Titkos játszmák

38

38

"Szavak nélkül tudtál mindent, mielőtt még egyet szóltam,
Én egy pocsolyának születtem, de Veled tenger voltam."

Boldogan szorongattam a papíromat, amelyeken a vizsgáim érdemjegyei álltak. Mindenből átmentem, még matekból is sikerült egy nagyon gyenge hármast összekaparnom mindenféle elfogultság nélkül. Valószínűleg ha rosszul teljesítettem volna, Damien szó nélkül megbuktatott volna. A legrosszabb jegyem ez lett, egyébként minden négyes és ötös. Mattie csak irodalomból kapott négyest, minden másból kitűnőre vizsgázott. Nagyon büszke voltam magunkra, habár meg is szenvedtünk érte, keményen tanultunk. Olyan volt ez szinte, mint egy próbaérettségi, amire jegyet is kapunk. Az írásbelire szünet utáni első hétfőn került sor, majd egy hetünk maradt felkészülni a szóbelire. Ez a vizsga és a dolgozatainkra kapott értékelések adják a félévink érdemjegyeit. Közben gőzerővel készülünk a szalagavatóra, amely december első hetén kerül megrendezésre, egy bál keretein belül, ahol mi és a 12/A táncoljuk a nyitótáncot. Természetesen Mattie lesz a párom, ez sosem volt kérdés. Ami ebben rossz, hogy táncórakra kell járnunk minden kedden hetedik és nyolcadik órában, amihez egyébként semmi kedvem, de kötelező. Matthew olyan botlábú, hogy konkrétan végigröhögjük a próbákat.

Eltelt több, mint egy hónap az utazás óta. Damien elfogadta Thompson ajánlatát, bár szájhúzogatva. Most gőzerővel tanul, sokat tartózkodik az egyetemen, a dékánnal készítettek egy ütemtervet illetve megbeszélték, hogy fog zajlani ez az egész. Húzós lesz az biztos, de teljes mértékben elképzelhetetlennek tartom, hogy Damien bárhogy is elbukjon. Ahhoz túl kitartó és büszke, mindent meg fog tenni a siker érdekében. Matt és én pedig mindenben segítünk, amiben tudunk. Dolgozatokat javítunk és állítunk össze majd kinyomtatjuk őket, beszerezzük neki a könyveket, amikre szüksége van és így tovább. Bár nekünk is erőltetett menet ez a november és december, de legalább nem unatkozunk. Egy hét múlva lesz a bál, utána már kicsit lazább lesz.

Sarah ellen sikerült távolságtartási végzést kérnünk, valószínűleg a lakóhelyére a szüleihez érkezett a bírói végzés, mert a Miller család egyből letámadta Mrs. Colemant telefonon, hogy mit képzel magáról. Samantha természetesen nem ijedt meg, felvilágosította őket, hogy a kedves lányuk elmebeteg és vizsgáltassák ki. Ezt ők persze teljességgel elfogadhatatlannak találták és bármennyit képesek lettek volna fizetni azért, hogy ez a nyilvántartásban ne szerepeljen. Nos, sem Samantha, sem Peter nem fogadott el semmilyen juttatást és közölték, hogy nem áll módukban változtatni ezen a későbbiekben sem. Így a végzés maradt, Sarahról pedig azóta nem hallottunk. Nem kaptam üzenetet és a kocsim is ép egyenlőre. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem fog újra felbukkanni. Talán a szülei hatására visszafogta magát, de nem valószínű, hogy feladja a tévképzeteit.

Ami manapság még foglalkoztat az, hogy mindjárt itt van Damien szülinapja és halvány gőzöm sincs, hogy mit vegyek neki ajándékba. Soha nem mondd semmit, hogy mire vágyik, csak azt, hogy rám. Ez nem túl nagy segítség. Mattietől hiába kérek tanácsot, szerinte egy Büszkeség és balítélet kötetet kéne neki vennem, hogy mégjobban átvehesse Darcy stílusát, mondtam neki, hogy teljesen hülye. Irodalom tanárként valószìnűleg még csak hússzor olvasta. Egyébként Damien és Mattie egyre közelebbi viszonyt ápolnak, természetesen mindkettejük szigorúan egymás cikizése mögé rejti a kölcsönös szimpátiát, de nem vagyok vak.

Alex szerencsére túljutott a depresszióján és újra normális emberként funkcionál, legalábbis azt hiszem, minden rendben van vele. Olyan, mint a bedrogozása előtti hetekben, képes volt legyűrni magában a sóvárgást és emiatt mérhetetlenül büszke vagyok rá, amit igyekszem is mindennap elmondani neki. Szóval jelenleg minden túlontúl normális. Úgy élünk együtt négyen, mint egy család. A férfival nem is lehetnénk jobban egy hullámhosszon, minden szabadidőnket együtt töltjük, már nincsenek köztünk érzelmi gátak. Képes vagyok kimutatni a mérhetetlen szeretetemet iránta és ez fordítva is igaz. Bár a lakásomat megtartottam, szinte hozzá költöztünk, mégha nincs is ez konkrétan kimondva. Alex nem bánja, én pedig boldog vagyok, hogy vele lehetek. Ami néhanapján feszültséget okoz köztünk, az a munkám. Kénytelen voltam elmondani minden egyes részletet és nem igazán örül neki, hogy ilyen körökben mozgok, de megérti, hogy valamiből fent kell magunkat tartanom. Apa életbiztosítását és majd a lakás eladásából származó pénzt a tanulmányainkra szeretném félrerakni.