Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 7

Az oldalam szörnyen fájt és mozdulni sem tudtam nagyon, azt tudtam még, hogy álmos vagyok. Aztán megütött a tudat, hogy mi is történt. Sunghoon volt az egyetlen, aki eszembe jutott, de mozdulni nem tudtam, még most sem. Csak fehérség volt előttem.

-Minra, kérlek. Ne hagyj itt. Miért legyek itt, ha nem miattad? - fogta meg kezem Sunghoon. Puha ujjai most szorították az enyém és hallottam a hangján a zokogást. Megakartam vigasztalni, de nem tudtam és ez ketté törte a szívem. - Veled akarok lenni. Nem akarok a barátaiddal veszekedni, nem akarlak bántani, de úgy érzem, hogy több fájdalmat okoztam eddig mint örömöt. - éreztem egy könnycseppet a kézfejemen. - Mennem kell. - adott egy puszit a kézfejemre. Órák teltek el. A barátaim hangját hallottam, de nem mindent tudtam felfogni. Aztán egy határozottabb hang vísitott fülemig.

-Egy nehéz időszakon ment keresztül! Miért nem állítottátok meg?! Nem volt nyilván való, hogy találkozni fognak a földön?!

-Jungwon, ne minket hibáztass! - hallottam Ara hangját.

-Akkor kit?! Egyfolytában dolgozok! Ráadásul ott vagytok mellette! - csapott egy asztalra, ami nem tetszett a fülemnek.

-Halkabban már! Mindent hallhat. Lehet csend kell neki. - üvöltötte suttogva Mirae.

-Jungwon, te vagy a bátyja. Mi nem tehetünk, hogy a munkád fontosabb. - mondta Ara. Ez egy végső leforrázás volt a bátyámnak.

-Jól van, szar vagyok!

-Én ezt nem bírom. - hallottam meg Sunoo hangját, ahogy sírni kezd. Szörnyű volt, hogy nem tehettem semmit.

-Na végre itt vagytok. - mondta Jungwon.

-Bocs a késésért. - hallottam meg az ördögök hangját. - Itt vannak a forrócsokik. - sírni tudtam volna, én is akartam volna velük inni, így akartam indítani az új szezont. De volt, ami még jobban érdekelt. Hogy vajon Sunghoon ott van-e?

-Sunghoon? - hallottam meg Ara hangját.

-Nem beszél senkivel. Elvágta a kapcsolatot mindenkivel. - mondta Jay.

-Mirae...-hallottam Heeseungot.

-Fiúk, még nem tudok választ adni. Minra, ha felébred döntök. - mondta. Elmosolyodtam és realizáltam, hogy ezen lesz időm gondolkozni. Egész végig hallgattam őket. Néha kuncogtak, de a hangulat nem volt az idei legjobb.

-Elmondhatok valamit? - szólalt meg Sunoo, aki eddig szinte csendben volt. - Nekem úgy hiányzik Sunghoon és Minra. A közös civakodásaikkal együtt.

-Mindenkinek. Basszus legalább Sunghoon lenne itt. - mondta Heeseung.

Aztán Sunghoon minden nap jött hozzám, bár ügyelt, hogy a többieket elkerülje.

-Angyalom, ébredj fel. Már ideje van. Ez már a harmadik hete, hogy nem hallom a hangod. - csuklott el a hangja pár helyen.

-Sunghoon? - hallottam meg Sunoo hangját.

-Ne mondj semmit a többieknek. - hallottam az ablak nyitodását, de azt is, ahogy Sunoo visszahúzza őt. Utána már nem hallottam semmit és nem is éreztem.

Hirtelen húzott vissza a tudat és ültem fel lendületből.

-Ahh a mézes alma fáját, ez fáj. - kaptam az oldalamhoz.

-Feküdj vissza. - nyomott vissza az ágyba Mirae egyből. - Tudod, nem kellett volna odamenned. A szerelem nem fontosabb az életednél. - mondta sajnálkozva és átölelt. Tudtam, hogy bűntudata volt, hallani és látni lehetett rajta. Körül néztem és Sunoo bámulta földet kisírt szemekkel.