RASPBERRY | JAYWON ✓

QQE

Jungwon igyekezett túllépni, még csak nem is akart az alfára gondolni, így amint szerződést kötött egy újabb ügynökséggel, beleásta magát a munkába. Amit csak tudott elvállalt, egy szabad napja sem volt maximum órái amiben éppen ebédelt vagy ha szóltak neki, hogy fogynia kell, akkor éppen edzett. Mikor harmadjára szóltak neki, hogy le kéne adnia pár kilót, úgy döntött nekiáll edzeni, formában tartja magát, így minden nap hajnali négykor kelt, hogy megkezdje a napját és fotózás előtt is beleférjen egy kis testmozgás. Úgy gondolta megéri, elvégre amint elkezdtek megmutatkozni az eredmények, egyre többen dícsérték meg és irigykedtek rá, ami csak arra ösztönözte, hogy folytassa.

A munkák csak úgy halmozódtak, ideje sem volt rajta kívül arra, hogy barátokkal legyen vagy kikapcsolódjon egy kicsit. A főnöke pedig nem zavartatta magát, tovább adta neki a munkát, elvégre igen szép bevétele volt már csak Jungwon-ból is, így sikerült a nyakába varrnia a kifutót is ami csak újabb kihívást jelentett számára. Csinált már ilyet, de akkor nem várták el tőle, hogy magassarkúban sétáljon végig, most viszont, mint új icon ezt is meg kellett tennie.

Az új kollekció fő darabja neki jutott. Nem utasíthatta vissza, hiába nem érezte jól magát.

Tudta, hogy előbb vagy utóbb a szervezete feladja és egy kiadós pihenést és gyógyulást kíván maga után, de úgy gondolta ki fogja még bírni a kifutót. Ki kell bírnia.

Éhes volt, szomjas, álmos, fáradt és ennek tetején még a feje is rettenetesen fájt.

Ennek ellenére nem szólt senkinek, hagyta, hogy belebújtassák a ruhába, kisminkeljék és kezdjenek valamit a hajával, míg valaki a lábára adta a magassarkút amiben csak egy rossz mozdulat kell neki és még a lábát is eltörheti. Ez idő alatt persze magát is elkezdte felkészíteni, folyamatosan mondogatta magának, hogy meg tudja csinálni és egyik modell sem olyan jó, mint ő. Nem véletlen lett ő kiválasztva erre.

Magabiztosnak kellett lennie.

Eközben Jay türelmesen ült a nézők között az első sorban, pár jó barátjával, igen erősen kritizálva a ruhákat és egyes modelleket, keresve a legapróbb hibákat a sétájukban, kisugárzásukban és egyebek. A kollekció darabjairól nem is beszélve. Elképzelésük sem volt, hogy némelyik miként valósulhatott meg.

De persze nem csak ezeket figyelték meg a kifutón végigvonuló modelleken, azt is figyelembe vették, hogy kivel akarnak társalogni az est hátralévő részében és kit szeretnének később magukkal vinni egy kalandra. Mind megosztották egymással, hogy ki kit szeretne és még fogadásokat is kötöttek, hogy kinél járnak sikerrel. Jay már a negyedik embert nézte ki magának, de itt meg is állt egy időre, nem akart mindenkit csak úgy megnevezni.

Órák teltek el, már igen közel jártak a végéhez, így végre Sunoo is megjelent és Jay mellé furakodta magát, amit az alfa csak megleeptten figyelt, a barátai pedig végig mérték gyorsan az omegát és többen is megjegyezték, hogy őt is felveszik a listájukra. Esélyük sem volt.

- Hogy tetszik a műsor? - Kérdezett rá az alfánál, mire Jay azt válaszolta neki, hogy jobbra számított és nem ért néhány darabot. Sunoo nem szólt semmit, gondolta, hogy nem mindenki fogja megérteni a munkáit, így nem is volt meglepődve rajta. Elfogadta a kritikát. - Egész este hátul voltam, olyan nagy ott a nyüzsgés, de muszáj volt megnyugtatnom pár modellt és kisegítenem a többieket.

- És már nem kell? Vagy miért jöttél ide előre? - Kérdezett rá, míg alaposan végig mérte a kifutón haladó lányt, külön figyelmet szentelve a hosszú, vékony lábainak. Tipikus kiéhezett alfa. Csak ennyi bújt meg a tekintete mögött.

- Jön a kollekció fő darabja. És a kedvenc modellem. Valami eszméletlen gyönyörű! - Vigyorgott magának, míg kiürült a kifutó és síri csend támadt, egyedül a fotósokat lehetett hallani, ahogy közelebb és közelebb mennek a tökéletes kép érdekében. Eltelt pár másodperc, mígnem újra felcsendült a zene és Jungwon magabiztos léptekkel indult meg a kifutón.

Persze Sunoo büszke volt a darabjára, de most sokkal fontosabbnak tartotta, hogy a mellette ülő alfa reakcióját megfigyelje. És örömmel mondhatja, hogy levette a lábáról. Jay ahogy meglátta az omegát, szemei kétszeresére nőttek, ajkai egy pillanatra elnyíltak, majd egy hatalmasat nyelt és le se tudta venni a szemeit egykori legjobb barátjáról. Teljesen megbolondult érte. Ha tehette volna még a székéből is felállt volna csak azért, hogy itt helyben letiporja, de hirtelen még ahhoz is gyengének érezte magát, hogy komolyabban megmozduljon, csak a fejével tudta követni őt.

Sunoo jót kuncogott rajta, biztos volt abban, hogy ezek után szóba állnak egymással az éjszaka folyamán. Egy ideje már amúgy sem mondtak egymásnak semmit, még csak nem is vesznek tudomást arról, hogy a másik létezik. Most viszont. Jay rendesen fel lett csigázva azzal, hogy meglátta Jungwont.

- Gyönyörű volt, nem igaz? - Kérdezett rá, mire Jay nagy nehezen, de bólintott párat és még akkor is az omega irányába nézett amikor már elhagyta a kifutót. - Akkor jó, remélem a barátaim is így gondolják, már rég be akarom mutatni valakinek. Fantasztikus pár lennének. - Jegyezte meg, mire Jay rá kapta a fejét és csak értetlenül nézett rá. - Mi az? Valami rosszat mondtam?

- Kinek akarod te bemutatni őt?

- Az most nem lényeges, amúgy sem ismered szerintem. Egy kicsit később érkezik az est folyamán, de tényleg remek fickó. Tökéletes lenne Wonie-nak.

- Azt kétlem... - Morogta inkább csak magának, majd pár perc elteltével elkezdtek felállni onnan, Sunoo pedig már sietett is hátra, amit Jay is követett, elvégre megszállottan az omega közelében szeretett volna lenni.

Nem tudta kiverni a fejéből. A szép hosszú, vékony lábait, a csipőjét ahogy egyik oldalról a másikra billegette séta közben, a vékony alakját, lapos hasát, megigéző szemeit vagy a kulcscsontját ahogy szépen ki lehetett venni. Tökéletes omega.

- Valaki hívja már a kurva mentőket!

- Mi folyik itt? - Sietett oda Sunoo amint meghallotta a kiabálást, mire az egyik modell lány gyorsan felvilágosította, míg barátnője segítséget hívott.

- Jungwon... Lejött a kifutóról és a helyére akart sétálni, de olyan sápadtnak tűnt aztán a következő pillanatban összeesett és beütötte a fejét az asztalba és eszméletlen, úristen azt hiszem pánik rohamom lesz!

- Félre, gyerünk! - Fúrta át magát a tömegen, hogy az omegához jusson, aki csak ugyan a földön feküdt, fején egy igen szép sebbel, amiből folyamatosan szivárgott a vére, így hát mit sem törődve ruhájával, egyszerűen letépett az anyagból és a sebhez szorította. - Jól van Wonie, nem lesz semmi baj! Nem lesz semmi baj...

De valójában nagyon is rettegett, hogy sokkal komolyabb baj van, mitn gondolná.