Titkos játszmák

27.

27

"A bátorság nem az, hogy berohansz a tűzbe, néha annyit tesz, hogy szembenézel a múltaddal. És a legnehezebb napokon annyit tesz, szembenézni a jövővel."

A tűzhely előtt guggolva bámulom a kerek formába öntött masszát. Remélem jó lesz a piskóta, mert ha nem, kezdhetem előről az egészet. Oreo töltelékes tortát csinálok, mascarpone bevonattal és majd szépen kidekorálom mindenféle csokival és kekszel.

Damien hazaugrott átöltözni, mert innen megyünk majd a kikötőbe. Nem tudom milyen iramban kapkodta magára tegnap a ruháit, de egy melegitőalsó, egy fehér póló, amit fordítva vett fel, egy sportcipő meg egy bőrdzseki volt rajta, amikor beállitott. Még mindig megmosolygom az emléket, annyira abszurd volt, ahogy alig tíz perc alatt itt termett. Aztán realizálta, hogy így mégsem jöhet el egy szülinapra, mert az milyen már, szóval azt mondta egy órán belül visszajön.

Tegnap nem igazán a szavaké volt a főszerep, inkább a testiségé, de egyáltalán nem bántam. Már az ajtóban úgy letámadott, hogy még annyit sem tudtam mondani: szia.
Tudom, hogy beszélt Mattievel, éjjel úgy ölelt, mintha az egész világtól meg akarna óvni. Először felkaptam a vizet, hogy a fiú kiadta ezt az utálatos titkot, amiről soha nem beszéltem senkinek, igyekeztem minél mélyebbre eltemeti az emlékeimben, de megértette velem, hogy muszáj volt, mert enélkül nem értheti miert visszakozok folyton és hogy miért utálom és ijeszt meg egyben az, ha valaki féltékeny vagy túlságosan védelmező. Rá kellett jönnöm, igaza van, én magamtól nem valószínű, hogy szóbahoztam volna a témát.

Azon a bizonyos csütörtök estén elmondtam a srácoknak mi történt, mert kissé kiakadtam, de Mattie leintett, hogy nézzem az ő szemszögéből is és hogy pont én szoktam azt mondani, hogy az éremnek mindig két oldala van, szóval próbáljam már megérteni őt is. Szépen felsorolta a hibáimat, de nem sértően és be kellett látnom, hogy Damien sincs könnyebb helyzetben, mint én.
Véget kell vetnem a játszmáknak és végre őszintének lennem magammal szemben is. Máshogy soha sem leszek kész egy kapcsolatra.

- Na, hogy áll a torta? - fél tizenegy van, mi kilenckor keltünk, Alex még csak most, tekintve, hogy a haja össze-vissza meredezik és az arca még tiszta gyűrött.

- Eddig jól, remélem feljön a piskóta - állok fel a tűzhely mellől, előveszek egy bögrét és teletöltöm kávéval, majd a kezébe nyomom.

- Isten vagy - ül le a székre - Damien?

Oh, tehát nem kerülte el a figyelmét, hogy itt volt, remélem nem azért, mert túl hangosak voltunk. Azért öcsém előtt ezek a dolgok még mindig elég kellemetlenek.

- Hazament elkészülni, majd jön.

- Rendben vagytok?

- Igen, azt hiszem. - mosolyodok el.

Azonkívül, hogy az őrült exe valószìnűleg szagot fogott, mert a letört visszapillantó tükör és a szélvédőn a 'szállj le róla, mert kicsinállak' üzenet elég egyértelmű. Nos, ezt még a férfi nem tudja, de úgyis rá fog kérdezni, én pedig nem fogok hazudni.

- Kocsid mikor lesz kész? - Alex közben fel sem néz a telefonjából, valakinek nagyon irogat.

- Sajnos legelőbb csak szerdán. Meg kell rendelni az új tükröt, aztán beszerelni. - mondom csalódottan.

- Hétfőn kell mennünk a pszichológushoz, hogy fogunk odaérni kocsi nélkül?

- Mattie eldob minket nyugi, csak a biosz faktról el kell kérjelek. - mondom inkább magamnak, nehogy elfelejtsem. - Kivel irogatsz ilyen elmelyülten?