő is meglepődött.

-Ez most nagyon para volt. - mondtam.

-Mert mi van? - kérdezte Sunghoon.

-Hol vannak a nyers szavaid? Nekem hiányoznak. - mondtam.

-Nyírja le a hajam kopaszra, majd csapasson a búrámra egy kis szürkét. - vágta le magát a székbe Sungjoon. Hatalmas nevetésben törtem ki. A nő bólintott, majd arrébb húzta őt, hogy megmossa a haját. - Tudod minek hívtalak régen? - kérdezte tőlem Sunghoon.