RASPBERRY | JAYWON ✓

CCC

- Gyere be! - Szólalt meg hangosan Jay, hogy az ajtó túloldalán lévő személy is meghallja, ha már valaki éppen kopogott hozzá, de amint az illető belépett és az alfa vetett rá egy pillantást, már biccentett is a bejárat irányába. - Mehetsz is ki!

- Jay, ne csináld már! Sajnálom, oké? Nem gondoltam volna, hogy ilyen rosszul fog esni, azt hittem te is észrevetted, hogy egyáltalán nem olyan a kapcsolatunk, mint régen!

- És vajon ki miatt nem ugyan olyan, hm? - Tette föl neki a kérdést, mire Jungwon csak lehajtotta a fejét és gondolkodni kezdett. - Tudod jól, hogy én nem akartam tönkretenni a barátságunkat.

- Hát jó, akkor én tettem tönkre, és akkor mi van? - Csattant fel Jungwon, mire az alfa csak felvonta egyik szemöldökét. - Most már újrakezdhetjük? Vagy akkor legyünk többek?

- Hogy mi?

- Jól hallottad, ne legyél ennyire meglepődve... És ha barátok lennénk extrákkal? Semmi több. Közben érdeklődhetsz is más iránt, nem izgat, aztán ha találsz valakit vagy én találok valakit, akkor véget vetünk neki. Megfelel, nem?

- Nem.

- Jay! Kérlek!

- Miért akarsz ennyire lefeküdni velem? - Kérdezett rá, mire az omega szóra nyitotta a száját, de inkább nem mondott semmit, hiszen ő maga sem tudta, hogy mit kéne. Nem tudott válaszolni a kérdésére, így csak zavartan pillantott körbe a szobában, mígnem összefonta a kezeit maga előtt.

- Nem kifejezetten veled akarok, csak valakivel.

- Akkor miért nekem könyörögsz mindig? Keress valaki mást.

- De nem kell más! - Vágta rá egyből, majd a szája elé kapta a kezét, elvégre ő sem számított arra, hogy ilyet mond. Kínos volt neki és az sem segített, hogy Jay egy "na mit mondtam" pillantással jutalmazta. - Ezt nem így értettem... - Mondta halkan, de az alfa csak sóhajtott egyet, majd újra a munkájára koncentrált. - Nem is mondasz semmit?

- Mit kéne mondanom? Elfoglalt vagyok. Ha bármit akarsz, gyere vissza később.

- JayJay... - Ment hozzá közelebb és az asztalát megkerülve magafelé fordította székkel együtt és végig a szemeibe nézve, az ölébe mászott, Jay pedig csak érdeklődve nézett rá, míg a csípőjénél fogva megtartotta az omegát és megsimogatta az oldalát. Jungwon jó jelnek vette, így közelebb hajolt hozzá, hátha a csókot is engedné neki és az alfa bizony nem akart kitérni előle. - Szóval még is benne vagy?

- Elfelejtetted, hogy elsősorban egy alfa férfi vagyok?

- Értem...

Csalódott volt. Nem tudja, hogy pontosan miért, de az volt és ez el is szomorította, így hát nem is próbálkozott tovább, inkább lemászott az alfáról és egy gyors bocsánat kérés után elhagyta az irodáját. Omega volt, ráadásul szép is, szinte tálcán kínálja magát és az alfa még is elutasítja. Miért? Nem elég szép? Nem elég vonzó? Mi lehet a hiba benne?

Mi az ami nincs meg benne, de az összes többi omegában akikkel Jay összefeküdt megvan. Hiszen egyikőjük sem volt különleges omega, egyszerű lányok voltak... Tehát itt kezdődik a baj. Jay mindig is a lány omegák után érdeklődött, még is miből gondolta, hogy majd pont miatta fog a fiúk után menni? Valószínűleg az esküvő éjszakájára is csak egy hatalmas hibaként gondol.

Jungwon-nak különleges volt azaz éjszaka. Persze nem úgy tervezte ahogy történt és fájdalmas is volt neki, de akkor és ott megváltozott benne valami a legjobb barátja iránt, nem véletlenül nem tud leakadni a témáról. Szüksége van Jay-re és az érintéseire ez pedig teljesen összezavarja.

Neki sem volt könnyű... Egyik napról a másikra a legjobb barátja után sóvárog, össze van zavarodva, nem csoda, hogy így viselkedik.

Jay viszont egyre inkább csak magát emésztette. Egyszer már összevesztek emiatt régebben is, igaz, kissé másabb szituáció volt és úgy tűnik az omega teljesen meg is feletkezett róla. Az egész társaság együtt nyaralt akkor, kettejük között pedig különös módon valami más is kialakult ott, de az alfa már akkor sem akarta tönkretenni a barátságukat. Mindig ő volt az, aki féltette a kapcsolatukat , Jungwon pedig mindig kockára tette.

Akkor is, mint mindig, Jay figyelt az omegára, így amikor úgy ítélte meg, hogy már eleget ivott és saját magának is elég alkohol volt arra a napra, inkább visszahívta a faházukba és alvásra utasította, csak hogy Jungwon mást gondolt. Akkor is ő volt az aki kezdeményezett, aki vállat vont és kockára tette a barátságukat. Az alfa pedig hagyta is volna magát, de tudta, hogy nem lehet, túl nagy lett volna a veszteség, ha Wonie-t utána elveszíti.

Kellett egy határ és ezt nem léphette át, hiába volt a túloldalon az amit ő is szeretett volna.

Az esküvő éjszakája volt az egyetlen kivétel. Ott és akkor hibázott, de soha többé nem akar. Nem lehet.

Jungwon neki a legfontosabb, nem ronthatja el. Ennél jobban nem.

[ R.I.P. 🐶🕊️]