Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 27

-Elnézést a zavarásért. - hallottam meg egy félénkebb hangot. Mindketten oda néztünk. Jiu volt.

-Jiu! Szia! - húztam rögtön hozzánk. Sunghoon morgott egyet. - Mi van? Ez csak Jiu. - csíptem meg az orcáját.

-Kettesben akartam lenni. - motyogta. Megsimogattam a haját.

-Eltudok menni, ha gondoljátok. - hajtotta le fejét Jiu. - Csak nem találok a szállásra.

-Haragudnál, ha átadnálak a Ni-kinek? - kérdeztem. Zavarba jött. "A múltkori után látni őt....még mindig sóvárgok..."
-Ni-ki miatt ne aggódj. Nem fog felhozni olyan dolgot, amivel zavarba hozhat.

-Te honnét...? - akadt ki.

-Tud gondolatot olvasni, ezért retteg tőle mindenki. Onnet veszed észre hogy elfehéredik a szeme. - mondta Sunghoon. - Elég gyakran használja. - Jiu még pirosabb lett.

-Te tudod az egész történetet. Ahj, de kellemetlen. - mondta. Felkuncogtam.

-Nem az. Üzenek Ni-kinek. - mondtam.

-Már elintéztem. - puszilta meg a fülem Sunghoon.

-Aranyosak vagytok ketten. - mondta Jiu.

*Jiu szemszöge*

Látva őket nem lettem féltékeny, de majdnem. Érdekelt, hogy vajon Ni-ki képes lenne-e úgy szeretni engem mint Sunghoon Minrát?

Nem zavartatták előttem magukat, vagyis Sunghoon nem. Mosolyogva figyeltem, majd talán kicsit elkenődött a hangulatom.

-Szia. - hallottam Ni-kit a fülembe suttogni. A lehelletét is éreztem mégsem volt ott senki mikor oda néztem. Megfordultam és tényleg sehol senki nem volt. - Hiányoztál. - ült előttem a felhőn immáron. Teljesen összezavarodtam.

-Na jó, ugyan ezt csinálta velem Sunghoon anno. - mondta Minra. - Ez nem teleportálás, de akkor mi?

-Szimpla illúzió. - vont vállat Ni-ki. - Mehetünk? - fogta meg a kezem és lerántott a felhőről.

-Hé várj! - üvöltöttem, majd úgy belekapaszkodtam, hogy húztam magammal lefelé. Mikor észbe kapott megfogott és visszarakott a felhőre.

-Ez meg mi volt?! - pöckölt homlokon.

-Au! - kaptam oda. - Gyakornok vagyok! Olyan hülye vagy! - mondtam.

-Mi van, ha gyakornok vagy? - kérdezte.

-Nekünk még nem elég erős a szárnyúnk a sok repüléshez. - mondta.

-Yeji is szokott repülni. - mondta.

-Ő se bír sokat. - mondta Sunghoon.

-És akkor mit tegyek? Várjunk még ki nem pihened magad? Hogyan utaztál egyáltalán ide? - förmedt rám. Minrára néztem fájdalmasan.

-Látod, pont ezért nem hozzá fordultam. Ott mentem el az ő szállásuk előtt. - mondtam.

-Jó, bocs. - mondta Minra. Sunghoon sóhajtott.

-Ni-ki! Te csajod, légy vele kedves és vidd haza, mehettek a városon keresztül és csinálhattok egy jó programot vagy mit tudom én! - oktatta ki Sunghoon.

-Nem a csajom. Miért az én nyakamba ültetitek? - mondta. Ez fájt, pedig ez volt a nyilván való.

-Gyere, elviszlek. - teleportált mellém Mirae. Meglepődtem. - Éreztem itt vagy, kis Jiu. - fogta meg a kezem.

-Várjatok! - szólt Ni-ki. - Vigyetek magatokkal. - nézett rám boci szemekkel. Minra közbe elkezdett Ni-ki fejébe olvasni, majd repült egy pofon az arcára.