RASPBERRY | JAYWON ✓

QQC

- Jól vagy?

- Oh uhm, persze... Csak egy kicsit rosszul lettem. Ez minden. - Félt tőle, minden egyes kis porcikája remegett, de igyekezett úgy tenni mintha minden rendben lenne. - Milyen napod volt? Korán hazajöttél.

- Könnyű és unalmas, éppen ezért siettem haza a szépségemhez. - Adott volna neki egy gyors csókot, azonban Jungwon elfordította a fejét és a szemeivel azt kereste hol tudna a leghamarabb meglépni előle, míg agya azon kattogott, hogy mivel magyarázza a hirtelen elutasítást. - Wonie... Van valami probléma?

- Csak... Ideges vagyok ne haragudj... Ismét összevesztünk. - Nem volt biztos abban, hogy ezt tényleg meg kéne említenie neki elvégre mi van ha legközelebb Sunoo esik áldozatául? Azt nem tudná megbocsátani magának és valószínűleg bele is halna. Bármennyire is volt rá dühös, attól még szerette és féltette barátját. Egyet elég volt elveszítenie, nem kell többet.

- Szeretnéd ha beszélnék vele?

- Nem kell! Majd... Majd én elintézem.

- Hát jó... De Wonie. - Kezdett bele, Jungwon pedig kivételesen a szemeibe nézett és teljesen elsápadt. - Ugye tudod, hogy érzem ha hazudsz? Az illatod elárul.

Jungwon úgy érezte cselekednie kell méghozzá minél hamarabb, így az első tompa tárggyal ami a kezébe került hirtelen fejbevágta az alfát és futni kezdett a kijárat felé, míg az alfa a fejét fogva hátrált pár lépést. Kiserkent némi vér a homlokából és folyni kezdett lefelé az arcán, kezeit szintén a vörös nedű fedte miután hozzáért, de még csak foglalkozni sem tudott vele. Csak vigyorogni tudott rajta, azonban a harag amit érzett gyorsan átvette rajta a hatalmat így az omega után indult volna, de még megtorpant. Nem tervezte ezt tenni, de valószínűleg már tudott valamiről amiről nem kéne, így a fiók aljából kivéve a fegyvert indult újra útnak, hogy még el tudja kapni.

Jungwon pedig ahogy csak tudott a lift felé futott és beszállva oda nyomogatni kezdte a gombot egymás után hátha gyorsabban csukódik be az ajtó, de persze az mindent a maga módján tett. Hallotta ahogy Jay, jobban mondva a farkasa még utána kiállt, majd még a folyosón szembe találta magát vele, a nyitott ajtónak köszönhetően pedig a farkas már cselekedni is kezdett. Az ajtó ugyan csukódni kezdett, de egy lövés még így is elhangzott, Jungwon pedig rémülten és fájdalmak között kapott vállához amit eltalált.

A farkas a másik lift felé vette az irányt és ő is megindult lefelé, azonban valaki más is be akart szállni, így pár szinttel lentebb megállt. Dühös volt és nem is foglalkozott azzal, hogy ki állt előtte, lőtt kettőt és már csukta is befelé az ajtót.

Jungwon is megállt, két szinten is és többen is rémülten siettek a segítségére, hívták a mentőket és rendőröket azonban amikor leértek és kiszálltak a liftből alig tettek pár lépést, Jay már megint felbukkant előttük. Aki csak megpillantotta nála a fegyvert, sikítva és rémülten bújtak valami mögé vagy aki tehette még idejében kifutott onnan. Egyedül Jungwon állt vele szemben.

Szemeiből patakokban folytak a könnyek és könyörögni kezdett neki, megesküdött, hogy senkinek nem mondja el mit látott a felvételen, ami csak olaj volt a tűzre. A farkas ismét lőtt és most az oldalát súrolta az omegának.

A rendőrök még sehol sem jártak, így nem is siette el a dolgokat. Nem egyszerűen le akarta lőni, dühös volt és őrjöngött így mindezt az omegán akarta levezetni, ezért is kapott ütés után ütést és rúgás után rúgást, miközben mindenféle mocskos dolognak elhordta.

Jungwon továbbra is könyörgött, nem akart meghalni, fájt mindene és rémült volt. Sírt inkább már zokogott és próbált menekülni az alfa elől, igyekezett felállni és futni vagy éppen elkúszni a földön és segítségért kiabált, de senki nem mert közelebb menni hozzájuk elvégre az alfa fegyvert tartott magánál.

- Segíts... Segítség! Segítsetek! - Kiabált ismét a földön kúszva, a farkas viszont erősen a vádliára taposott, mire Jungwon csak fájdalmasan felkiáltott. - Kérlek... Fejezd be, elég!

- Azt hitted hagylak futni? Azt hitted átverhetsz Jungwon? - Ragadta meg a hajánál fogva és kissé megemelte a fejét, hogy a szemeibe nézhessen. - Érted tettem! Értünk! Ha nem mocskoltak volna be azok az alfák még most is élhetnének... Szóval valjuk be ez a te hibád is. Te is tehetsz róla, hogy ez lett velük.

- Nem igaz... - Sírta el magát még jobban, valaki pedig úgy döntött ez megfelelő alkalom lenne arra, hogy leterítse Jay-t, azonban sokkal jobban figyelt a környezetére, mint ahogy azt mások gondolták, így újabb test esett a földre. - Ne!

- Látod mi lesz ha segítséget kérsz? Már megint miattad halt meg valaki...

- Elég... Jay kérlek...

- Jay nincs többé! Azt hiszed hagyni fogom, hogy csak úgy előmásszon a semmiből? Én vagyok az erősebb, én irányítok! Szóval nem, nincsen Jay!

- Miért csinálod ezt? Miért ölted meg?

- Hogy miért? - Kérdezett vissza és hangosan felnevetett. - Mit gondolsz ki ölte meg az apámat? Niki segített elrejteni a nyomokat, de ha valamit ketten tudnak az már nem titok. Tőle is meg kellett szabadulnom... És bármilyen szomorú is, de most tőled is meg kell.

Szegezte a fejéhez a fegyvert, Jungwon pedig összeszorított szemekkel várt a sorsára.

- Sajnálom.