Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 2

-Ez para volt. - fogtam a fejem.

-Kedves, hogy kijöttél. - húzott fel Sunghoon.

-Hé! Eressz már el. - téptem ki kezem szórítássából.

-Olyan édesek az ajkaid mint, amilyenre számítottam. - vigyorgott ördögien. A számhoz kaptam.

-Szemét! - löktem vállba. - Utállak! Miért pont rám szállsz?! - kérdeztem.

-Mert kis ártatlan vagy még. - mondta simított végig arcélemen, majd végig nyalt ajkain.

-Minek jöttél ide? Tilos a belépés a kollégiumunkba.

-Tudom, de sejtettem, hogy ébren leszel. - mosolyodott el. - Nem tudsz miattam aludni? - elfordítottam a fejem makacsul. - Aludj nálam, nálunk nincsenek ilyen hülye szabályok.

-Nem azért, de....kicsit ijesztőek vagytok. Ki tudja, mikor mit csináltok és mire gondoltok. Nektek nincsen annyi szabájotok

-Oh, ne aggódj. Megvédelek. - mosolygott. - Gyere. - kapta el a kezem.

-Várj, most tényleg? Szerintem én nem akarok oda menni. - mondtam.

-Szerintem meg igen. Nem bízol bennem? - kérdezte.

-Hát nem. Nagyon nem.

-Nem hiszek neked. Nem volt jó ma délután, hogy volt melletted valaki?

-Azt addig értem, de nekem miért kell a szobádba mennem? Veszélyes. - hátráltam meg a kijáratnál.

-Nem az. - mondta szemeit megforgatva.

-Jól van na. Nem kell rögtön a szemeid forgatni. Az ördögök átvernek és rosszat akarnak, nem érdeklik a szabályok. - mondtam.

-Angyalom, ne élj a történelemben. Az angyalok, elkényesztetett, öntelt és álszent lények. Nekünk is ezt mondták. - kulcsolta összeujjaink.

-Jó, de akkor se szeretnék hozzád menni.

-Kikérte meg a kezed egyáltalán? - mondta, majd nevetett a saját poénján. -Most tényleg nem jössz? - megráztam a fejem. - Jó. - indult egyedül. Teljesen összezavarodtam. Most menjek vissza?

-Jó, várj. - repültem utána, majd éreztem, ahogy elhagyuk az angyalok lakhelyét. Pár perc múlva egy szörnyű érzés keletkezett a mellkasomban, utána pedig mintha valami megcsípett volna ütött hátra az ő kollégiumuk előtt.

-Oh, elnézést. - fogta meg a kezem, amivel a kapu átengedett.

-Sunghoon, nem érzem jól magam itt. - mondtam.

-Mennyi baj van veled. - kicsit elszomorodtam nyers viselkedése miatt, így kikaptam a kezem az övéből. - Most sírd el magad. - összehúztam magam mellette. - Minra...én... Izé... Sa-sa-sajnálom. - fordult hátra út közben. - Néha előjön ez így, de megpróbálom korrigálni neked.

-Jó. - mondtam. Egy hosszú folyosóra értünk, ahol kicsit megtorpantam. Ijesztőbb volt mint az épület külseje. Nagy vízköpök és a csomó ajtó, ami mögött az ördögök voltak, megrémisztett.

-Baba, ne félj. - állt meg előttem Sunghoon és adott a homlokomra egy puszit. Bár megdobogtatta a szívem a becenévvel még sem adhattam át magam neki.

-Minra, okés? - próbáltam a legkedvesebb módon kijavítani.

-Okés, baba. - húzott a szobájáig.

-Mi ez? Csak nem angyal szag? - kovájgott ki valaki, majd végig szagolt megrángattam Sunghoon ruháját. - Büdős. - próbált valami békjót rám rakni, de szinte nem értettem semmit. Jobban kezdtem Sunghoont rángatni, mire egy csettintéssel elmúlt minden lánc.