Titkos játszmák

4.

4

"Senki sem szerethet téged, ha túl magasra építed a falaidat."

Ránéztem az órára. 16:40.

- Faszom! - Természetesen késésben voltam, mint mindig. A szobámban még nagyobb a káosz, mint eddig, mivel konkrétan a fél szekrényem az ágyamon hevert. Egyik ruhában sem éreztem jól magam. Végül egy fekete kivágott body és egy bordó bőrszoknya mellett döntöttem, felkaptam rá a bőrdzsekim, meg egy fekete magassarkút.
Fülbevaló, óra, parfüm.
Bedobtam egy adag mosást, majd futólépésben hagytam el a lakást. Sikeresen elértem a metrót, bár így is elkések, mert az út körülbelül 28 perc. Mindegy.
Elővettem a neszeszerem, megigazítottam a sminkem meg feldobtam egy bordó rúzst. Jó leszek, egynek elmegy.

17:10-kor szó szerint berobbantam a Sky ajtaján. Pár vendég felkapta a fejét, majd visszafordították a fejüket a TV fele.
Patrick vigyorogva pásztázott végig rajtam, miközben a poharakat fényesítette.

- Így legyen ötösöm a lottón, tudtam, hogy késni fogsz - ölelt át mikor mellé értem.

- Örülj, hogy itt vagyok, mert nem is akartam jönni - karoltam át én is. Kívülről egy idegen azt hihetné egy párt alkotunk, annyira ösztönös köztünk minden gesztus, pedig ez csak egy nagyon őszinte barátság.

Extrákkal.

Zöld szeme mosolygott rám, miközben az egyik hajtincsemmel játszott.

- A főnök 8 körül ér vissza, akkor léphetünk. Majd ő bezár, ma nem lesz semmi más. - célozgatott.

Bólintottam, majd elléptem tőle, majd összeborzoltam szőkésbarna haját.

- Akkor lesz időd segíteni rendbeszedni a lakást, ha már elrángattál - vettem fel a legszebb mosolyom, majd én is elkezdtem a poharakat szárazra törölni.

- Akár még másra is - kacsintott, mire felröhögtem.

- Hát persze - böktem meg a mellkasán.

Hirtelen valaki hangosan megköszörülte a torkát, már kezdtem volna szitkozódni, hogy jól van már, nem dől össze a világ, ha várnia kell két percet, de amint megpördültem a dühöm elszállt, és belém fagyott a szó.
Hát komolyan nem hiszem el, az égiek biztos jót mulatnak rajtam, hogy ezt a palit mindig az utamba sodorják.
A megilletődöttségem csak egy másodpercig tartott, hamar visszabujtam a szerepembe és egy magabiztos vigyort villantottam felé.

- Mit adhatok Tanár úr? - szemtelenül húztam fel a szemöldököm, de erre csak egy fagyos pillantás volt a válasz. Hát jól van látom nincs humorod, te segg.

- Whiskey-t jég nélkül, légyszíves - válaszolt unott hangon, de tudtam, hogy mindennél jobban érdeklik a miért-ek.

- Oké, máris - kaptam fel egy megfelelő poharat. Szinte éreztem, hogy lyukat éget tarkómba, annyira bámul.
Közben Patrick lépett mellém, finoman végigsimított a gerincemen, majd közölte, hogy kivenné a szünetét, ha nem bánom. Megráztam a fejem, majd felmosolyogtam rá, ő pedig megpaskolta a fenekem és lelépett.

Még mindig a falnak fordulva az orrnyergemet simogatva nyugtáztam, hogy ezt a tanárom is bizonyára első sorból nézte végig.
Megfordultam majd letettem elé az italt.

- Vegyük úgy, hogy meghívtam - kacsintottam rá. Gondoltam ennyivel lezárom a témát és megyek a dolgomra, de úgy látszik Mr. Seggnek épp most eredt meg a nyelve.

- Ő a fiúd? - tette fel csípőből a kérdést. Ajaj, Damien, ismerem ezt a nézést.

- Nem, de lehetne. Illünk egymáshoz, nem gondolja Tanár úr? - vetettem oda félmosollyal.

- Nekem nincs jogom erről véleményt formálni, ez a te dolgod - rántott egyet a vállán - Azonban értékelném, ha az iskola falain kívül nem hívnál Tanár úr-nak - nézett végig rajtam, valószínűleg ösztönösen, mert ha észnél lett volna, nem stíröli le ennyire feltűnően az egyik diákját.

- Hát akkor.. Minek nevezzelek? - úgy tűnt értékeli a belsős poént, mert mosolyra húzódott a szája, közben észre se vettem, hogy már tegeződünk is.

- Hívj Damiennek, ismétlem természetesen csak az iskola falain kìvül, ha esetleg véletlenül összetalálkoznánk. - kortyolt egyet az italából, majd várta a reakciómat.

- Na, felőlem oké, ahogy akarod. Bár engem a Tanár úr jobban izgatott - hajoltam hozzá kicsit közelebb.
Szemei elsötétültek, a szája kis vonallá préselődött. Tekintete a számra tévedt, majd megnyalta az ajkát. Ösztönös reakció. Tudom, hogy tetszem neki. Az első pillanatban tudtam, abból ahogy rámnézett. Nyílván tisztában vagyok vele, hogy ez illegális, nem is akarok semmibe belebonyolódni, csak húzom az agyát picit a saját szórakoztatásomra. Ahogy mindig.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy illegális ilyen helyen dolgoznod? - terelte a témát - Hogy kerülsz ide egyáltalán? - húzódott el tőlem, mintha én lennék maga az ördög.

- Ugye tudod, hogy az is illegális, ahogy rám nézel? Te többet veszíthetsz - kerültem ki én is a kérdéseit.

- Én nem nézek rád sehogy - nevetett fel cinikusan - ugyanolyan éretlen gyereknek gondollak, mint a legtöbb diákomat. Ne gondold magad különlegesnek. - tette hozzá félvállról.

Nem hatottak meg a szavai, bármennyire is bántónak szánta. Nem érdekel, mit gondol rólam, nagyrészt tudom kezelni az emberek lekezelőségét, hiszen a legtöbben úgy ítélnek, hogy nem ismernek.

- Akkor rendben van, Tanár úr, ne is lásson belém többet - kacsintottam rá, majd a helyére raktam az utolsó poharat is.

Észrevettem, hogy meglepte a nyugodtságom, és hogy egyáltalán nem támadtam vissza, de nem tette szóvá.

Továbbá nem szándékoztam Damiennel társalogni, kiszolgáltam, árut töltöttem, mosogattam, törölgettem - egyszóval tettem a dolgom. Közben Patrick a raktárbab szorgoskodott, a mai kapott árut rendezgette.  Damien pontosan ugyanúgy ült ott, mint mikor otthagytam, gondolataiba merülve, miközbe néha rámpillantott.

- A főnök visszaért, mehetünk, ha gondolod - karolt át Patrick. Hála az égnek.
Nem jövök könnyen zavarba, de már esküszöm idegesített Mr. Segg bámulása. Hát most mondta, hogy nem néz rám sehogy, akkor fasznak bámul már!

- Igen, menjünk - mosolyogtam rá. Felsegítette a kabátom, felkaptam a táskám és belékarolva elindultunk a kijárat fele.

Az ajtóból még visszakacsintottam Mr. Willcox-ra, tudván, hogy a holnapi első matek órán nem valószínű, hogy részt veszek