RASPBERRY | JAYWON ✓

QQS

- Mi lett a szemeddel?

Smink előtt voltak és bár Jungwon igyekezett elkerülni Jay-t, nem volt túl nagy sikere benne hiszen a főnöke, ez pedig egy igen fontos fotózás így még szép, hogy végig ott lesz rajta. Nem telt sok időbe az sem, hogy észrevegye az omega szemei fel vannak puffadva és kissé vörösek is, ez pedig nem igazán tetszett neki.

- Semmi, már hoznak rá jeget, el fog múlni. - Adott rá választ, míg Jay mögé sétált és a tükörből nézett a szemeibe, amitől Jungwont még a hideg is kirázta, de nem szólt semmit.

- Megsiratott? - Kérdezett rá, mire az omega csak bólintott egyet. - De nem bántott, ugye?

- Nem, dehogy is. Sosem bántana.

Muszáj volt nyelni egy nagyot, a levegő mintha megfagyott volna körülöttük, Jungwon pedig minden egyes kis sejtjében érezte, hogy Jay felhúzta magát még csak a kérdésen is. Az alfa keze az egyik vállán pihent, így óvatosan megfogta azt és egy apró mosollyal igyekezett biztosítani arról, hogy tényleg nem történt semmi ilyesmi.

Jay elhúzta tőle a kezét, majd haját kissé összeborzolva elhagyta a szobát, míg a sminkesek egyike ekkor érkezett meg a jéggel.

Az alfa nem tervezett semmit se csinálni, legalábbis most még nem, de ettől függetlenül továbbra is azon volt, hogy szétválassza őket.

Tudtak haladni a fotózással, minden teljesen normálisan ment, az egészben annyi volt a furcsa, hogy Jay egész idő alatt megállás nélkül evett és nem csak valami kisebb falatokat, hanem húst, méghozzá rengeteget. Jungwon bár próbált nem odafigyelni, egy idő után már ő érezte rosszul magát és szünetet kért, hogy egy kicsit levegőzhessen. Az alfa eközben továbbra is ott ült és a legapróbb húscafatot is lerágta a csontról, mitha legalábbis az élete múlna rajta.

Egy farkasnak mindig nagy az étvágya, rengeteg húst kívánnak még ha a későbbiekben még rosszul is lesznek tőle. Kényszeresen tömik magukba, ezzel is csillapítva magukat és éhségüket amely nem csak az ételre vonatkozik.

Az omega nem nézte ugyan jó szemmel, de úgy gondolta valószínűleg csak a sok gyász és kihagyott étkezés tehet róla, talán evésbe fojtja a bánatát.

De persze nem tudhatta, hogy miféle gondolatok is vannak a fejében és lehet, hogy jobban is jár így.

Bejött a friss levegőről és Jay felé vette az irányt, de amint meglátta, hogy milyen dühösen néz az egyik alkalmazottra amiért túl közel ment, inkább úgy döntött mégsem társalog vele.

- Wonie! - Amint meghallotta a hangját, a szíve ki is hagyott egy ütemet bár nem tudta, hogy a félelem vagy más miatt. Gyorsan egy mosolyt varázsolt az arcára és felé fordult, majd amikor Jay jelzett neki, oda is ment hozzá.

- Igen?

- Nem eszel egy kicsit?

- Oh nem, köszi. Felpuffadnék tőle. Majd ha vége a fotózásnak, bekapok valamit.

- Elvigyelek munka után valahova?

- Nem kell, köszi. Ma Rominnal ebédelek.

- Oh, értem.  De azért egyél rendesen, oké? Egész nap itt éhezel a fotózás miatt, nem szeretném ha ez az egészséged kárára menne. - Az omega örült annak, hogy ilyeneket mondd neki és odafigyel rá valaki, elvégre Romint sosem érdekelte kifejezetten, hogy evett-e rendesen vagy, hogy éppen milyen súlyban van.

Persze nem volt minden rendben közte és Jay között, de az ilyen pillanatokban képes volt elfelejteni mindent ami kettejük között történt és ugyan azt a fiatal alfát látta akivel régen annyira jóban volt és kötődött hozzá. Mit meg nem adna azért, hogy újra ilyen kapcsolatuk lehessen. Legjobb barátok jóban-rosszban.

De most már ég és föld. Fájt neki elvégre mégis csak a gyerekkori legjobb barátjáról van szó, azt akarta, hogy ez örökre megmaradjon, azt hitte mindig az élete része marad és bár most újra találkoztak, ki tudja meddig marad ez még így? Mi van ha történik valami és megint eltávolodnak egymástól vagy olyannyira összekapnak valami apróságon, hogy soha többé még csak a másikra sem pillantanak.

Hiába bántotta meg őt Jay, ettől függetlenül rettegett attól, hogy egy nap végleg elveszíti.

A fotózás folytatódott, az alfa pedig most először felállt a helyéről és kivonult a teremből, egyenesen a mosdók irányába ahol aztán egy pillanat alatt pattant el valami a fejében és vágott bele ököllel a tükörbe ami aztán meg is vágta a kezét több helyen.

Csak az járt a fejében, hogy az omega egy másik alfával megy ebédelni, ez pedig rettenetesen dühítette. Tombolni akart, de már így is kárt tett valamiben, így inkább visszafogta magát és lemosta magáról a vért, majd némi törlőkendővel felitatta a továbbit ami még a sebekből folyt és az irodája felé vette az irányt, ott viszont egy nem várt vendég fogadta.

- Anya? Nem mondtad, hogy jössz... Van valami baj?

- Beszélni szerettem volna veled. Négyszemközt.

- Miről? Van valami hír apa gyilkosáról?

- Nem, még nem kaptam semmit, de szerintem tudom, hogy ki tette...