Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 15

A korcsolyázás jó volt, sőt remek. Sunghoon sokat próbált lenyügőzni, bár azt a szimpla létezésével is képes. A húgával is jól éreztem magam, egymásba kapszkodtunk eséskor, míg Sunghoon fogta a fejét, hogy minek húzzuk magunkkal egymást, de ez volt nekünk a játék. Közelebb kerültem Yejihez és megismertem Sunghoon egyik legkedveltebb hobbiát.

Mikor levettük a korit, magunkkal vittük, mert elvileg taxival megyünk haza, majd valami meglepetés sétára gyalog, de azt már csak kettesben, Yejit otthon hagyva, bár még meggondolja azt Sunghoon...

Ahogy beléptünk a lakásba kedvem lett volna eldőlni, de Sunghoon nem engedett.

-Minra, a Namsan torony még messze van. - csettintgetett.

-Az mi? - kérdeztem.

-Nem tudod mi az? - nyíltak hatalmasra a szemei. De tényleg.

-Nem. Mert? - kérdeztem.

-Yeji, te tudod mi az? - kérdezte Sunghoon.

-Igen, de megkérted, hogy maradjak csendbe.

-Ügyes, húgi. - mondta, majd rángatott engem a kijárat felé.

-De, Sunghoon. - durciztam.

-Tetszeni fog!

-Minek megyünk? - kérdeztem.

-Mert ez nekem fontos! - elmosolyodtam.

-De Yeji miért nem jöhet velünk? - kérdeztem.

-Mert ez kettőnk programja. - mondta. Nem vitatkoztam vele. - Hogy érezted magad eddig? - kérdezte Sunghoon. Össze kulcsultuk az ujjaink, ami az egyik kedvenc dolgom a kapcsolatunkban. Meg úgy mindig is kézfogós voltam...

-Szuperül. Örülök, hogy Yeji nálunk van és a korcsolyázás is jó volt, nagyon jó voltál benne. Úgy érzem örökké tudnálak nézni a jégen és a suliról ne is beszéljünk! Te jó ég, olyan jó volt Danbival és Soobinnal.

-Miért szereted jobban Danbit mint Soobint? Én bevallom Soobinnal jobban elvagyok. - felnevettem.

-Tudod, Soobin már régebb óta kedvelte Danbit és ezért Danbival több dolgom volt.

-Figyelj, ne csapj le, de...Danbi azóta már hívott és nem szóltam. - egyből kicsempésztem a telefonját a zsebéből.

-Nem harizok, de most felhívom. - tárcsáztam a számot.

-Helló? - szólt bele bizonytalanul Danbi.

-Szia, Danbi! - vigyorogtam.

-Na mesélj, hogy vagytok? - kérdezte.

-Nem hallgatom tovább. - fordult el Sunghoon. Beszélgettünk Danbival, sokat. Sunghoon haját tépte, de nem bírtam le tenni. Illetve tudom milyen érzés, Jeongsunggal is egyfolytában ezt csinálja.

-Na jó, most tényleg tegyük le. - mondtam.

-Jó, bye-bye. - mondta és szinte egyből kinyomta.

-Tessék. - adtam vissza vigyorgva a telefonját, aztán Rin csörgetett meg. - Felvehetem? - bólintott.

-Szia. - mondta Rin, visszaköszöntem. - Hol vagytok? Yeji veletek van?

-Sétálunk, nincs itt mert? Otthon hagytuk, bár mondtam Sunghoonnak, hogy hozzuk el. - néztem rá morcosan.

-A lakásotok üres. - Sunghoon felnevetett, majd kivette a telefont a kezemből.

-Ne aggódjatok itt van. Észre vettem már egy ideje, hogy követ. - nevetett.