Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 31

-Futás! Utol ér! - löktek át sorba mindenkit a kapun. Yejivel egymásra néztünk, majd hasunkat fogva röhögni kezdtünk.

-Az a gyökér ránk haragította A Démont. - mondta egy srác egy idiótára mutatva. Yejivel elfeküdtünk a földön röhögve.

-Idióták! - nevette ki a többieket Yeji. Páran még kiröhögték a fiút és társait, majd apa felhúzott a földről.

-Ti vagytok az idióták. Azt hittétek nem tűnik fel, hogy eltűntetek? - ezután hallgattuk a szent dumát, miközbe Yeji előtt kifiguráztam a nagy szentet. Alig bírta visszafogni nevetését. Visszaindultunk a dormhoz, ahol aztán mindenki szét vált. Az ajtó előtt Jake állt és a cipőjét nézte. Yejibe szorult a levegő meglátva a barátját. Egyből mögém bújt, majd maga felé fordított.

-Hé. Mi van? - kérdeztem.

-Nem bírok vele beszélni még. Még nem menne. M-mit tegyek?

-Örülnöd kéne, hogy magától jött megbeszélni veled a dolgokat. Csak, hagyd őt beszélni és ne stresszelj rá. Nekem is, ha valami túl nehéz Minrára bízom. - megöleltem szorosan.

-Megkérhetlek, hogy menj el viszont?

-Már itt se vagyok. - simogattam meg a fejem, majd elmentem.

*Yeji szemszöge*

Sunghoon elment. Mindent elfelejtettem, amit Sunghoon mondott. Teljesen berezeltem, majd őt figyelmen hagyva próbáltam bemenni a szobámba. Nyeltem egy nagyot, mikor utamat állta. Félve felnéztem rá.

-Yeji, sajnálom. - mondta. Szívem ekkor örülten dobogni kezdett újra felé. Olyan édes volt. A kiskutyus szemei teljesen elvarázsoltak.

-É-én... - habogtam. Ekkorát besülni előtte és milyen piros lehettem. - Jake... - öleltem meg. Elmosolyodott, és felhúzott magához egy csókra, miközbe felrakott a fejemre valami koszorú félét. Lábújjhegyre álltam, hogy még közelebb lehessek hozzá. Jake úgy csókolt meg, mintha nem lett volna holnap.

-Úgy sajnálom, nagyon hiányoztál. Soha többet ne hagyj el így, rendben? Nem számít mi van, adj búcsúcsókot és hagyj üzenetet mint mindig szoktál. Azt hittem megőrülök míg elmentél. Nem haragszol rám, ugye? - ölelgetett. Elmosolyodtam rajta.

-Igazából az én hibám volt, Jake.

-Hogy lenne a te hibád? Nem kellett volna szóba állnom azzal a lánnyal, akármiről is volt szó... - annyira szerelmes voltam ebbe a srácba, hogy érzelmeim nem tudtam hova rakni. Elmosolyodva figyeltem őt, miközbe beszélt.

-Jake... - rám kapta a fejét és befejezte a magyarázkodást.

-Igen? - kérdezte.

-Szeretlek. - idáig elhallottam a szívdobogását.

-Édesem, én is. Nem is tudod mennyire. - kapott fel, majd fordult velem egyet és bevitt a szobába.

-Vigyázzat gyerekek. Az öregek itt vannak. - mondta Jay. Szám egyből lefelé görbült és ezt Jake látta is.

-Közös szoba hátránya. - feküdt el az ágyon Mirae lazán.

-Mondja, akinek a lila folt ott virít a nyakán. - mondtam durcásan.

-Mi már nagyok vagyunk. Yeji még túl fiatal. - mondta Mirae. Megforgattam szemeim, majd leültem az ágyamra.

-Majd máskor. - nyomott az orromra puszit.

*Minra szemszöge*

A hangulatom inkább merengős volt és csendes voltam. Sunghoon anyukája bár édes volt, a tudat, hogy meghalt mégis elszomorított. Ráadásul én találkozhattam vele és nem Sunghoon, akinek mindennél jobban hiányzott anyukája.