RASPBERRY | JAYWON ✓

QQB

- Még mindig nem értem, hogy miért is kéne bíznom benned... Honnan tudjam, hogy az igazat mondod?

- Mi okom lenne hazudni? Jay halott ha akarnék se tudnék már keresztbe tenni neki. Ezt amúgy neked hoztam. - Helyezett elé egy doboz süteményt, mire Jungwon csak összevonta a szemöldökét és értetlenül váltogatta közöttük a tekintetét.

- Tudtad, hogy ez a kedvencem? - Kérdezett rá, mire az alfa bólintott egyet. - És még is honnan?

- Jay írt róla, mindent elolvastam ami abban a füzetben volt. És igen jó memóriám van, szóval azt is tudom, hogy van pár érdekes vallomás oda leírva. Na meg titkok.

- Titkok? Mármint az enyém vagy övé?

- Mindkettő, igen. - Volt pár dolog amire a mai napig kínok között gondol vissza így kicsit el is fehéredett, de úgy tűnt az alfát nem igazán izgatják a megszerzett információk. - Tudod csak részben utáltam... Jobban mondva azt a részét akit te is megtapasztaltál. Amúgy meg rendes alak lett volna ha nem kattos.

- Mikor kezdődött nála?

- Ahogy én tudom kiskora óta ilyen... Először csak arra figyeltek fel, hogy állatokat bántalmaz és akkor még szépen is fogalmaztam, de a lényeg, hogy már akkor látták rajta, hogy valami nincs rendben. Külön járt hozzá pszichológus is, sokan próbáltak vele kezdeni valamit és igen gyakran váltogatták őket, mert rosszul érezték magukat a közelében. Volt akit meg is támadott. Az apja nem szórakozásból emelt rá kezet, de ez volt az egyetlen módja annak, hogy Jay kizökkenjen abból az állapotból.

- Sosem említette, hogy pszichológushoz jár vagy valami... Miért kéne elhinnem neked ezt a mesét arról, hogy az apja nem is volt rossz ember?

- Oh azt nem mondtam, hogy nem volt az. De Jay sokkal rosszabb volt nála. Jay mindig úgy nyilatkozott rólam, mint fogadott testvére, igaz? Nos ez nem egészen így van, engem csak azért vettek magukhoz, hogy kontroll alatt tartsák Jay-t, tervek szerint a férje lettem volna. - Mosolygott rá ártatlanul és a kezét felemelve megmutatta neki a gyűrűt, amit Jungwon természetes számtalanszor látott már elvégre Jay mindig magán hordott egy ugyan ilyet. Ha jobban belegondol egyszer sem vette le, csak ha nem akarta, hogy víz érje. - Hála az égnek már nem kell ettől tartanom.

- És ha csak elvetted a gyűrűt? Vagy szándékosan ugyan olyat vettél, hogy megtévessz?

- Oh nem akarlak megtéveszteni, igaz hogy a férje lettem volna, de semmi nem kötött minket össze, mindig is tudtam, hogy téged szeret csak hát nem engedhette meg magának pontosan azért, mert őrült volt. Tudod hányszor akart kinyírni álmomban? Amikor arra ébredsz, hogy valaki próbál bejutni a szobádba, rázza a kilincset, dübörög az ajtódon, vagy éppen az ajtó túloldalán beszél magában, hogy ugyan mit tenne velem? Nem volt komplett, veszélyes volt mindenkire nézve. Mit gondolsz miért nem védte meg az anyja soha az apjával szemben? Őt is próbálta megtámadni nem is egyszer.

- Miért tett volna ilyet? És mi hogy nem vettük észre ennyi éven keresztül?

- Oh remekül tudott alkalmazkodni és beilleszkedni, nem csoda, hogy nem tűnt fel senkinek.

- Azt mondta őrült vagy és szándékosan sebeket ejtesz magadon, hogy figyelmet kapj mindenkitől... Ezek szerint...

- Ő volt. Nem tudtam mindig a szobámba zárkózva elmenekülni előle. Volt, hogy vacsora közben gondolt egyet és puff! Kés a lábba.

- Miért nem szóltál soha róla?

- Hittél volna nekem? - Tudta rá a választ magától is elvégre még most sem hisz neki teljesen, de nem is hibáztatta. Jay már egyszer beállította őt a rosszfiúnak most pedig úgy tűnhet neki mintha ő is ezt akarná, pedig csak az igazat mondja.

Hiába volt igaz alfa, sosem vette rá semmi, hogy verekedésbe kezdjen Jay-el elvégre pontosan tudta, hogy milyen. Ő egy házban élt vele, teljes rémálom volt mindenki számára aki ott lakott, sosem lehetett tudni, hogy mikor mit fog tenni. Egyedül akkor voltak nyugodt éjszakáik amikor Jungwon náluk aludt, ami úgy tűnt kordában tudta tartani, így volt, hogy a szülők összeültek, hogy házasságról beszéljenek, de Wonie szülei elutasították őket. Nem látták értelmét annak, hogy a fiuk helyett döntsenek.

Az alfa sem éppen akart összeházasodni vele, egyedül azért ment bele és írt alá szerződéseket, mert így garantált volt számára a jó élet, hiába lett volna meg rá minden képessége, jobb ha biztosítva volt.

A szülők persze örültek volna ha jó kapcsolatot ápolnának, így volt, hogy a kedvükért megpróbáltak kijönni egymással, de sosem tartott tovább két napig. Jay újra és újra bekattant.

Voltak szebb pillanatai ez nem kétség, sőt egyszer még azt is hitték, hogy elmúlt a bekattanása, de valamilyen oknál fogva újra és újra előjött. Alapjáraton amúgy meg kedves lett volna, ezt ők is megtapasztalták csak hát sosem lehetett tudni. Mások előtt semmi gond nem volt vele, mintha soha semmit nem is tett volna. Szerzett némi kontrollt felette és kezdett "normálisként" élni, még saját házba is költözött ami úgy tűnt csak még jobb hatással volt rá, így hát hosszú időre meg is nyugodott. Amíg persze ki nem csúsztak a kezéből a dolgok.

- Jay nem tett volna ilyet...

- Meglepő, hogy ezt mondod miközben kórházban fekszel miatta.

- Az a farkasa volt.

- Azt hiszed tényleg megmentett saját magától? Inkább szándékosan traumát okozott hogy aztán nulla felelősséget magára vállalva meghaljon. Igazi hős, de tényleg.

- Mi nem ugyan azt a Jay-t ismertük, nem várhatod el, hogy csak úgy elhiggyem amit mondasz.

- Nem tényleg nem... Még jó, hogy beszereztem némi részletet a felvételekből, tud jól, hogy be van kamerázva a lakás. - Vette elő a telefonját és a videók közé lépve megnyitotta az egyik felvételt, majd átadta Jungwon-nak hogy ő is szemtanúja legyen annak, hogy milyen is volt valójában.

Az, hogy sokkolva volt enyhe kifejezés.
Nem is bírta sokáig nézni a felvételt, inkább vissza is tolta a telefont, neki ennyi elég volt. Mintha soha nem is ismerte volna...

- Bármi is igaz volt vele kapcsolatban?

- Az érzései irántad biztos azok voltak. Ahogy mindaz ami a füzetben le van írva. Agyilag volt vele baj, nem tehet róla senki. Várható volt, hogy nem fog sokáig élni ilyen állapotban.

- Az anyjával nem tudok beszélni? Nem jönne be?

- Megpróbálhatom rávenni...