Titkos játszmák

48

48

"Mindig is szerettelek. Soha nem szűntelek meg szeretni. Valahányszor azt mondtam, gyűlöllek, soha nem gondoltam komolyan, egyszer sem. Minden részedet szerettem, minden titkodat, minden bűnödet. Szeretem azt, ami vagy, azt, amit csinálsz, és hogy általad azt érzem, hogy egyszerre félek és egyszerre vagyok biztonságban."

Másnap a Dartmouth-ra tartok a buszon ülve. Avery-t már biztosítottam messengeren, hogy ne parázzon, időben odaérek, már úton vagyok. Teljesen fel van pörögve a lány, alig várja a bulit, ami valami egyetemista szórakozóhelyen lesz. Az utolsó buszom hajnal fél egykor indul vissza Manchesterbe, szóval remélem addig alaposan lerészegedik és a hazacibálását is beleszámítva, elérem a járatot.

A szerelésemet szokásos buli-ruhatáramból választottam ki, feszes, fekete csipkés miniruhát kaptam magamra, fekete bőrdzsekivel, piros kistáskával és hozzá passzoló magassarkúval, aminek az eleje zárt, mert egy álátszó harisnyát is kénytelen voltam magamra kapni, hajnalban azért már jócskán lehül a levegő. A hajamat begöndörítettem, kihúztam a szemem és a szokásos bordó rúzsomat kentem fel.

Leszállok a buszról és végigtipegek a parkon. Lehetséges, hogy nem gondoltam át ezt a magassarkú dolgot, de már nincs mit tenni. Ava már a kapuban ugrál, ahogy meglát.

- Az anyámat! Kurva jó nézel ki - borul a nyakamba - Ezt nehéz lesz bárkinek is überelni!

- Ugyan, hagyd már - legyintek.

Követem a kampuszig, onnan lifttel megyünk a másodikra. Néhányan megbámulnak, hogy én mégis ki a franc vagyok, de magabiztosan lépkedek, minden átható pillantás ellenére. A dögös ruha és a smink önbizalmat ad. Avery kinyitja az koliszoba ajtaját, az eszembe vésem a 42-es számot, hogy később tudjam, hova kell cipelnem.

- Na, segíts dönteni melyik ruha legyen - emel fel két vállfát, míg én kényelmesen elhelyezkedek az ágyon. Ahogy észrevettem, csak egy lakótársa van, de nem tartózkodik itt. - A babakék vagy a babarózsaszín?

Gondoltam, hogy valami babás szín lesz, de nincs ezzel gond, passzol Avery hercegnős kinézetéhez. Ennek ellenére mégsem egy elkényeztetett picsa, bármennyire úgy tűnhet elsőre.

- Szerintem a babakék, a másikban úgy néznél ki, mint egy vattacukor - mondom ki az őszinte véleményemet, mire felröhög.

- Én is a kékre szavaztam, de gondoltam megvárlak. - minek kérdezett meg akkor, hihetetlen - Úgy gondoltam, hogy ezüst cipővel és táskával párosítom, mit gondolsz?

- Remekül fogsz kinézni - mosolygok, mire tapsikol kettőt és el is kezd átöltözni. A sminkje és a haja már kész, szóval merem remélni, hogy negyed óra múlva indulhatunk is.

Úgy is lett, 15 perc múlva már a folyosón sétálunk, Avery kezében a bekevert vodkanarancsos flakonnal, amit felém nyújt.

- Kihagyom kösz, nem iszom alkoholt - rázom a fejem, mire kikerekedik a szeme.

- Soha?!

- Soha. Egy ideje. - vonom meg a vállam - Én már sokszor voltam csatakrészeg tizenéves koromban, annyi elég volt, de te igyál csak.

- Na, így már fix, hogy Isten küldött nekem, mint őrangyalt - nevet fel, mire csak mosolyogva rázom a fejem.

Bő húsz perc séta után megérkezünk a klub elé, az ajtó fölött színes neoncsövekböl kirakott DEEP felirat díszeleg, aminek a jelentését csak azután értem meg, miután egy hosszú lépcsőn kell lesétálni, mert maga a hely olyan, mintha az alagsorban lenne kialakítva. Hány részeg eshetett már itt pofára, te jó ég...