Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 26

*Minra szemszöge*

Sunghoonnal egy héttel később is csak feküdtünk az ágyba. Szünetet vettünk ki nászutra hagyatkozva, de az ördögöknél feküdtünk és loptuk a napot. Sunghoon napokat képes volt feküdni. A szarvai csak úgy vöröslöttek a sok kötetekedés után az esküvőn. Engem még sem bántott. Én viszont nem tudtam tovább feküdni, így írtam egy üzenetet majd elmentem dolgozni.

Szokásom szerint egy felhőn feküdtem olvasva az emberek élet történeteit.

-Szia. - szállt le mellém Ni-ki. - Jó volt az esküvő.

-Én is jól éreztem magam és Sunghoon is. Rosszabbra számítottam. - mondtam.

-Én is. De tudod van az a lány. - vakarta meg a tarkóját. - Jiu...mikor jön vissza?

-Ha meggyőzte a szüleit. Tetszik? - kérdeztem.

-Nem, csak felkeltette az érdeklődésem. Nehéz lenne őt megszerezni? - kérdezte.

-Nem hiszem, de nagyon érzékeny így lassan kell majd haladnod, sokkal lassabban, mert ő megsérülhet. Érzékenyebb mint Yeji vagy Saejin. - kezébe temette arcát. - Tudom nem az erősséged a lassúság, de... - sóhajtottam. - Azért sok sikert.

-Kösz. Ha még barmi van kereshetlek? - kérdezte.

-Engem is és Saejint is. - mondtam.

-De ők Sunooval... - legyintett.

-Cukik, mi? - kérdeztem. Elfancsaladott. Felnevettem.

-Megyek dolgozni. De kösz. - mondta, majd elment. A következő aki engem keresett az Rea volt.

-Szia, mizu? - kérdezte.

-Dolgozom. - vontam vállat.

-Jól nézel ki. - mondta. Nagyra nyíltak a szemeim. Hirtelen jött. - Fáradtnak tűntetek mostanság.

-Ah, igen. Az arcom valóban kisimult és nyugodtabb vagyok nem zsongok. - mosolyogtam, majd elbambultam magam elé. - Úristen valakiket megakarok nézni. Jössz velem?

-Persze.

-Apropó, volt valami különösebb oka, hogy kerestél? - kérdeztem.

-Hát...Heeseunggal kapcsolatos. - megálltam Youngmi és Jinyoungnál és egy közeli felhőt oda húztam.

-Hallgatlak. - mondtam.

-Úgy érzem nem szeret eléggé. - mondta.

-Mert? - kérdeztem.

-Nem bújik oda hozzám, meg semmi...

-Puszilgatni szokott?

-Néha. De viszont mindig oda figyel rám, csak néha nem érzem azt a fizikális kapcsolatot, mintha gyerekek lennénk és nem merné megfogni a kezem. - mondta. Kuncogtam egy jót a hasonlaton.

-Tudod Heeseung mindig a könnyű lányokra ment. Viszont téged tényleg kedvel és megbecsül, mert szoktam hallani őt áradozni rólad. Szerintem ezért nem mer hozzád érni.

-Értem. Mit tegyek, hogy ez változzon?

-Vagy várj vagy beszéld meg vele, esetleg lépj te. Lehet tetszene neki. Mondjuk én személyesen ezt a fiútól várom el. - húztam a szám.

-Na ez az. Én is. Talán leszek kicsit én bújosabb, hátha veszi az adást. - gondolkozott.

-Jó ötlet. - mondtam.

-Köszönöm. - ölelt meg szorosan. Én is visszaöleltem úgy mint ő. Yeji láttam meg várakozni.

-Mond Yeji. - szóltam neki, közbe Rea arra az irányba repült ahonnét jöttem.