RASPBERRY | JAYWON ✓

QQO

- Nem hiszem el, hogy ezt csinálta! Nincs magánál, érted? Mi lesz a következő? Arra ébredek, hogy ott van a szobámban és engem figyel az éjszaka kellős közepén? Mi van ha most is megfigyel?

- Paranoiás vagy Wonie, tudod jól, hogy Jay nem ártana senkinek.

- Megverte Romint! És ki tudja, hogy mikor fogja megint? Vagy, hogy ki lesz a következő? Nem érzem magam biztonságban, teljesen mindegy, hogy hol vagyok vagy mit csinálok.

Wonie nem hazudott, tényleg nem érezte magát biztonságban nég csak egy percre sem és bár még nem tudott róla, ezek után sem lesz nyugta hiszen míg ő Sunoo-nak panaszkodott addig Jay papírokat írt alá hiszen felvásárolta azt az ügynökséget ahol Jungwon van, így a főnöke lehet ismét. Az igazság az, hogy bármit képes megtenni azért, hogy az omega közelében maradjon és legyen felette némi hatalma.

Hiába akarta tagadni ebben igen is az apjára hasonlított, de soha nem ismerné be. Megveti azt a férfit, sosem ismerné be, hogy ugyan úgy viselkedik, mint ő. Még ha ez is volt az igazság.

A balhét követő napon éppen a családjával ebédelt - na meg persze azzal a betolakodóval - ahol bár először minden remekül ment, hamar veszekedésbe torkollott az egész és Jay valamint az apja majdnem egymásnak is esett, de vissza lettek tartva mindketten.

Tudtak arról, hogy mit tett Jay és meg akarták beszélni vele, de ahogy az várható volt, az alfa nem reagált jól a témára és csak felkapta a vizet rajta. Ami természetes is volt neki elvégre nem attól akart hallani monológot aki többször is bántalmazta.

Kész volt a papírokkal, elérte amit akart és a papírokat összeszedve köszönt el a partnerétől és indult haza, hogy lepihenjen azonban ott sem volt nyugta, ugyanis ahogy betette a lábát az ajtaján, egyből be is húzott neki valaki. Felnézett, hogy ugyan ki is volt az, de kapta is a másikat, a harmadikat viszont már elkapta.

- Miért is nem vagyok meglepődve? - Kérdezett rá cinikusan, míg apja csak leengedte a karját, majd hátat fordítva neki a nappaliba ment. Jay követte őt bár amint meglátta, hogy apja leveszi a zakóját, ő is így tett és pillanatok alatt készítette fel magát arra, hogy helyt álljon a másik alfával szemben.

- Mire vagy te jó egyáltalán? Még egy omegát se tudsz magad mellett tartani! - Emelte meg a hangját és ing ujjait feltűrve fordult a fiával szemben. - Tudod én egyetlen egyszer hibáztam az életben. És az te voltál.

Egész életében ezzel kellett élnie, csak ilyen szavakat kapott az apjától, de sosem lehet ehhez hozzászokni. Akárhányszor meghallotta legbelül egy kicsit mindig összetört. Az igazság az, hogy a belső farkasa azért volt olyan ijesztő mindenki számára, mert haldoklott. Egy ideig rendben volt, a barátai tartották benne a lelket, de amint elváltak egymástól feladta. Soha nem mutatta ki, de valójában őt rázta meg legjobban ez az egész.

- Hidd el nekem is jobb lenne nélküled.

- Nekem köszönheted az életedet, felfogtad?

- Oh tényleg annyira hálás vagyok, hogy úgy döntöttetek anyával, hogy gumi nélkül keféltek majd két perc múlva elsültél. De komolyan, annyira hálás vagyok! - Újabb ütést kapott, még azt is érezte, hogy az orra megrepedt és el is eredt belőle a vér.

- Tiszteletre neveltelek, de még erre sem vagy képes. Elfogadtam, hogy egy retkes buzi vagy, mert legalább jó családból választottál, de mi az értelme ha nem bírod megnevelni? Nézd meg anyád milyen jól viselkedik, ő tudja, hogy hol a helye.

- Mert addig verted? Gratulálok.

- Hisz' te is ezt tennéd nem? Elvégre nem különbözől tőlem. Mindketten tudjuk, hogy valójában kit akarsz megütni és azok nem az alfák. Csak az omegát kell helyre tenni, aztán úgy szórakozol vele ahogy akarsz, még a többi alfát is bevonhatod egy kis szórakozásba. Hogy is hívták? Romin? Biztos vagyok benne, hogy párszor ő is szívesen gerincre vágná Jungwont. Vagy hozd el nekem, minél frissebb annál jobb, nem igaz?

Nevetett, azonban Jay-nek itt lett elege belőle. Elviseli az ütéseket, de azt nem ha az anyjáról vagy Jungwonról így beszélnek.

Ha eddig nem került rács mögé, akkor majd most.