Engedj el [Kakashi x Obito fanfiction]

4. - Nem. - De.

Hatake Kakashi gyanútlanul vette fel a telefont, egyáltalán nem számítva arra, hogy amit mondani fognak neki, felszakít majd benne egy igen régi sebet. Hallva Uchiha Obito nevét és mindazt, ami vele történt pár héttel ezelőtt, hidegzuhanyként érte, le kellett ülnie, mert megesküdött volna rá, hogy megszédült. Tíz év után most jött vele szembe a régi ismerős először, és bárcsak egy tréfa lett volna csupán a történet a balesetről. De nem így volt. Oldalról ütközött beléjük az a terepjáró, megölve a családját, őt pedig megnyomorította, talán egy egész életre. Azt hitte, ennyi idő elteltével nem érezne senki iránt semmit, ha semmilyen kapcsolatot nem ápolnak már, de most ez egyszerűen letaglózta és nagyon elszomorította. Szegény Obito... Nem volt elég az, ami a gimiben történt velük, erre még a szeretteit is elveszi tőle a sors. Tudta, nagyon jól emlékezett rá, hogy milyen körülmények között váltak el, amikor befejezték az iskolát, de most mégis az Uchiha felé húzta a lelkiismerete és a szíve. Elvégre ő sosem gyűlölte meg, csak Obito őt. Vagyis volt egy időszak a barátságuk megszakadása után, amikor bemesélte magának, hogy haragszik a fiúra és megutálta, de idővel rájött, hogy ez a legkevésbé sem volt igaz. Fájdalmas volt, hogy a másik ellökte őt magától, de nem tehetett ellene semmit. Megpróbálta megjavítani köztük a köteléket, de mindig kudarcot vallott, idővel pedig feladta és beletörődött, hogy a barátságuk a múlté, és ennyi. Most mindent felidézett azokból az időkből, és szinte biztos volt benne, hogy amint Obito megpillantja őt, azonnal elküldi, de... Képtelen lett volna most meghátrálni. Látni akarta, beszélni akart vele, meg akarta próbálni még egyszer... Mit veszíthet? Ha még egyszer utoljára elutasítja az életéből, hát legyen, már nem fog neki lelki törést okozni. Fájna, de mi az neki... Legalább örökre lezárhatná ezt a fejezetet magában.

***

Eltelt az első közös napjuk. Ebédeltek, aztán Obito szinte egész estig sorozatot nézett egy mukkanás nélkül, csak egy mosdószünet szakította félbe délután. Kakashi egyszer megkérdezte, hogy nem akar -e bármi mást csinálni, levihette volna a közeli parkba, vagy valami hasonló, de Obito egyszerű nemmel felelt rá és nem kívánt tovább foglalkozni a témával. Így hát a szürkehajú kénytelen volt békén hagyni őt, elővette a könyvét, amit éppen olvasott és abba temetkezett, pötyögött egy keveset a laptopján, körbejárt néha a lakásban, meg kitakarította a fürdőt és a wc-t, hiszen egy hónapja nem nyúlt hozzájuk senki, és most már csak egy jó kis fertőzés hiányzott volna az Uchihának.

Teljes csendben költötték el a vacsorájukat is, ami a maradék curry volt. Obito nem tett rá sem negatív, sem pozitív megjegyzést, Kakashi remélte, hogy azért ízlett neki.

- Ha befejezted, elintézhetnénk a fürdést - szólalt meg végül a Hatake, ahogy szája megtörlése után visszavette a maszkját. Ez egy örökös szokása volt, csak akkor vette le, ha nagyon muszáj, egyszerűen zavarta, ha bárki látja az arcát. Evésnél el kellett viselnie a hiányát, de amúgy talán csak fürdés és alvás közben nem viselte, máskor mindig rajta volt.

- Fürdést? - Talán most először hallott ki érzelmet Obito hangjából a mai napon. Nagyon meglepettnek tűnt, de nem igazán értette, hogy miért.

- Igen. Mi a baj a fürdéssel? - Már fel is állt az asztaltól, elvette a tányérokat és betette őket a mosogatógépbe. Mire visszafordult, egy eltorzult arcú Obitot látott. - Fürdettek a kórházban, nem?

- Nem. Pár nappal ezelőttig fekvőbeteg voltam, törlőkendővel oldották meg az egészet minden nap.

- Értem... Akkor még inkább fontos, hogy végre lefürödj normálisan. Már engedik a sebeid is, szóval...

- De ehhez te is kellenél.

Obito erre nem volt felkészülve, valamiért ebbe bele sem gondolt. Azzal még úgy ahogy rendben volt, hogy Kakashi ki-be pakolja a tolószékből és hasonlók, de ezzel már voltak problémái. Egyrészt nem akarta, hogy lássa az eltorzult testét, pont ő... Bár belegondolva ezt nem kerülhette el, az égési sérülései már szépen hegesedtek, de még ellátásra szorultak. Na de az, hogy még fürdesse is...! Ezzel már nagyon nem volt rendben.