Titkos játszmák

33

33

"Félelem,
árulás,
harag
és kétségbeesés:
ezek a legerősebb érzések, a többi halvány árnyék csak."

Egy szemhunyásnyit sem aludtam tegnap óta. Ez az este maga volt a pokol. Elárultak. Többszörösen.

A szemem alatt fekete karikák éktelenkednek, ráadásul puffadt is a sok sírástól, fekete sminkem elkenődve. Üres szemekkel bámulok a tükörbe. Mattie a kanapén aludt el hajnal négy óra körül, Damien reggel hatig bírta velem, viszont az én szívemben olyan csalódottság és kétségbeesés uralkodott, hogy egy percre sem bírtam lehunyni a szemem. Ahogy Alex sem, bár ő nem ezek miatt az érzések miatt. Azt hiszem kezd tisztulni már az elméje, nem bír aludni, de a kedve már nem feldobott, inkább letargikus. Nem tudom, hogy megy ez, sose próbaltam egyetlen tudatmódosítót sem, elképzelni sem tudom, min megy most keresztül. Biztos van ennek egy folyamata, amikor jössz le a cuccról, más érzések kerítenek hatalmukba.

Amit tegnap Adam tett... Ennél gerinctelenebb húzást el sem tudtam volna képzelni. Egy volt drogfüggőnek drogot adni olyan, mintha reményt adnál egy haldoklónak, majd  mosolyogva a szívébe szúrnád a kést. Kegyetlen.
Nem tudom elképzelni sem, hogy az öcsém hogyan fog ebből a gödörből kimászni. Újra megérezte a kábítószer mámorát és attól félek, nem lesz képes uralkodni a sóvárgáson. Ez a valaha legrosszabb forgatókönyv, ami történhetett.

Egész éjjel azon gondolkoztam, mit tegyek? Hagyjam, hogy megbukjon a teszten és visszavigyék a rehabra? Hazudjak? Csaljak? Bízhatok-e abban, hogy Alexandernek lesz annyi kitartása, hogy nem esik vissza ezek után? Vagy mondjam el az igazat? Hogy bizonyítsam? De nem juttottam semmire, mert a kétségbeesés és a fáradtság elhomályosította az elmém, képtelen voltam racionálisan gondolkozni.

És az, amit Adam mondott? Lehetséges, hogy igaz lenne? Képes lett volna az apám,  - az az ember, akire világéletemben felnéztem, az, akitől mindent tanultam, aki olyan keménnyé tett engem, aki hibátlannak tűnt számomra - valóban képes lett volna két teljesen különböző életet élni? Vagy ez csak anyám újabb manipulálása? De ha nem igaz, miért lenne itt Adam? Lehetséges, hogy valaki még a síron túlról is képes legyen ennyire hátbaszúrni?

Nem találok válaszokat, azt hiszem szükségem lesz Damien és Matthew józan eszére, mert engem elvakítanak az érzelmeim.

Megmosom az arcom és öcsém ideiglenes szobája felé veszem az irányt. Résnyire nyitva van, így bekukucskálok rajta. Alex az ágy szélén ül, teljesen magába roskadva, könyökével a combajira támaszkodva tartja a fejét, hajába túr két kézzel.

- Hogy vagy, Alex? - lépek beljebb, erre kissé felemeli a fejét. Szemeiben üresség és fájdalom.

- Szarul. Fogalmad sincs, mennyire kibaszottul szarul. - nyögi, én pedig nem is kételkedem.

- Van bármi, ami segít rajtad? - ülök le mellé az ágyra.

- Persze, egy következő dózis segítene, de ez most nem opció, tehát marad a szenvedés. - feleli színtelen hangon, ahogy kiveszi a kezét a hajából, látom, hogy remeg.

- Ezek elvonási tünetek? - kérdezem, mert tisztában akarok lenni azzal, hogy mire számítsak.

- Ezek? Legkevésbé sem. - nevet fel keserűen - A remegés csak azt jelzi, hogy tisztulok. Lesokkolta ennyi idő után a szervezetem. - hirtelen nagyon komolyan a szemembe néz - Az elvonási tünetek ennél tízszer rosszabbak lesznek, úgyhogy készülj Trixi, mert ha azt mondom, hogy zárj be a fürdőbe és akkor se engedj ki, ha sírva könyörgök, meg kell tenned. Ígérd meg, hogy megteszed.