RASPBERRY | JAYWON ✓

QQR

- Ettél már ma? - Dobta le a cuccai Niki a kanapéra és a konyhába sétált, míg Jungwon csak unottan sóhajtott egyet. Pár napja engedték ki a kórházból, miután hetekig bent volt, így neki természetes volt, hogy ideges lesz ha megint ilyen kérdéseket tesznek fel. Utálta bemutatni a kórházban, hogy mennyit tudott megenni az aznapi ételéből, ez pedig azután sem változott, hogy végre kijött mivel barátai folyamatosan ellenőrizték.

- Igen, ettem. - Unta a folyamatos kérdezgetést, tudta, hogy híznia kell, nem kell folyamatosan a nyakán lógni. Készült volna valami sértőt mondani Niki-nek, de a csengő félbeszakította. - Kinyitod? Fogalmam sincs, hogy ki lehet az, nem várok senkit.

- Lehet csak Sunoo az. Nagyon aggódik érted. - Válaszolta, míg az ajtóhoz ment és résnyire kinyitotta, hogy tudja ki lehet az, azonban az újonnan érkezett vendég rögtön ki is csapta az ajtót, hogy be tudjon menni. - Neked is szia Jay.

- Hogy ki?! - Kapta oda a fejét Jungwon, összenézve az alfával. - Na nem, ezt a vérnyomásom nem bírja! Menj ki!

- Nyugi, csak kíváncsi voltam, hogy hogy vagy. Egy baráti látogatásra azért még csak eljöhetek.

- Ha barátok lennénk, de nem vagyunk. - Közölte vele, mire Jay szemet forgatott, majd a táskájába nyúlva kivett egy kisebb ajándékot és letette az asztalára, Jungwon pedig kíváncsian nézte, hogy még is miért kap tőle bármit is. - Ez mi?

- Ajándék. A szülinapodra szántam, de gondoltam, hogy így fogsz reagálni szóval inkább most adom át. De akkor megyek is. Azért jó volt látni és örülök, hogy jobban vagy.

Jungwon megfogadta, hogy nem fog foglalkozni az ajándékkal és Niki le is kötötte a figyelmét egész nap, így tényleg meg is feletkezett róla. Tényleg nem akart szerelmes lenni Jay-be elvégre amióta realizálta az érzéseit iránta a kapcsolatok teljesen megromlott és nem igazán értette, hogy miért. Azt hitte az ő hibája, pedig erről szó sincs.

Ha őszinték akarunk lenni Jay a bonyolultabb eset. Kicsiként sem kapta meg azt a szeretetet a szüleitől amit igényelt volna, így nem is tudja elhinni ha valakinek komolyabb érzései vannak iránta, egyenesen elutasítja, gondolván úgy sem igaz belőle semmi. Az egyetlen baj ezzel az, hogy Jungwont is bántja vele, pedig ugyan úgy vannak érzései az omega iránt. De nem tud mit csinálni, túl makacs ahhoz, hogy bevallja nála kezdődnek a problémák és valószínűleg fel sem fogja.

Ezért is volt elégedett pusztán az egyéjszakás kalandjaival, abba nem vontak bele semmi érzelmet. Nem kellett ilyenekkel foglalkoznia.

De most, hogy tudja mi lehetne közte és Jungwon között, fogalma sincs, hogy miként bánjon vele, így csak fájdalmat okoz neki, amit aztán minden egyes pillanatban megbán.

Jungwon tényleg a legfontosabb az életében.

Az omega hajnali kettő tájékán ébredt meg és ki akart menni a konyhába, hogy igyon valamit amikor is megpillantotta a bizonyos ajándékot és bár megfogadta magának, hogy nem érdekli, még is kézbe vette és elkezdte kibontani.

Először is rengeteg közös képük benne volt, olyan is amikről Jungwon soha nem is tudott és csak ő volt rajta, a hátulján mindig valami kisebb megjegyzéssel ami miatt az omega szíve szinte kétszer olyan hevesen vert. Aztán ott volt még a közös kis naplójuk amibe mindig írtak azzal a szabállyal, hogy nem olvashatják el egymásét. Fellapozott pár oldalt és beleolvasott a nosztalgia kedvéért aztán az utolsó oldalakhoz lapozott. Volt egy nagyobb kihagyás, így az utolsó oldalon már azaz év íródott amikor nyaralni mentek a végzős évük után. Nem gondolta volna, hogy még akkor is fog írni bele valamit, így a kíváncsisága miatt azt is olvasni kezdte.

Nem volt hosszú, Jungwon még is sokáig pislogott a lapra, nem rémlett neki, hogy tényleg ilyen történt volna. Valószínűleg az alkohol miatt hiszen ivott akkor, nem is keveset, így könnyen elfelejtette. Minden esetre kínosnak érezte a dolgot.

A harmadik dolog ami közte volt pedig egy kulcs volt. Tudta jól, hogy mihez, emlékezett rá elvégre igen sokat időztek abban a fa kunyhóban annak idején, az volt kettejük kis rejtekhelye ahova bármikor menekülhettek.

A szíve azt súgta neki, hogy menjen oda, az esze viszont mást mondott. Úgy gondolta jobb lesz, ha nem keresi őt, ha nem foglalkozik vele. Nehéz eldobni egy olyan barátságot ami köztük volt, de muszáj volt megtennie, bármennyire is töri össze. Nem olyan, mint régen, most már csak fájdalmat okoznak egymásnak, nem tudnak meglenni anélkül, hogy ne veszekednének minden második percben. Valakinek döntenie kellett és Jungwon megtette.

Az érzései ettől függetlenül még mindig ott lesznek, de bízik abban, hogy idővel azok is elmúlnak és talál valaki mást akivel boldog kapcsolatban lehet.

De az nem Jay lesz.