RASPBERRY | JAYWON ✓

III

- Jay nem hagytam nálad a- - Jelent meg Jungwon nővére is, miközben a táskájában kutakodott, de ahogy felnézett és megpillantotta öccsét, egyszerűen csak megfagyott. - Wonie...

- Wonie ne akadj ki kérlek...

- Ne akadjak ki?! Hát már hogy ne akadnék ki?! A nővéremet dugod Jay! És még arra kérsz, hogy ne akadjak ki? - Túrt idegesen a hajába és fel s alá kezdett el sétálgatni az irodában. - Mikor?

- Mi? - Nézett Jay és a lány egymásra, majd újra Jungwonra.

- Mikor dugtatok először? - Nézett rájuk felváltva, míg a két jómadár inkább kerülni kezdte a tekintetét. - Jay-től nem várok választ, tudom, hogy úgysem adná meg szóval? - Fordult a nővére felé.

- Még amikor tizedikes voltál... - Vallotta be, mire Jungwon teljesen ledöbbent.

Nem erre a válaszra számított.
A gondolatai cikázni kezdtek és az egész eddigi barátságukat megkérdőjelezte. Mi van ha Jay csak azért volt vele ennyire kedves, mert jó színben akart feltűnni a nővére előtt? Mi van ha csak azért barátkozott vele, hogy közelebb férjen hozzá? Vagy mi van ha eleve a nővére kérte meg, hogy Jay barátkozzon vele, mert ennyire esetlennek tartotta a saját öccsét? Bármi is igaz volt a barátságukból? Egyáltalán mikor tudtak volna együtt lenni?

Csalódott volt, nem is kicsit. De emellett dühös is.

Nem tudta elhinni, hogy Jay ezt tette vele. Soha nem gondolta volna, hogy valaki is belé fog gázolni, de ez most rettenetesen fájt neki és úgy érezte valami összeomlott benne.

Tartotta magát, nem szerette ha mások sírni látták, így hát csak megmakacsolta magát és se szó se beszéd nélkül otthagyta őket. A nővére utána szaladt és Jay is szívesen megtudta, de valamiért nem vitték arra a lábai, helyette csak idegesen a falba ütött, ezzel felsértve kezét amit aztán a fájdalomtól párszor meg is rázott.

- Jungwon várj már! Legalább engedd, hogy megmagyarázzam! - Kiáltott utána, mire Jungwon meg is állt, majd idegesen fordult vele szembe.

- Bárkit megkaphattál volna! - Emelte meg rá a hangját és fenyegetően közelebb lépett hozzá. - Bárkit érted?! De nem! Neked a legjobb barátom kellett, mert miért is ne, nem igaz? Mit gondoltál, hogy majd megtűröm? Egyáltalán miért ő?

- Szeretem őt Wonie...

- Szarok az érzéseidre! Elbasztad, érted? Ezt nem fogom neked megbocsátani.

- Ugyan már, túlreagálod!

- Látni sem akarlak. És ne merészelj mégegyszer utánam jönni.

Nem lehetett beszélni vele, oh napokig kibírta anélkül, hogy ne szóljon Jay-hez hiába próbálkozott többször is az alfa és hiába kedveskedett neki, Wonie egyszerűen csak levegőnek nézte. Amikor először szóba állt vele akkor is csak üzenetben megírta neki, hogy hozzon egy kávét és egy halk 'köszönöm' után megint hallgatásba kezdett, de legalább már megszólalt.

Jay rosszul érezte magát a dolgok miatt, nem akarta megbántani Jungwont és nem gondolta volna, hogy ilyen rosszul fogja érinteni ha egyszer kitudódik, arról viszont nem tudott, hogy az omega azért reagált így a dologra, mert az egész barátságukat kétségbe vonta emiatt. Beszélni akart vele, ki akarta békíteni, azonban semmi ötlete nem volt hozzá, nem tudta, hogy miként is kéne csinálnia...

Nem történt sok közte és a nővére között. Mindössze kétszer fordult elő amikor még egy iskolába jártak, de Jay már akkor is rosszul érezte magát amiért a legjobb barátja háta mögött ilyet csinál, így hát ő vetett véget neki. Aztán amikor szétesett a baráti kör és mindenki a saját életével volt elfoglalva, egyszer megpróbálták a komolyabb kapcsolatot, de abból sem lett semmi. Jay nem tudott úgy kötődni hozzá. Azóta pedig csak az elmúlt napokban voltak együtt. Stresszes volt és le kellett vezetnie valakivel.

Most viszont rettenetesen érezte magát, hogy ez a valaki végül nem más lett, mint a nővére hiszen ő is bárkit megkaphatott volna. Akkor miért pont a testvérét választotta? Ő maga sem érti.

- Beszélhetnénk? - Próbálkozott ismételten az egyik fotózása után, amikor is Jungwon végre visszamehetett az öltözőjébe és egy sikeres munkát tudhatott maga mögött.

- Nem, fáradt vagyok.

- Kérlek Jungwon... Legalább hallgass meg, oké? Nem szeretném tönkretenni a barátságunkat, te vagy számomra a legfontosabb...

- Csak azért barátkoztál velem, hogy a nővérem közelébe kerülj?

- Nem, dehogy is! Soha nem is terveztem akkor, hogy a képben lesz... Akkoriban csak kétszer történt meg, utána mondtam neki, hogy nem akarom többször, mert rosszul éreztem magam miatta. Nem akartam ilyesmit csinálni a hátad mögött. És tényleg nagyon sajnálom, nem fog többet előfordulni.

- Akkor sem ha a nővérem azt mondja, hogy szeret téged?

- Akkor sem. Tudja, hogy nem érzek iránta semmit, lezártam vele mindent. Megbocsátasz?

- Meg, de nem felejtek. Holnap szabad vagyok, igaz?

- Igen, miért?

- Randira megyek.

- Oh... Ki a szerencsés?