Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 10

-Ez szemétség volt. - mondta Ara dühösen.

-Az volt. - mondta Riki. - Megkellett volna ölniük. - a többiek, míg szítkozodtak, míg én a lefelé néztem gondolkozva.

-Habcsók, jól vagy? Hogy érzed magad? Nagyon zaklatott voltál ma. - mondta Sunoo.

-Sajnálom. Bizonyára csalódodtak vagytok, de nem bírtam tovább.

-Nem, dehogy. - simogatta a hátam Sunoo.

-Sunghoon, én... - szólítottam meg, de elakadt a hangom, a feltörekvő sírástól. Egyből átölelt.

-Angyalom. Nem nagy ügy. Semmi baj. - puszilgatott. - Ez most egy rosszabb időszak megint, de egy gyönyörű esemény következik a jövőben. - súgta a fülembe a végét. - Az arany vagy az ezüst tetszik jobban? - suttogta nyakamra.

-Előre mentem. - spurizott Sunoo.

-Sziasztok. Minra veled szeretnék beszélni. - jelent meg Aiden. Teljesen lesokkoltam.

-Ömm...persze. Mondja csak. - mondtam.

-Tegezz nyugodtan. - mondta. - Beülhetnénk valahova. - mosolyodott el.

-O-oké. Most? - kérdeztem.

-Mivel később elfoglaltabb leszek. - mondta. Meghívtam a közös cukrászdánkba. Helyet foglaltunk, majd kiszolgáltak. Ő kért egy kávét, én pedig egy forró csokit.

-Bizonyára fáradt lehetsz, érzelmileg. Sajnálom, ami veled történt. - dőlt előre.

-Még kicsit érzékenyen érint. - mondtam. - És remélem nem baj, ha most nincs kedvem róla beszélni. Ennyi lett volna? - kérdeztem.

-Mesélj magadról. - mosolygott rám. Bár valami fura volt, meséltem magamról. Jól éreztem magam végülis. Vicces fiú volt és kedves. Tulajdonságokra is úgy érzem, hogy nagyon rendes. Bár még keresem a hibáit. Akárhányszor Sunghoonra került a szó, ő terelt.

-Meddig maradsz itt? - kérdeztem. Kezdett sötétedni, de máris úgy éreztem mintha barátok lennénk. Szerintem már körübelül sok mindent tudtunk egymásról. Ahogy csend lett, időzítésszerűen lépett be Sunghoon zsebre tett kézzel.

-Még mindig itt? - kérdezte. Megforgattam a szemem. Már megint dühös volt. Már megint feszült és ideges. Látva a reakcióm, teljesen hátra hökkent.

-Na? Légy dühös. Csessz le. - mondtam. Mi bajunk ma egymással?

-Oh, neked áll feljebb? - csapkodott.

-Jó, fejezzük be. Menj haza. Két perc és megyek hozzád, jó? - kérdeztem.

-Legyen nálatok. A bejáratnál várlak, úgy sem tudok egyedül bemenni. - sétált ki olyan lazán, ahogyan bejött. Már nem is haragszok rá. Akárhányszor össze kapunk, még szerelmesebb leszek.

-Ma nagyon feszült vagy. - állt fel Aiden és sétált a hátam mögé. Kezeit a vállamra tette majd lassú mozdulatokkal masszírozni kezdett. Bár jól esett, de Ara jobban is megtud masszírozni és bár sok mindent megtudtunk egymásról, idő kell mindenhez. - Szólj ha bármikor kellek. - hajolt le fülemhez.

-Mindenféle képp. - álltam fel, kicsit meghajolva.

-Mikor tudnánk találkozni még? - kérdezte mosolyogva.

*Sunghoon szemszöge*

Leültem a felhőre a kapunál. Vettem egy felhő darabot és dobálni kezdtem felfelé, majd elkaptam.

-Persze, hogy azzal az Aiden gyerekkel lóg. Hisz ő a férfias, a szőke, a különleges. - téptem végül szét a felhőt. Én miért nem tudok gondolatot olvasni? - Biztos Minra mindig egy olyan jó fiúra vágyott mint Aiden. Hisz ő maga a nők ideáljának a megtestesülése. Persze, ez a ficsúr. - hisztiztem. - Most mit tegyek. Minra az enyém! Csak az ényém! Na jó, még a barátaival osztozok. Mondjuk ez az Aiden úgy is lelép pár hét múlva. - fújtattam rendesen. - Minra, úgy facsarod a lelkem. Már letelt a két perc. Már nem szeretsz? - nyeltem egyet és hátra döntöttem a fejem. - De gyerekes vagyok.