-Ez para volt. - fogtam a fejem.
-Kedves, hogy kijöttél. - húzott fel Sunghoon.
-Hé! Eressz már el. - téptem ki kezem szórítássából.
-Olyan édesek az ajkaid mint, amilyenre számítottam. - vigyorgott ördögien. A számhoz kaptam.
-Szemét! - löktem vállba. - Utállak! Miért pont rám szállsz?! - kérdeztem.
-Mert kis ártatlan vagy még. - mondta simított végig arcélemen, majd végig nyalt ajkain.
-Minek jöttél ide? Tilos a belépés a kollégiumunkba.
-Tudom, de sejtettem, hogy ébren leszel. - mosolyodott el. - Nem tudsz miattam aludni? - elfordítottam a fejem makacsul. - Aludj nálam, nálunk nincsenek ilyen hülye szabályok.
-Nem azért, de....kicsit ijesztőek vagytok. Ki tudja, mikor mit csináltok és mire gondoltok. Nektek nincsen annyi szabájotok
-Oh, ne aggódj. Megvédelek. - mosolygott. - Gyere. - kapta el a kezem.
-Várj, most tényleg? Szerintem én nem akarok oda menni. - mondtam.
-Szerintem meg igen. Nem bízol bennem? - kérdezte.
-Hát nem. Nagyon nem.
-Nem hiszek neked. Nem volt jó ma délután, hogy volt melletted valaki?
-Azt addig értem, de nekem miért kell a szobádba mennem? Veszélyes. - hátráltam meg a kijáratnál.
-Nem az. - mondta szemeit megforgatva.
-Jól van na. Nem kell rögtön a szemeid forgatni. Az ördögök átvernek és rosszat akarnak, nem érdeklik a szabályok. - mondtam.
-Angyalom, ne élj a történelemben. Az angyalok, elkényesztetett, öntelt és álszent lények. Nekünk is ezt mondták. - kulcsolta összeujjaink.
-Jó, de akkor se szeretnék hozzád menni.
-Kikérte meg a kezed egyáltalán? - mondta, majd nevetett a saját poénján. -Most tényleg nem jössz? - megráztam a fejem. - Jó. - indult egyedül. Teljesen összezavarodtam. Most menjek vissza?
-Jó, várj. - repültem utána, majd éreztem, ahogy elhagyuk az angyalok lakhelyét. Pár perc múlva egy szörnyű érzés keletkezett a mellkasomban, utána pedig mintha valami megcsípett volna ütött hátra az ő kollégiumuk előtt.
-Oh, elnézést. - fogta meg a kezem, amivel a kapu átengedett.
-Sunghoon, nem érzem jól magam itt. - mondtam.
-Mennyi baj van veled. - kicsit elszomorodtam nyers viselkedése miatt, így kikaptam a kezem az övéből. - Most sírd el magad. - összehúztam magam mellette. - Minra...én... Izé... Sa-sa-sajnálom. - fordult hátra út közben. - Néha előjön ez így, de megpróbálom korrigálni neked.
-Jó. - mondtam. Egy hosszú folyosóra értünk, ahol kicsit megtorpantam. Ijesztőbb volt mint az épület külseje. Nagy vízköpök és a csomó ajtó, ami mögött az ördögök voltak, megrémisztett.
-Baba, ne félj. - állt meg előttem Sunghoon és adott a homlokomra egy puszit. Bár megdobogtatta a szívem a becenévvel még sem adhattam át magam neki.
-Minra, okés? - próbáltam a legkedvesebb módon kijavítani.
-Okés, baba. - húzott a szobájáig.
-Mi ez? Csak nem angyal szag? - kovájgott ki valaki, majd végig szagolt megrángattam Sunghoon ruháját. - Büdős. - próbált valami békjót rám rakni, de szinte nem értettem semmit. Jobban kezdtem Sunghoont rángatni, mire egy csettintéssel elmúlt minden lánc.
ESTÁS LEYENDO
Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]
FanficMinra a szerelem őrangyala, aki maga mellé egy szörnyen rakoncátlan kisördögöt kapott. Aki nem mellesleg pályázott a szerelmére, megnehezítve Minra könnyűcske kis életét. Ez Park Sunghoon.♡ ✨Bonus Parts✨ 2 Jake Bonus Parts 🐶 3 Ni-ki Bonus Parts 🐯...