Irritating Little Devil [Sunghoon ff.] [Befejezett]

Chapter 32

*Jiu szemszöge*

Miközbe többiek Sunooval beszélgettek, Ni-ki az ajtó felé biccentett, majd öt perc után kiment, annélkül, hogy bárki felfigyelt volna rá. Aprót sóhajtva végül én is kimentem.

-Beszélsz Ni-kivel? - kérdezte Mirae. Bólintottam.

Becsuktam magam után az ajtót, majd hátra tett kezekkel álltam meg a fiú előtt.

-Neked mi bajod? - nyúlt állam alá és emelte fel a fejem.

-Semmi. - mondtam.

-Te miért nem közeledsz hozzám. Még csak nem is köszöntél. Heeseunggal van a baj, vagy velem? Szüleiddel? - csak lehajtottam a fejem.

-Nem tudom. - mondtam.

-Ez nem válasz. - lökött az ajtónak. Egyből előrébb léptem, mert tudtam, hogy ezt bizonyára hallották bent is. Azt ajtó kinyílt volna, de ő azt visszacsapta. Kicsit összerezzentem.

-Ni-ki...én kedvellek, bár néha félek tőled. Olyan erőszakos vagy és sokkal erősebb nálam. Érzékeny vagyok, attól is félek, hogy emiatt nem működne. De azonban, mikor így viselkedsz még jobban vonzódom hozzád. - felhúzta a szemöldökét, majd megnyalta száját miközben elmosolyodott.

-Ez mit jelentsen? - kérdezte lehajolva az ajkaimhoz.

-Hát...nem tudom... - mondtam. Az ajtóra csapott dühösen. Megint összerezzentem.

-Yah! Hagyd már az ajtónk! - üvöltötte ki Jay. Felkuncogtunk erre, míg bentről hatalmas röhögőgörcsök hallatszódtak.

-Próbáljuk meg együtt kitalálni a próblémákra a megoldásokat. Az első legyen Heeseung, mert nem akarok senkivel se rosszba lenni. - bólintott és adott a homlokomra egy puszit. - A második, hogy ne haladjunk gyorsan, mert néha nekem ez túl gyors.

-Ennél is lassabban? - akadt ki. Félve bólintottam. - Bocs erre nincs megoldás. - nyomott egy puszit a számra.

-Ni-ki, tényleg lassítsunk.

-De látom, hogy szereted ahogy ajkaink találkoznak, majd- - próbáltam lefogni kezemmel a száját. - -nyelvemmel lassan- - ajkaim az övének nyomtam, hogy végre befogja.

-Csak, hogy befogd. - mondtam. Elmosolyodott, majd lenyomta a kilincset, így kinyílt mögöttem az ajtó, persze úgy intézte, hogy ne essek hátra.

-Na, mi volt? - kérdezte Minra.

-Semmi. - mondtam, póker arccal. Olyan szívesen beszélnék nekik arról ami kint történt, mert nem akarok ridegnek tűnni. Viszont úgy érzem, hogy Heeseung minden szavam kiforgatná. Egyszerűen csak úgy félek. Jaj ne, Minra most az én gondolataimba olvasott. Basszus!

-Jiu, állj a sarkadra, vagányan és mond el Heeseungról mit gondolsz róla. Lehet így megváltozna a véleménye. - mondta. Mindenki rám kapta fejét, mire teljesen ledöbbentem, lesokkoltam, zavarba jöttem.

Mirae bólogatott aranyosan. Megint úgy éreztem, hogy nem menne. Heeseungra néztem, aki vigyorgott várva mit mondok.

-Na gyere. - mondta kíváncsian előre dőlve.

-Miért nem kezdhet Heeseung? Érzem, hogy ki nem állhat, de valójában fogalmam sincs mi baja velem. Mikor Reával szakítottál valójában nagyon unszimpatikussá váltál, mivel Rea akkor már a legjobb barátaim közé tartozott és olyan könnyen beszéltél róla, hogy szinte kedvem lett volna téged komolyan megpofozni. Mostanra már megértem, ha nem mükődött és talán nem vagy a kedvencem, de nem nézek rád úgy mint egy véres rongyra, sőt. Inkább én húzom meg magam. Én érzem magam már lassan hülyének. - mondtam. Heeseung felállt, majd megsimogatta a fejem.

-Értem neked mi bajod velem és megértem már. Azt hittem egy könnyű csaj vagy, aki mindenbe bele üti az orrát. - felhúztam a szemöldököm lepődötten. - De lassan elgondolkodom ezen, mivel látom van szád, ha kell. - mondta, kezet fogott velem. Aztán meg meg is ölelt.

-No, no, no. Heeseunggal nem ölelkezünk. - választott szét minket Ni-ki, mire mindenki felnevetett.

*Minra szemszöge*

Ezúttal Jiu Ni-ki mellett foglalt helyet, aminek a fiú is nagyon örült. Olyan aranyosak voltak együtt, hogy le sem bírtam róluk venni a szemem.

-Angyalom. - szólított meg Sunghoon. Egyből felé fordultam, majd megfogtam a kezét. Édesen felkuncogott erre. - Álmos vagyok.

-Ilyenkor? Még korán van neked. - néztem az órára. Vállat vont. - Na nem mintha bánnám, kedvenc dolgom veled aludni. - vigyorodtam el. - Srácok, mi aludni szeretnénk menni.

-Mi közünk hozzá? - kérdezte Heeseung. Mindenki kiröhögött minket.

-Namjesus, de hülyék vagytok. Menjetek másik szobába beszélgetni. - mondtam.

-Igazuk van. Én is fáradt vagyok. - mondta Yeji.

-Én.. - mutatott az ajtóra Sunoo elpirulva. Mindenki cikizte még egy kicsit aztán meg hagyták elmenni őt boldogan. Eloszlodtunk, majd mind befeküdtünk az ágyba. Sunghoon szorosan magához ölelt, majd nyomott a nyakamra gyors puszit. Megint megtaláltam szerelmem haját és azzal kezdtem játszani.

-Mikor lesz megint fekete a hajad? - kérdeztem.

-Nem tetszik ez? - kérdezte.

-Nem arról van szó, csak a fekete olyan jól állt. Olyan babás volt. - mondtam.

-Babás? - nyitotta fel erre a szemeit.

-Igen, olyan nagyon jól állt. Ahogy fénylett és olyan dúsnak látszódott meg könnyebbnek. - túrtam bele megint.

-Ez is fénylik. - mondta.

-Akkor nem tudom megmagyarázni miért, de tetszik a fekete hajad. - felkuncogott, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

-Minra, tudod mit vettem észre? - mondta Yeji felettünk.

-Mit?

-Hogy az ördögök olyan ragaszkodónak tűnnek. Látva titeket, majd most Ni-kit. Elképesztő ahogyan Jiura néz.

-Na meg te Jakere. Mint aki menthetetlenül szerelmes. - szólalt meg Mirae.

-Van benne valami. - mondta kuncogva, ami után hallhatóan Jake puszikkal lepte be Yejit. Sunghoon arckifejezését már le sem írom. - De amúgy miért van ez?

-Gondolom őket is meg lehet szelidíteni, mint ahogy minket elcsábítani. Régen még az ördögök és az angyalok meg sem érinthették egymást. Most meg Sunghoonnal egyfolytába csak érintkezem. Kész bűn az egész. - fogdostam, mire a többiek felnevettek.

-Képtelen lennék nélküled élni. - rakta át kezét lábát rajtam férjem. Össze dörgöltem orrunkat, majd egy utolsó puszit adtam orrocskájára.

-Szeretlek. - mondtam.

-Én is téged. - nézett mélyen a szemembe, mire még én jöttem zavarba.

-Olyan büszke vagyok, hogy ilyen bátyjám van. - mondta Yeji. - Remek ember, sikeres is és jól viseli a gondod.

-Én azért abba nem lennék biztos. - mondta Sunghoon.

-Egyetértek Yejivel, Minrának lettek érzelmei és végre nem egy munkamániás robot. - mondta Mirae.

-Hé! Tök jó fej voltam mindig is. - Sunghoon erre felnevetett, aztán nyakamba fúrta arcát ezzel jelezve, hogy ő már alszik.

-De tökre az voltál. - mondta Jay.

-Hát te még élsz? Azt hittük kinyúltál mint egy medve szőnyeg. - mondta Jake.

-Azok olyan szomorúak, szegény macik. - mondta Yeji.

-Ugye? Szerencse, hogy itt nincs olyan.

-De az árvaházba volt, az igazgató irodájába. - mondta Yeji a legnagyobbak ártatlansággal, amire mindenki kinevette.

-Jó éjt. - suttogtam a fülébe.

-Neked is, angyalom. - motyogta nyakamba. Mindig is tudtam, hogy a világ eddig legjobb dolga a szerelem, de sosem hittem volna, hogy ennyire...