RASPBERRY | JAYWON ✓

QQK

- Amúgy tudom, hogy te akartad nekem azt a ruhát...

- Hm?

- Beszéltem a tervezővel.

- Úgy tűnik lebuktam. De mentségemre szóljon, hogy te lettél az est fénypontja, mindenki téged akar.

- És az senkit sem érdekel, hogy én mit akarok?

- Ugyan, engem nagyon is érdekel. - Simogatta meg finoman a vállainál és egy apró puszit adott a nyakára.

- Hát nem úgy tűnik... És ne hízelegj! - Tolta le magáról az alfa kezeit és dühösen pillantott rá. - Nem akarok szűk női ruhákban járkálni a kifutón, utálom őket! És van egy tucatnyi lány omega aki viselhetné, nem kell mindig rám erőltetni!

- Jól van, bocsánat! Nem lesz több ilyen, oké?

- Mindig csak ígérgetsz Jay, ez a te legnagyobb problémád.

- Igyekszem változni Jungwon. Tényleg igyekszem... Szeretnék tökéletes lenni számodra.

Úgy tett mintha habozna, mintha tényleg nem az lenne a célja hogy magához csábítsa az omegát, szép lassan közelebb hajolt hozzá és egy apró csókot lehelt az ajkaira.

Jungwon próbált nem mosolyogni, de képtelen volt parancsolni magának. Minden egyes porcikája vonzódott az alfához és nem tudott parancsolni magának, hiába súgja azt egy belső hang is, hogy valami nincs rendben vele kapcsolatban. Ignorálja, nem akar hallani semmi rosszról, csak szeretné ha végre tényleg egymásra találhatnának, semmi többet nem akar. Aztán pedig közösen megoldják a problémát, nem lehet semmi komolyabb gond.

Tudta hogy bizonyára stresszes lehet, elég sok minden történt körülötte az elmúlt időszakban és pontosan ezért is szerette volna kényeztetni legalább egy kicsit, omega lévén pedig tökéletesen is értett hozzá.

Ő volt az aki elkezdte megtolni a másikat, hogy kényelembe helyezze őt a kanapén, aztán némi csábító mozdulattal a lábai között foglaljon helyet, de nagy meglepetésére az alfa megálljt parancsolt neki. Elutasította és fogalma sem volt, hogy miért, Jay pedig próbálta azzal magyarázni, hogy egy sima összebújás is tökéletesen megteszi, amíg ő van mellette.

A helyzet azonban más volt, sokkal jobban örült volna az omega verziójának, de tartania kellett magát a tervéhez, így tényleg nem sietett el semmit és bizony kénytelen volt az ilyen helyzetekben is megálljt parancsolni magának. Nem kell elsietni, a fő cél hogy Jungwon minden bizalma az övé legyen és lássa, hogy megváltozott.

Bár nem jó irányban, de arról nem kellett tudnia.

Jungwon nem erőltette a dolgot elvégre az alfának igaza volt, az ilyen dolgok fontosabbak voltak és semmiképpen sem szerette volna ha az alfa könnyű vérűnek tartja, volt tartása csak éppenséggel Jay kedvéért bármikor félredobta volna.

Tehát az estéjük rövid ébren töltött része azzal telt, hogy összebújtak és nosztalgiáztak, megosztva egymással a régen visszatartott gondolataikat amiket azért nem mondtak ki soha, mert együtt akarták tartani a csapatot örökre. Ha őszinték lettek volna mindig egymással, valószínűleg már egy napig se tartott volna ez a baráti kör. Nem arról volt szó, hogy utálták egymást vagy egyes személyeket nem kedveltek, pusztán nem akartak fölösleges veszekedést és mindent a szőnyeg alá söpörtek. Pedig lett volna mit megbeszélni.

Nem is tudtak róla, de amíg ők ketten kellemesen aludtak egymás mellett, addig a baráti társaság összegyűlt, hogy megbeszéljék az aggodalmaikat és még Jake és Sunghoon is visszautazott Koreaba, hogy részesei lehessenek és segítsenek nekik. Természetesen Sunoo volt az aki vészhelyzetet hirdetett ki maguk között, de nem akart tovább tétovázni, nem akart tovább várni vele, ki tudja mikor kerül Jungwon veszélybe.

Persze nem ment minden gördülékenyen elvégre nem igazán volt bizonyítéka Jay ellen vagy arra, hogy bekattant volna és azt is felhozták, hogy lehet csak a gyász miatt változott meg most egy kicsit, nem lehet tudni. Ez nem jelentette azt, hogy Sunoo-nak nem lehetett igaza, de ezt a szempontot is szem elől kellett tartani, ahogy az ő véleményét is, elvégre nem ez lenne az első eset, hogy megőrül valaki a csapatból pusztán azért, mert a másikkal akar lenni örökre.

Sunghoon pontosan tudta, hogy ha igaz is Sunoo feltételezése akkor Jay mekkora veszéllyel van másokra és magára is nézve, arról nem is beszélve, hogy alfa. Figyelmesen hallgatta Sunoo beszámolóját és aggodalmát, próbált olyan pontot keresni benne ami tényleg arra utal, hogy bekattant, de az elmondottak alapján csak arra tudott jutni, hogy borzalmas omega ügyekben, ezen kívül semmi másra. Mindig is volt egy stílusa, nem tartott semmit se meglepőnek.

- Sunoo természetes, hogy aggódsz, de Jay mindig is ilyen volt, tudod hogy megvan a maga stílusa. Ők ketten mindig is civakodtak egymással aztán egy perc múlva már megint puszi pajtások voltak, én most sem látok semmi mást ezen kívül. - Jegyezte meg Jake, mire az omega csak idegesen a hajába túrt és fel alá kezdett járkálni, erősen gondolkodva valamin.

- Oké, akkor itt van még valami, de ha ezzel sem tudlak meggyőzni titeket akkor feladom! - Jelentette ki, mire többen is csak elhúzták a szájukat, de a figyelmet azért megadták neki. - Jay ölte meg az apját.

- Hé ez azért már túlzás! - Szólalt fel Heeseung.

- Nem, nem az! Jay mindig is utálta az apját, lehet nem tudtok róla, de mindig megverte őt és letagadta, még egy másik fiút is örökbefogadott! Talán mondott valamit az apja vagy megint kezet emelt rá és végleg elege lett, de biztos vagyok benne, hogy ő volt!

- Sunoo ezek a vádak nagyon súlyosak...

- Ki másnak lett volna rá oka? - Vágott vissza kérdéssel, de csak megvonták a vállukat.

- Talán a fogadott testvérnek.

- A segge is ki volt nyalva, nincs rá oka. Még a céget is ő örökölte volna végül az apjuktól.

- És mi van ha az anyja állt végül bosszút? Lehet őt is bántalmazta és elege lett.

- Erős asszony, de mind láttuk már Jay apját, kizárt, hogy elbánt volna vele... Még ha nincs is bizonyítékom, most az egyszer higgyetek nekem!

- Sunoo nem állhatunk csak úgy az oldaladra, Jay mindannyiunknak a barátja, ezek pedig súlyos vádak. És ha tévedünk? Hogy akarsz utána a szemébe nézni?

- Akkor tévedünk, semmi több.

- Nem is tudom... Nem szeretném így hátba támadni. Először keressünk valami bizonyítékot ellene és utána-  - Mondta volna tovább Jake, de a telefonja csörögni kezdett és nagy meglepetésére Niki édesanyjának a neve jelent meg a kijelzőn ami láttán csak gyorsan körbenézett a társaságon és fogadta a hívást.

Illedelmesen köszönt, de ahogy meghallotta a zokogó hangot a túloldalról egyből aggódni kezdett és csak egymás után kérdezgettek, hogy mi történt, mi a baj, a hír viszont sokkolta, olyannyira, hogy még a telefon is kicsúszott a kezéből.

Sunghoon persze egyből ott volt neki támaszként hiába nem tudta még, hogy mi is volt a hír, Heeseung pedig addig felvette a telefont és nyugtatni próbálta a vonalban lévő hölgyet, igen kevés sikerrel.

- Niki meg... Meghalt...