Titkos játszmák

21.

21

"Bűnös vagyok? Nem érzem bűnömet.
Mást nem, csupán élni akartam
s nem vagyok rosszabb, mint a többiek."

- Mi történt? - Damien kulcsra zárja a szertár ajtaját és zavartan felém fordul. Egyébként elég logikátlan itt találkoznunk legfőképp ilyenkor, bárkinek - tanárnak és diáknak egyaránt - szüksége lehet valamire innen, hiszen folyamatosak a tanórák. Mondjuk, most ez a legkisebb gond.

Előhalászom a mappát és a kezébe nyomom. Először nem érti, biccentek,hogy nyissa ki.
Ahogy sorba végignézi a képeket, kifut a vér az arcából.

- Ez mi a szar?

- Reggel kiesett a szekrényemből. Darabonként. Kurva nagy szerencse, hogy épp senki nem volt körülöttem. - tùrok bele a hajamba két kézzel, legszívesebben kitépném az összes hajszálamat.

- Azt a kurva - furcsa Damient folyamatosan káromkodni hallani. - Anyád?

- Vagy a skizofrén exed. Hallottam hírét, hogy még mindig zaklat. - fel-alá járkálok az idegtől.

- Az nem lehet. Honnan tudná, te ki vagy? Meg a szekrényed számát? - dobja az asztalra a mappát.

- Anyám honnan tudná? Oké, tegyük fel, követett, kinézem belőle, de ő sem tudja a szekrényem számát és azt sem, hogy te a tanárom vagy. Nem tudhatja, hogy ha ezeket a képeket valaki meglátja, abból nekünk problémánk származna. - hevesen gesztikulálok és próbálok ésszerűen gondolkozni.

- Kideríthette egy nap alatt.

- Nem. Semmit sem lehet találni rólad a neten. Annyira új tanár vagy, hogy még az iskola honlapján sem szerepelsz. Megnéztem. - hadarom - Viszont az exed csak úgy megjelent a semmiből, honnan tudta, hogy ott leszel?

- Ő pedig azt nem tudja, hogy te a diákom vagy és olyan a világon nincs, hogy valaki csak úgy ide besétál és véletlenül a te szekrényedben landolnak a képek. - dörzsöli meg az arcát - Nem. Ezt valaki olyan csinálta, aki pontosan tudta, hogy hova kell dobnia és azt is, hogy kibaszottul bajt okoz ezzel.

Megállok egy pillanatra. Egyszerűen senki nem jut eszembe, aki ezen a két emberen kìvül rosszat akarna nekünk. Senki nem tud a kapcsolatunkról. Csak Mattie. Ő pedig eleve kizárva.

- Nekem senki más nem jut eszembe. - rántom meg a vállam - Azt se tudom, mit akar egyáltalán elérni ezzel.

- Nyílván azt, hogy üldözési mániánk legyen. Na meg azt, hogy szenvedjünk. - mondja higgadtan, majd az órájára néz. - Mennünk kell, együtt lesz óránk. - áll fel, majd hozzám lép, átölel és gyors csókot nyom a számra. - Kitalálunk valamit, rendben?

Aprót bólintok és én is adok egy gyors puszit a szájára. Gyorsan kiviharzik a teremből, természetesen ő megy előbb, mert hát sosem késik.

Összeszedem a mappát és a táskám mélyére süllyesztem, várok pár percet és miután körbenézek, kisietek a teremből az osztályom fele. Még a férfi előtt beérek.

Leülök Mattie mellé, bár tudom, hogy Damien megtiltotta, viszont Adammel egy csöppet feszült köztünk a légkör. Nagyon kedves még mindig, de tartja a három lépést tőlem, talán megalázva érzi magát. Mondjuk, most nincs itt, így hála istennek nem kell magyarázkodnom. Mondta, hogy megy a titkárságra a maradék könyveit elhozni és kérte magyarázzam el merre találja. Gondolom elhúzódik.

- Hol voltál? - kérdi Mattie - ki akarlak faggatni, erre eltűnsz, te céda.

- Muszáj volt beszélnem a... bipolárissal. - nem akarom hangosan kimondani a nevét, mert esküszöm már mindenki gyanús.