RASPBERRY | JAYWON ✓

QQN

Az alfa nem járt be hozzá mindig, persze valamilyen oknál fogva igyekezett némi támaszt nyújtani az omegának, de neki is volt egy élete és barátai így rájuk is szánt időt. Egy csapat alfa akik ha tehetik a edzéssel töltik az idejüket vagy éppen a medence környékén iszogatnak. Tényleg nem olyan volt ahogy azt Jay beállította, bár az kétségtelen volt, hogy tudott bunkó lenni és hiányzott belőle némi együttérzés, ezen kívül semmit nem tudott felhozni ellene.

- Miért nézed mindig a telefont? Csak nem összeszedtél valakit? - Kérdezett rá az egyik alfa, mire mind felfigyeltek elvégre ő pont arról volt híres, hogy soha senkivel nem jönne össze és tartja magát az egyéjszakás kapcsolatokhoz, azonban amióta először beszélt mindenféle következmény nélkül az omegával, valahogy azon kapja magát, hogy várja az üzeneteit vagy hogy felhívja, de igen ritkán érkezik tőle bármi. - Hallgatás beleegyezés!

- Nem szedtem össze senkit. Bár tény és való szép omega.

- Hajoon.

Hirtelen szólította meg a számára ismerős hang és egy pillanatra még azt is hitte, hogy csak képzelődik, de látván, hogy barátai is egy irányba kapták a fejüket, ő is arra fordult és meglepődve vette tudomásul, hogy az omega itt van nála.

- Nyitva volt az ajtó szóval bejöttem, ha nem gond. - Magyarázta meg magát, míg az alfa csak gyorsan felállt a helyéről és odalépett hozzá.

- Neked nem kéne még kórházban lenned?

- Ma reggel kiengedtek, de unatkoztam egyedül... Zavarok?

- Nem, dehogy is. De... Honnan tudod, hogy itt lakom?

- Nem telik sok időbe lenyomozni téged.

- Megnyugtató.

- Szóval ő lenne az a szép omega akiről beszéltél? Mert ha engem kérdezel egyenesen gyönyörű. - Kérdezett rá az egyik haverja, mire Hajoon csak jelzett neki, hogy inkább mellőzzék a témát, Jungwon pedig úgy tett, mintha meg sem hallotta volna, csak helyet foglalt és az egyik plédet magára terítette.

- Nem mintha nem örülnék annak, hogy itt vagy, de minek köszönhetem a látogatásodat? - Ült le mellé és pulcsiját levéve átnyújtotta az omegának, aki gyorsan bele is bújt, hogy melegen tartsa magát.

- Jöttem elköszönni...

- Elköszönni?

- Uhum... Elköltözöm, egyelőre ki Ausztráliába pár barátomhoz, amíg meg nem születik a gyerek. Vállalták, hogy örökbefogadják... Utána pedig irány Európa.

- Európa? Ott is van valakid?

- Nincs. Pont ez a lényeg.

- Értem... Hát az kár. Elhívtalak volna randira valamikor, de úgy látom akkor ennek a tervnek annyi.

- Sajnálom, de így lesz a legjobb.

- Megértem. A helyedben én se maradnék itt. - Bontott fel egy újabb üveg sojut és töltött mindkettejüknek. - Akkor... - Nyújtotta át neki az egyiket. - Rád és az új életedre! De szért csak óvatosan.

- Köszi... És azt is, hogy meglátogattál többször is. Jól esett... Még ha nem is igazán bíztam benned.

- Nos örülök, hogy most legalább már múlt időben mondod. - Húzta le az italát amit Jungwon is követett és egy kis időre némaságba burkolózott amit Hajoon csak kíváncsian figyelt. - Van valami gond?

- Nincs... Csak azért hiányozni fognak a többiek. Meg talán te is, hiába ismertelek meg jobban csak nemrég.

- Mit mondhatnék elragadó személyiségem van.

- Visszavonom, nem fogsz hiányozni.

- Na szépek vagyunk...

- Elégettem a füzetet... - Váltott hirtelen témát, mire az alfa csak felvonta az egyik szemöldökét és kérdően nézett az omegára. - Túl vagyok rajta... Nehéz volt belátni magamnak, hogy nem az volt akinek megismertem, de muszáj volt megtennem. Nem akarok örökké ilyen lenni, meg akarok gyógyulni.

- Ezt örömmel hallom. De ha bármikor úgy érzed, hogy nehéz egyedül hívj fel...

- Mindenféleképpen. - Rakta le a poharát és felállt, majd a plédet lerakta és lehajolva az alfa arcára adott egy apró puszit. - Szia Hajoon! - Indult meg kifelé, de még mielőtt végleg eltűnhetett volna az alfa még utána rohant. - Ha a pulcsid kéne az most már az enyém!

- Kit érdekel a pulcsi... Mikor indulsz?

- Holnap délben.

- Akkor maradj. Töltsd velem ezt a kis időt, kérlek.

- Hajoon, értékelem, hogy ott voltál nekem és tényleg megkedveltelek, de nem állok készen semmi újra. Nem szeretném ha barátságnál bármi több lenne közöttünk... Az nem menne és nem akarlak megbántani azzal, hogy hamis reményeket adok, így jobb ha most tisztázzuk. Megérted, ugye?

- Persze... Megértem. De azért remélem néha meglátogathatlak... Mint barát persze.

- Örülnék neki... Köszönöm.

Ez volt az utolsó pillanat, hogy bárki is látta vagy hallott róla valamit, Jungwon soha többé még csak jelet sem adott magáról.

Eltűnt.