6.

6K 221 8
                                    

6

"Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti az életet. Ha pedig viszonzásra talál, akkor lidércfényszerűen olyan mocsaras vadonba csalogat, amelyből nincs többé menekvés."

Reggel a rikító nap sugaraira keltem, és átkoztam az eget, hogy tegnap nem húztam le a redőnyt. Mérgesen húztam a fejemre a takarót, bár tisztában voltam vele, ebből már alvás nem lesz.
Fújtatva kutattam a telefonom után, fél szemmel pillantottam a kijelzőre: 7:43.
Nyugodtan állapítottam meg, hogy elkéstem.
Lerúgtam magamról a takarót, lehámoztam magamról Patrick karjait, majd a fürdő felé vettem az irányt. Tegnap sikeresen kitakarítottunk miközben elhülyeskedtünk, főztem, aztán egymásnak estünk és kiengedtük a feszültséget.
Az emlékre egy röpke percig elmosolyodok.
Aranyat ér ez a srác, nekem persze a jó se jó.

Felfrissítettem magam, majd felhúztam egy feszülős farmert meg egy laza felsőt, amit a nadrágomba tűrtem.
Feldobtam egy nude sminket, felhúztam a conversem meg a bőrdzsekim, majd bementem a hálóba.
Leguggoltam Patrick elé, a homlokára nyomtam egy puszit.

- Hová mész? - kérdezte félálomba és utánam nyúlt.

- Mennem kell suliba. Ha elmész zárd be magad után az ajtót, rendben?

- Maradj inkább - szorította meg a karom, hátha megakadályozhat abban, hogy elinduljak.

- Nem lehet, majd hivlak. - pusziltam meg újra aztán felkaptam a táskám, és szaladtam a metróig.

Bár eredetileg eszem ágában sem volt bemenni első órára, nem akartam, hogy Damien esetleg azt feltételezze, hogy tegnap annyira megbántott a szavaival, hogy direkt kerülöm. Semmiképpen sem szerettem volna a megbántottság halvány szikráját sem mutatni felé, nehogy azt higyje, sebet tud ejteni rajtam és előnyben érezze magát. Tény és való megkarcolták a lelkem a szavai, de épp csak annyira, hogy egy percre meginogjak. Nem hagyhatom, hogy hatással legyen rám, hiszen ő csak a tanárom, semmilyen más poziciót nem foglalhat el az életemben. Soha.

Komótosan szeltem a lépcsőfokokat, hamar a terem elé értem. A tanítás már fél órája tartott, feleslegesnek is éreztem, hogy egyáltalan itt vagyok, de azért vettem egy mély levegőt és határozottan lenyomtam a kilincset.

- Csak nem megtisztel a jelenlétével, Ms. Lawson? - dörrent fel az ismerős mély hang, minek hatására libabőrös lettem. Mi a fasz

Tekintetünk egymást fürkészte, de egyszerűen semmit nem bírtam belőle kiolvasni. Jégkék szemét mélyen az enyémbe fúrta, állkapcsa megfeszült, mivel nem válaszoltam egyből, felhúzta a szemöldökét. A szituáció kezdett egészen kínos lenni a síri csöndben.

- Szívesen. - vigyorogtam rá, majd levágódtam a helyemre.

- Nem tűröm a késést, ezt jól jegyezze meg Ms. Lawson - válaszolt komoran.

- Értettem, akkor legközelebb be se jövök.

Éreztem, hogy feszegetem a határokat, ennek ellenére tekintetem Matthewra vezettem, majd tátogva jeleztem neki, hogy a szünetben büfé. Válaszul csak kacsintott.

- Ahelyett, hogy a randevúit szervezgetné az órámon, legyen szíves inkább a táblához fáradni, és megoldani a képletet - mutatott maga mellé. Kelletlenül ugyan, de felálltam.

Tudtam, hogy nem fogom tudni megoldani a példát, de egyáltalán nem akartam mutatni felé a zavaromat. Semmiből sem voltam olyan rossz, mint matematikából. Én a humán tantárgyakat és az idegen nyelveket szerettem, mindenféle reál tárgy távol állt tőlem.

Titkos játszmák Where stories live. Discover now