Titkos játszmák

14.

14

" Testvérek vagyunk. Egymáson kívül nem segít rajtunk senki. "

Péntekről szombatra virradóan egész éjjel dolgoztam. Reggel hét körül értem haza, ilyenkor az egész napom el van baszva. Képtelen vagyok normalis ember módjára viselkedni, még a kávé is kifolyik a számból, olyan kimerült vagyok. Aludni viszont nem akarok, mert akkor majd este nem fogok tudni, Alex pedig holnap reggel 8 és 9 között érkezik, szóval korán kell kelnem.

Igyekszem lefoglalni magam, és semmiképpen sem elfeküdni a kanapén vagy az ágyban, bármennyire hívogató is, hogy bebujjak a pihe-puha takaró alá.

Kimosom az összes szennyest, sütök egy csirkés- tejszínes rakott tésztát, takarítok, aztán nekiállok házit írni. Fura belegondolnom, hogy háztartást vezetek, dolgozok, lassan majd kamaszt nevelek, de a szaros matek házi feladat kifog rajtam.
Félrerakom, inkább írok egy igencsak hosszúra sikerült irodalom esszét a Büszkeség és balítélet című műből, ami egyébként az egyik kedvencem.
Mr. Willcox bizonyára véletlenül választotta ezt a darabot a heti esszéhez..

Mikor már mindennel kész vagyok, visszahúzom magam elé a matekot. Nagyot sóhajtok, felkapom a telefonom és előkeresem a messengert.

Mi a matek házi megoldása?

Miért nem a pasidat kérdezed, bébi? 😂

Ne szórakozz baszki ird már le 😒

Küldöm a screenshotba, irj a tanárúrnak bizti hiányzol neki 💕

Gyűlöllek Mattie

Imádsz 😚

Amint megkapom a képet, gyorsan lemásolom, közbe végig mosolygok. Vajon tényleg gondol rám? Valahol mélyen belül legszívesebben tényleg ráírnék, csak hogy tudjam, hogy van vagy mit csinál. Nyilván már lecsekkoltam korábban facebookon, de semmi személyes, nem nagyon aktív a közösségi médiában, de messengere biztos van. Na nem! Elég!
Gyorsan elhessegetem még a gondolatát is.

Ezután azzal foglalom le magam, hogy használt kocsikat nézegetek neten. Egy ideje spórolok egy autóra, megkönnyítené az egész életem, nem kéne állandóan rohannom a metróra, meg így öcsémmel is könnyebb lenne közlekedni.

Ez sem köt le sokáig. Újra megnyitom a facebookot, rákeresek Damien profiljára, az ujjam ott lebeg az "Üzenet küldése" gomb felett. Istenem, egy napja nem beszéltünk csak, nem hiszem el, hogy nem bírom ki. Lezárom a telefonom. Csendben puffogok és válogatott káromkodásokkal magamat szidom közben. Úgy döntök, kell egy kávé és cigi kombó.

Kiülök az erkélyre, meggyújtom a cigim.
Feloldom a telefonom, megint felvillan a férfi profilképe. Egész közeli a kép, féloldalas mosoly, enyhén borostás arc, kesze-kusza sötét haj és az a gyönyörű jégkék szempár. Egész nap tudnám nézni.

Az ujjam megint az üzenet gombra siklik, mégis mit írhatnék, amikor világosan kijelentettem neki, hogy nem lehet köztünk semmi. A picsába már!

Az erkélyről az ágyhoz vágom a mobilt, az órára nézek, már fél hat. Azt hiszem, veszek egy forró fürdőt és bebújok az ágyba és igyekszem elnyomni magamban a vágyat a férfi iránt.

●○●○

Másnap meglepő módon rettentő kipihenten ébredek reggel hatkor. Mondjuk aludtam egy bő 11 órát, szóval nem értem, miért is vagyok annyira meglepett.

Kipattanok az ágyból, majd bevetem azt. Fürdőbe sietek, rendbe szedem az arcom, felöltözök otthoni ruhába, ami egy oversized melegítőnadrágot és egy feszülős szürke pólót takar.