Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 29

*Minra szemszöge*

Rea vissza jött a dormba éjszaka, láttam mikor Heeseunggal kimentek az udvarra. Az ajtó hangosan csapódott be, amire mindenki felébredt.

-Bocs. - mondta Rea szipogva.

-Minden rendben? - szállt le hozzá Ara. Villanyt kapcsoltunk. Mind körbe vettük Reat, hogy halljuk. Kapkodta a levegőt sírás közben és halk is volt.

-Minra. Nem tudtam, hogy egy szakítás így fáj. - mondta. Magamhoz öleltem erősen.

-Sajnálom. Ha tudtam volna, hogy így vissza rendelnek Amerikába, minden máshogy lett volna. Úgy sajnálom.

-Hozzá fognak adni Aidenhez. - kezdett újra sírni.

-Szerintem Aiden tök édes srác. Ismerd meg azt az oldalát. Lehet rájössz, hogy nem is olyan rossz. - mondta Mirae.

-Egy öntelt alak. - mondta idegesen.

Hagytuk Reat kibeszélni magából történeteket. Érthető módon nem akarta többet látni Heeseungot, így úgy döntött, hogy előbb haza megy. Az az másnap. Saejin bár nem akarta elengedni őt és mi sem, ő nem akart maradni. Viszont megeggyeztünk, hogy majd még jön vissza és írni fog nekünk.

-El sem hiszem, hogy a barátságunknak így lesz vége. Ilyen hirtelen és szomorúan. - ült mellém Mirae. Felhúzott lábakkal néztem, ahogy Saejin vörös szemekkel szorongatja Reat az állomáson. Mi már elbúcsuztunk, egyedül ő az aki nem bírja elengedni. Jiu is becsúszott időközben, bár ő meg nem töltött el annyi időt Reával mint mi.

-Én se. Hiányozni fog. - mondtam.

-Nekem is, bár nem ismertem még annyira. Nagyon kedves volt az esküvőn. - mondta Jiu is.

-Igen... - mondta Mirae.

-Lányok, nem a világ vége van. Nyugi. Majd még jövök! - mondta Rea. Végülis mindenki eljött előbb utóbb elbúcsuztatni Reát, csak Heeseung nem. Mondta Reának, hogy nem fog elmenni, így nem is számított rá.

A napokban Heeseung eléggé eltűnt. Mindenki csinálta a dolgait és elvoltunk. Sunghoon ment kirándulni Yejivel én pedig Jiuval. Viszont, hogy mi volt Jiuval és Ni-kivel azt nem tudtuk meg. Mindkettőjük csendbe volt. Semmi nagyobb jelet nem adtak, az egymásra mosolygáson kívül. A többieket még nem is zavarta annyira, viszont Saejin és én a hajunkat téptük.

A kirándulás előtti este, mint mindig Sunghoonnal együtt feküdtünk a dormban.

-Minra, tudod azon gondolkoztam, hogy... - játszott egyik haj tincsemmel. - A kirándulással kapcsolatban... - hezitált.

-Na, nyugodtan mond amit szeretnél. - simítottam az arcára.

-Megtudnád keresni anyukám fent? - könnyezett be.

-Persze. - öleltem át.

-É-és... - mászott ki az ágyból. Majd egy könyvet vett elő, amin egy hatalmas lakat volt. - Ezt oda tudnád neki adni? - vette le közbe a lakatot.

-Persze. De ez mi? - kérdeztem.

-Én írtam. Anyának. - mondta. - Elolvashatod. Rólad is írtam. - mosolyodott el. A füzet, könyv vagy napló akármi is legyen ez. Szinte tele volt. Pár lap maradt csak a végén.

-Mióta vezeted? - kérdeztem.

-Körülbelül 13 éves korom óta. - leültem mellé, majd elkezdtem bele olvasni. Levelek voltak az édesanyjának. Valóban régóta vezette. Magamról is találtam bőven.

Kedves anya,

remélem jól vagy és jól érzed magad oda fent. Ügyesen teljesítek a kiképzésen. Apa nagyon szigorú velem, bár elvileg csak jót akar. Őt inkább hagyjuk is, bár neki is nagyon hiányzol. Képzeld van egy lány, aki nagyon szimpatikus. Mindig mikor körülöttem van produkálni kezdem magam és tekintetét keresem. Gyönyörű lány, de angyal. Biztos sokan nem kedvelnének, ha tudnák, hogy kedvelem. Így is sokan csúnyán néznek a barátaimra és rám amiért Sunooval barátkozunk. A lány neve Minra. Ügyes és talpraesett. Biztos erősebb mint én. Reménykedem, hogy valami esélyem legyen vele beszélni, mert magamtól odamenni hozzá nem merek. Nem is hiszem, hogy valaha kedvelne, itt ez nem divat. A földön mindenki közvetlenebb, úgy érzem nem illek ide. Bár a barátaimat kedvelem és Minrát is, bár még ő észre se vett.

Sok szerettel,
Sunghoon

Kicsit bűntudatom támadt, mivel én akkoriban még észre se vettem. Sunghoon közben elaludt a vállamon.

Egészen sokat írt rólam, nem is tudtam, hogy ezt mikor írta vagy irhatta.

Kedves anya

Ma van az esküvőnk. Fáradt vagyok, de örülök, hogy életem szerelméhez megyek hozzá. Bár néha megsem érdemlem őt. Mindig mellettem áll és megvigasztal. Érzem, hogy fontos vagyok neki, de ő ezt érzi? Remélem. Ha ismernéd, biztos, hogy imádnád. Tökéletes lány. Már meglestem a szertartás előtt, csodásan fest. Mint egy igazi hercegnő, vagy istennő. Sajnos mennem kell, kezdődik az esküvő.

Szerettel,
Sunghoon

Sóhajtottam, majd leraktam a könyvet az éjjeliszekrényre és nyomtam egy puszit Sunghoon fejére.

-Végig olvastad? Menny az idő? - motyogta Sunghoon fáradtan.

-Végig olvastam. Hajnali kettő. - bújtam jobban a takaró alá és átöleltem szerelmem.

Másnap tízre kellett beérnünk a sokak szerint börtön kinézetű épületbe, ahol a két csoport már hallgatta a professzorok beszédjét a szabájokról. Az angyalok csendben figyeltek, míg az ördögök elhülyéskedték. Yeji már nagyban integetett nekünk, mikor meglátott.

-Sziasztok. Jó titeket itt látni. - mondta Yeji.

-Téged is jó látni. - öleltem meg. - Átmegyek Jiuhoz, jó? - toltam el Yejit, majd megsimogattam a fejét.

-Ne viselkedj úgy velem mint egy gyerek. - lökte le a kezem.

-A barátai előtt van, ne csodálkozz. - súgta Sunghoon.

-Jól van na. - forgattam meg a szemeim. - Most tőled se köszönjek el vagy mi? - fordultam Sunghoon felé.

-Angyalom, tőlem kötelező elköszönnöd. - ölelt magához, majd nyomott egy rövid csókot a számra. Átsétáltam Jiuhoz, majd vállára tettem a kezem. Aprónyit meghajoltam, ahogy a professzorokkal találkozott a tekintetem. Majd ránéztem Sunghoon apjára, aki vigyorogva integetett. Szemeim tányér nagyságúra nőttek. Sunghoonra pillanatottam, aki fogta a fejét. Én is vigyorogva visszaintegetten az apjának, majd kezdődhetett a buli, ugyanis a szárnyas busz megérkezett. Jiuval középen foglaltunk helyet. Az előttünk lévők hátra fordultak hozzánk.

-Unnie, gyönyörű szárnyaid vannak. Hogyan érdemelted ki? - kérdezték. Nem mondtam, hogy ördög a barátom. A magyarázkodáshoz nem volt kedvem, így csak a lényeget mondtam el.

-Ki a szerelmed? - kérdezték. Nyeltem egyet.

-Hát egy srác, akivel munka közben ismerkedtem meg. - mosolyodtam el.

-Hogyan néz ki? Mi a neve? - kérdezősködtek.

-Hát...umm... - nevettem fel kínosan. - Nagyon kishelyes és hajasbaba a srác. Ugy sem ismeritek névről.

-Hajasbaba? - nevettek a kifejezésen.

-Igen, dús haja van és közbe meg baba arca. - legyintettem.

-Biztos jóképű. - mondták, majd elfordultak.

-Na most meg. Mesélj a Ni-ki Senpai-odról. - fordultam Jiu felé.

-Együtt vagyunk, de kicsit néha félek, hogy...izé..tudod... - hajtotta le a fejét.

-Csak gondolj rá és kiolvasom az agyacskádból, jó? - mosolyogtam rá. Bólintott. "Félek, hogy csak kihasznál, majd vagy nem szeret igazán..." elmesélte utána az egész éjszakát, ami akkor történt. Olyan édes volt közbe, hogy majdnem elolvadtam. - Cuki~ - mondtam. - Ni-ki nem fektetne ennyi energiát beléd, ha nem érdekelnéd. Csak is a munkájával, barátaival és veled foglalkozik. - löktem oldalba.

-Úgy érzed? - bólogattam. Sóhajtott. - Rendben. - egy kis idő után megérkeztünk. Nem volt uncsi az út, szerencsére, de csak mert ott voltunk egymásnak. A nagy semmin mentünk keresztül.