Titkos játszmák

24

24

"Az élet nem a biztonságról szól: kockázat nélkül nem lehet játszmát nyerni."

- Coleman, az ég szerelmére, tanulj már meg normálisan írni, mert egyszerűen képtelen vagyok elolvasni ezt a macskakaparást - hallom Damien méltatlankodó hangját a nappaliból.

- Értem már, akkor ezért kapok folyton szar jegyet, mert inkább nem is vesződsz azzal, hogy elolvasd, hanem kiszámolod fejbe egytől-háromig terjedő skálán, most melyik legyen! - vág vissza Matthew cinikusan.

- Múltkor kaptál egy négyest!

- Trixiről másoltam ember, ő ötöst kapott! - csattan fel a fiú.

- Igen, tisztában voltam vele, ezért kaptál egy jeggyel rosszabbat! - masszírozza az orrnyegét, de közben mosolyog.

- Ez kész vicc! - csapja le a füzetét Mattie - Nem tudok verseket elemezni, honnan tudjam, hogy mit érzett a költő, amikor leírta, hogy az ég kék? Egyszerűen azt, hogy a kibaszott ég kék színű és kész. Miért kell ebbe többet belelátni? - Alex felröhög, ő eddig csendben oldotta meg a matek példákat.

- Jézusom, ha talán elolvasnád a verset, rájönnél, hogy van folytatása és minden, amit leír metafórikus! - temeti a kezébe az arcát Damien.

- Mi az, hogy metafórikus? - ráncolja a homlokát Mattie, mire majdnem kiejtem a cukrot a kezemből, úgy ráz a röhögés.

- Én ezt nem bírom tovább, rágyújtok! - pattan fel a férfi, majd az erkélyre megy.

- Trix, mit jelent, hogy metafórikus? Ez olyan fizikásan hangzik. - fordul felém, én pedig nem bírok válaszolni annyira nevetek.

Két hét telt el azóta, hogy kisétáltunk Thompson irodájából. Azóta már hozzá is eljutottak a képek, mint ahogy számítottunk is rá, de már nem érte meglepetésként. A diákok és a tanárok között eddig sikerült titokban tartani, nincsenek pletykák, senki sem gyanakszik. Az iskola falain belül igyekszünk normálisan viselkedni mind a négyen, ami változott csak annyi, hogy Damien elnézőbb lett Matthew irányába. Mi pedig a férfivel próbálunk nem túl feltűnő pillantásokat és mosolyokat váltani egymással és kevesebb fizikai kontaktust létesíteni, bár megesik, hogy a tanári mosdóban vagy a szertárban váltunk egy-egy hosszabb csókot.

Sok időt töltök Damiennel, vagy nálunk vagyunk és csatlakozik hozzánk Alex és Matthew, vagy csak hárman az öcsémmel leülünk filmezni vagy vacsizni. Ha nagyon kettesben szeretnénk lenni és mindenfélét csinálni, akkor pedig én megyek a férfihoz. Alex eközben vagy Mattienél van vagy otthon tanul. Ha dolgozom van olyan is, hogy Damien átjön és próbálja öcsém fejébeverni a matekot, aztán már haza sem megy, velem alszik. Szóval ez a két hét remekül telt, egyre közelebb érzem magamhoz a férfit, egyre kevesebb bennem a kétely, mégha tartok is attól, mi vár ránk. Igyekszem csak a jelenre koncentrálni és kiélvezni minden egyes percét. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire erős érzelmek fognak bennem dúlni valaki iránt. Nem tudom, hogy szeretem-e őt, talán azt még korai lenne az én esetemben kimondani, azt tudom, hogy bár tudnék nélküle élni, már nem akarok.

Ma is összegyűltünk mind a négyen, nem sokára lesz egy vizsgánk a főbb érettségi tantárgyakból, ennek köszönhető, hogy mindannyian tanulunk, Damien pedig próbál nekünk segíteni. Én határozottan matekból vagyok a leggyengébb, Matthew pedig egyszerűen annyira reál beállítottságú, hogy nem tud egy normális műelemzést vagy esszét megírni. Azt mondja, nem érti ezeket a kitalált meséket, ezért szereti a történelmet és a jogot, mert azok tények. Vannak és kész.
Öcsém pedig csak szimplán gyakorol.