RASPBERRY | JAYWON ✓

QQV

- Wonie...

Sunoo óvatosan lépett be a kórterembe, nem akarta véletlenül sem megijeszteni az omegát, elvégre nem kis megrázkódtatáson kellett keresztül mennie pár órával ezelőtt.

Heeseung, Alexa, Keeho és Hanse is bejöttek hozzá amint tudtak, azonban úgy gondolták az lesz a legjobb ha Sunoo próbál meg beszélni vele először. Sunghoon és Jake is értesítve lettek a dolgokról, ők pedig elborzadva hallgatták, hogy mi is történt valójában miután elmentek és csak reménykedni tudtak abban, hogy ebből Wonie valaha is felépül.

- Jungwon... Hallasz engem?

Muszáj volt megkérdeznie elvégre az omega csak bámult maga elé üres tekintettel, a plafont bámulta pislogás nélkül, mellkasa pedig alig emelkedett meg miközben levegőt vett, olyan volt mintha már nem is lett volna közöttük.
De nem válaszolt, így Sunoo közelebb sétált és könnyes szemekkel nézett végig barátján, aki lassan ugyan, de szintén rá vezette a tekintetét, majd elfordította a fejét.

- Jungwon én annyira sajnálom! Nem szabadott volna hagynom, hogy hazamenj, veled kellett volna maradnom... Annyira sajnálom!

- Ő is ezt mondta...

- Mi?

- Mielőtt fejbe lőtte magát... - Síri csend telepedett rájuk, hiszen Sunoo nem volt ott nem tudhatja, hogy mi történt így az sem áll neki össze, hogy a farkas végül saját magával végzett, Jungwon pedig azért burkolózott néhány perc némaságba, mert újra és újra lejátszódott a fejében a történet. - Megmentett magától... Jay...

Ő elfogadta, hogy ott és akkor meg fog halni, csak összeszorította a szemeit és várta, hogy vége legyen azonban amikor a farkas azt mondta, hogy "sajnálom" valami más volt a hangjában. Jungwon még akkor utoljára ránézett és látta, hogy remegő kézzel emeli a pisztolyt a fejéhez, majd már csak a lövés hangját hallotta és a testének a csattanását. Mindezt a két szeme előtt, de abban a pillanatban csak arra tudott gondolni, hogy utolsó másodperceiben ugyan az a személy volt mint akibe először beleszeretett... És még is milyen tragikus vége lett.

Ahogy az élettelen teste lehullott mellé a földre és üres szemei rá meredtek, miközben a padlón egyre inkább terjedt szét a vére... Több évnyi barátság és románc, még is ez a vége.

Nem érte meg a szenvedést.

- Miért csinálta..?

- Nem tudom Wonie... Bizonyára beteg volt.

- Tudtad, hogy rendszeresen bántalmazta az apja? Többször ki is tagadta a családból a saját fiát, szégyenként tekintett rá... Amikor meghalt örültem. Azt gondoltam Jay végre szabad... Az a férfi megérdemelte. Erről még hallgattam is volna a kedvéért, de Niki... Miért kellett őt is?

- Nem tudom Wonie... Valószínűleg már soha nem is fogjuk megtudni. Nem tudjuk, hogy mi zajlott az életében pontosan.

- Észre kellett volna vennem... Meg kellett volna állítanom mielőtt meghúzza a ravaszt.

- Nem Wonie, ennek így kellett történnie!

- Nem! Senkinek nem kellett volna meghalnia! Észre kellett volna vennünk, hogy valami nincs rendben... Cserbenhagytuk...

- Jungwon kérlek, most az egyszer lásd be, hogy tévedsz! Ne védd tovább, nincs értelme! Jay már lehet, hogy rég közöttünk sem volt... Emlékezz milyen volt Sunghoon-nak, könnyen megeshet, hogy Jay-el is valami hasonló történt, egy alfát márpedig nem tudsz megállítani és csak úgy rendbe hozni. Tudod, hogy erőszakosak.

- Tudom...

- És hogy van a baba? Nem esett baja? - Azt gondolta jó ha rákérdez, de Jungwon jól láthatóan elfintorodott és mintha még az öklendezéssel is küszködne, mindezt azért mert felhozta a gyerekét. - Elvesztetted?

- Sajnos nem...

- Jungwon, nem a gyerek tehet róla, hogy milyen az apja!

- Akkor majd te felneveled... Nekem nem kell.

- Gondold át kérlek...

- Átgondoltam. Vagy te neveled fel vagy árvaházba adom. Esetleg még Sunghoon és Jake magához veszi, de az biztos, hogy én hallani sem akarok róla... Nem lesz fiam vagy lányom, teljesen mindegy, hogy melyik.

Jungwon eleinte szerette volna ezt a gyereket, de tudván hogy egy olyantól van aki több ember életét is elvette, felfordul a gyomra. Nem tud másra sem gondolni csak hogy egy gyilkosnak a gyermekét hordja a szíve alatt.
Neki elég nagy megterhelés lesz már az is, hogy kihordja a babát, többet nem kér belőle.

Sunoo-val pedig nem folytatta a beszélgetést, inkább csendben maradt és ismételten csak bámult maga elé, míg barátja megígérte neki, hogy innentől kezdve mellette lesz és segít neki átvészelni ezt az időszakot, cserébe gondolja át jól a gyerek sorsát. Persze ezt felesleges volt hozzá tennie, Jungwon már eldöntötte magában.

Az ajtó kinyílt és újabb személy lépett be rajta, mire Sunoo csak kíváncsian fordult felé arra számítva hogy Hanse vagy egyik barátja jött be hozzájuk azonban csak egy kissé ismerős arccal találta szembe magát. Ő nem találkozott sokat Jay fogadott testvérével, így eltelt egy kis ideig mire felismerte őt ezért is lépett közelebb Jungwon ágyához ha esetleg szükség lenne arra, hogy megvédje.

- Hah, szépen elintézett az a barom... - Nézett végig az omegán, aki csak értetlenül nézett rá főleg azután, hogy az alfa elővett egy vastagabb, régi füzetet a táskájából. - Ezt még azelőtt vettem magamhoz, hogy Jay elköltözött volna, az övé. Minden le van írva benne veled és a kis románcotokkal kapcsolatban. A kedvencem az utolsó bejegyzése... Hallgatnod kellett volna rá amikor megpróbált ellökni magától, tudta jól, hogy semmi jó nem lenne belőle. De ne hibáztasd magad, beteg volt. Ezt mindenki tudta a családban. Ha beszélni akarsz akkor beleírtam a számomat, szívesen elmondok bármit vele és a családjával kapcsolatban.

- Miért bíznék benned?

- Szerinted mégis ki volt végig szemtanú? Nem az vagyok akinek Jay beállított, ne aggódj. Még neked se mondott mindig igazat.