Engedj el [Kakashi x Obito fanfiction]

20. Ugyanaz, de mégsem

Bíp. Bíp. Bíp. Bíp...

Erre a csodálatos hangra ébredtek másnap reggel nyolc órakor mind a ketten. Obito fülét egyenesen sértette, gyorsan rá is szorította a tenyerét, hogy kevesebbet halljon belőle. Kakashi szerencsére hamar intézkedett, átnyúlt Obito fölött és leállította az ébresztő funkciót a telefonján, majd visszahanyatlott az ágyra a másik mellé, egyik karját lustán átvetve az Uchiha testén, aztán csak sóhajtott. Elfelejtette kikapcsolni...

- Képes vagy erre a borzalomra kelni minden egyes nap? - morogta Obito, aki már a fejére húzta a takarót irritáltságában.

- Azt mondják, ha valami olyat állítasz be, ami kellemes, idővel megutálod... - motyogott vissza nyűgös hangon és egy kicsit közelebb húzódott hozzá, a tarkójába fúrta az orrát és beszívta az illatát, amitől azonnal nyugodtabb lett kissé. Végre tehetett ilyen dolgokat... Imádta.

- Ha velem alszol, ennek a korszaknak vége... - Hátrafordította a fejét, hogy lássa Kakashit, de végül a hátára hemperedett, így már probléma nélkül ránézhetett. - Szia. - A kezdeti idegességét eldobva az arca mosolyra váltott, ahogy megpillantotta a Hatake kesze-kusza hajkölteményét és álmos ábrázatát. Olyan más volt így, mint napközben szokott lenni. Kicsit a tegnap esti állapotára emlékeztette.

- Szia... - Ahogy Obito felé fordult, Kakashi realizálta, hogy miket csináltak előző nap, és hogy mennyire a feje tetejére állt köztük minden, de aztán az a mosoly elűzte belőle a kétségeit. Bár egy kis furcsa érzés ott volt még - de miért is ne lett volna? Annyira új volt minden... -, lassan a hegekkel szántott archoz hajolt, és a fekete fürtökbe túrva összenyomta az ajkaikat, a szemeit pedig lehunyta közben. Ugyanolyan édes volt, mint este... Érezte, hogy a másik keze a combjánál húzza közelebb, tetszett is neki ott az az érintés, de most nem engedte volna neki, hogy tilosba nyúljon. Még egy fél percig, ha kóstolgatták egymást, aztán Kakashi visszahúzódott és kinyitotta fekete szemeit - egy vörös arcú, bágyadt Obito feküdt előtte, egyszerűen imádnivalóan nézett ki...

- Ez a jó reggelt-puszi eléggé bejön... - súgta, és már kezdte volna újra az egészet, de amikor összeértek volna, Kakashi hirtelen felült egy hosszú nyújtózás kíséretében. - Kakashi... - A karja a másikra csavarodott és húzta volna vissza, de az megrendíthetetlenül ellenállt neki. - Kakashi!

- Igen? - Csak lenézett rá, szemei ártatlanul csillogtak, még a fejét is megdöntötte, mintha semmit sem értene Obito jelzéséből.

- Még! - hangzott az egyszerű követelés.

- Még?

- Igen, még!

- Mi vagy te, óvodás, hogy így hisztizel? - És, hogy pontot tegyen az I-re, felhelyezte a maszkját az arcára. Obito tekintete fájdalmassá vált ezt látván. - Komolyan már csak toporzékolnod kéne, és megvan a tökéletes kiscsoportos.

- Te valami hihetetlenül kegyetlen vagy. - Obito csak pislogott fel rá, és végigkövette, ahogy Kakashi kimászik az ágyból, de már nem próbálta megállítani őt.

- Csak nem akarom, hogy ugyanoda jussunk, mint tegnap elalvás előtt. - Az ágy mellé tolta a kerekesszéket és várt, hogy Obito legalább felüljön.

- Miért jutnánk oda? - Vonta fel a szemöldökét és meg sem mozdult.

- És még meg is kérdezi... - A szemeit forgatta, majd egy újabb sóhaj kíséretében lehajolt hozzá. - Na, gyere. Együnk valamit. - Azzal felnyalábolta a karjaiba és a székébe ültette.

Obito csak hagyta magát, bele kellett törődnie a dologba és engedte, hogy elkezdődjön a nap. A konyhába menet útközben felkapta Pakkunt az ölébe, és nagy meglepetésükre sehol sem várt rájuk semmi kellemetlen csomag a földön, sem tócsa. Az Uchiha büszke volt magára, tegnap amennyire tudta, próbálta a kutyust okítani a pelenka használatára, bár járásképtelenként nem volt egyszerű. Mindig maga mellett tartott kiterítve egy pelenkát a padlón, Pakkunt pedig nem nagyon hagyta elkóricálni, így amikor rájött a szükség, gyorsan tudta tiltani és a megfelelő helyre terelni őt, majd kis falatkákkal jutalmazta. Már akkor is okosnak tartotta, de most látszott csak igazán, hogy tényleg meg is jegyezte, amit tanult.

- Hihetetlen, hogy egy nap alatt megtanulta - szólalt meg Kakashi, miközben lehuppant Obito mellé a kanapéra, és a kutyust figyelte, ahogy épp használja a "toaletett". Már késő délelőtt volt, eléggé elszaladt az idő.

- Ugye, hogy milyen ügyes? - Kinyújtotta a karját Pakkun felé, mire az már szaladt is hozzá, hogy Obito az ölébe kaphassa újra, már simogatta is, amit a kutya nagyon élvezett.

- Azt hittem, több gond lesz vele, de... Így nem is vészes. - Ő is megsimogatta egy kicsit, köszönetképpen pedig kapott egy kéznyalást. Nem undorodott tőle, szimplán a nadrágjába törölte, mielőtt a távirányítóért nyúlt volna. - Nem kezdünk el valamit Netflixen? Akkor lenne mindig mit csinálni üresjáratban...

- De, az jó ötlet. Én úgyis már befejeztem, amit néztem, szóval jöhet valami új - bólogatott az Uchiha, aztán végül a Hatake vállára hajtotta a fejét, szájára kis mosoly kúszott fel. Szeretett ilyen közel lenni hozzá.

A szürkehajú percekig pörgette az ajánlott sorozatokat, nehéz volt kiválasztani a tökéleteset, de végül találtak valami időutazásos akció romantika kombót, ami elég érdekesnek tűnt az előzetes alapján ahhoz, hogy belekezdjenek.

Az első rész elég lassú volt, de végig fenntartotta a figyelmüket. Na meg elég sokszor keveredtek a szereplők közelebbi kontaktusba egymással, amit egyikőjük sem tudott jelenleg nyugodt elmével végignézni. Mind a ketten a másikra gondoltak, egymással képzelték el a képernyőn látott jeleneteket, és Obitonak fél óra sem kellett ahhoz, hogy megállítsa az epizódot, lerántsa Kakashi maszkját, majd a szájára támadjon. Ezzel nem kicsit lepte meg a Hatakét, aki annak ellenére, hogy hasonló víziókkal merengett, mint az Uchiha, azért ennyire nem indult be, és most alig győzte viszonozni őt.

- Basszus, nyugi... - motyogta két érzéki csók között, de már az ő kezei is átölelték a feketehajút, aki nem győzte a hasfalát simogatni - természetesen póló alatt.

- Nem akarok lenyugodni... - Obito késve válaszolt, és erejéből telve próbálkozott Kakashit hátradönteni, aki most hagyta magát, két pillanattal később pedig már a kanapén feküdt, a másik meg rajta terpeszkedett teljes testsúlyával, hiszen egy karral és lábbal még nem tudta volna magát megtartani.

- Pedig le kéne, mert én nem akarok most... - Kakashi szimplán félrenézett, Obito annyira közel volt hozzá, hogy nem tudott menekülni előle. Lehet, hogy tegnap ő kezdte ezt az egészet, de ilyen töményen neki ez egy kicsit sok volt.

- Nem értem, mit nem lehet ezen akarni... - A keze már csúszott is be kettejük közé, hogy megtalálja Kakashi gyengepontját, de a férfi még azelőtt elkapta a csuklóját, hogy megérinthette volna.

- Azt mondtam, hogy nem, Obito. - Kicsit szúrósan nézett az Uchiha forró tekintetébe, de az hamar elveszítette lángjait a kijelentése hallatán és a feje a vállára esett.

- Megőrjítesz - motyogta szomorkásan, és a keze inkább Kakashiéra fonódott, aki megszorította az övét.

- Tudom. És tudom, hogy a tegnapi után nem ezt vártad... De én nem vágyom erre minden nap többször is... - Csak remélte, hogy az Uchiha megértő lesz vele. De hát most mit csináljon? Nem akarta neki engedni, ha egyszer nem volt ehhez semmi kedve.

- Én meg nagyon, és ez így olyan... Kínzó. - Hiába, Obito nem tudott mit kezdeni magával. Rin óta senkivel sem volt, és most úgy éhezett Kakashira, mint egy farkas, ami már hetek óta egy falatot sem evett.

- Sajnálom...

- Mindegy... Ne sajnáld. Majd összerázódunk... Remélem. Ugye? - Felkönyökölt és a másik szemeibe nézett, közben felfelé íveltek az ajkai és simogatni kezdte a sima, tökéletes arcot.

- Hát én is remélem... De ha képes vagy nyugton maradni, ebben bármikor benne vagyok. - Kakashi röviden visszamosolygott, aztán a tarkójánál fogva lehúzta magához az Uchihát és puhán a szájára tapadt, a másik kezével pedig szorosan átölelte őt.

Új szombat, új rész 💖
Imádom a dinamikájukat, élvezet kitalálgatni a hülyeségeiket xD Végre ide jutottunk hónapokig tartó depizés után.
Remélem tetszett, kommentnek, csillagnak nagyon örülök 😙🧡

Egyébként megkezdtem a tavaszi félévemet és ez is elég húzósnak ígérkezik, de úgy vagyok vele, ha esténként vannak óráim pörgetni a nyomorult tiktokot, akkor erre is van időm 🙄 Küldjétek az energiákat xD

2022.02.26.