Titkos játszmák

35

35

"A szerelem, mióta a világ világ, kineveti az eléje gördülő akadályokat."

Mintavételre tartunk öcsémmel, két ampulla vizelettel. Alex egyre feszültebb, ahogy közeledünk az intézmény fele és én magam is. Csak Mattie röhögött fél órával ezelőtt azon, ahogy öcsém az alsógatyájába tuszkolja őket, majd furán kezd sétálni.

- Nem lesz semmi gond, megoldod. - szorítom meg a karját, miután kiszálltunk a kocsiból - Csak ne sétálj úgy, mint akinek hasmenése van.

- Pedig elvileg az van, nem? Még hihető is. - mosolyodik el, de aztán igyekszik rendezni a járását. Egyébként abszrud egy helyzet és valószínűleg nevetnék is rajta, ha nem öcsém sorsa forogna kockán.

Bejelentkezünk a pultnál, nem telik el sok idő szólítják is. Először vérvételre megy, majd átkísérik a termen a mosdóba. Csak sikerüljön.

Amíg távol van, belemerülök a gondolataimba. Tegnap  a biztonság kedvéért megnéztük a felvételt és csak annyi látszik rajta, hogy Adam az üveg szája felé tartja a tenyerét, úgy hozza el a pultról a kólát, majd menet közben egy kicsit megrázza, ám maga a kábítószer nem látszik a kezében, így ez kevésnek bizonyult volna. Szerencsénkre viszont Adam elhitte a blöffünket és tegnap kiiratkozott az iskolából. Mattie ma reggel már nem látta a kopott Mercit a házunk előtt. Reményeim szerint valóban úton van London felé, Alicia biztosított róla, hogy jelzi, ha a fia odaért. Debbie biztos fortyog a dühtől, márcsak azért is, mert a gyámügyi hivatal ejtette ellenem a vádakat. Ezt Melanie Adams közölte velem egy telefonhívás keretein belül, úgy érzem, nem kedvel, tekintve, hogy a hangjából csöpögött a gúny. Azért hozzátette, hogy az ítélet ellen 30 napig fel lehet lebbezni. Nem hiszem, hogy Debbie elmegy odáig, hiszen pénze nincs ügyvédre és egyszerűen képtelenség, hogy neki ítéljék a körülményeit tekintve. A terveim között szerepel, hogy amint Debbie elveszti a lakást, eladom a saját részünket. Soha nem akarunk oda visszamenni és így legalább öcsémnek is lesz egy kis megtakarított pénze. Remélhetőleg anyánk nem tervez több merényletet ellenünk, már minden támadási felületet kiaknázott.

Egész héten szinte Damiennél voltunk, ma reggel is onnan jöttünk. A férfi minden reggel elment ugyan, de a lakáskulcsot a pulton hagyta. Olyan, mintha ott élnénk, de ez nincs kimondva, szóval megnyugtat, hogy van döntési jogunk és úgy tervezem, hogy ma már azért jobb lenne otthon aludni. A héten a munkát is hanyagolnom kell, ez jelentős pénzkiesést jelent, habár némi táppénzt kapok, mégis édes kevés ahhoz képest, amennyit kereshetnék. Ennek ellenére nyilván öcsém élvez prioritást és megszorulva sem vagyunk, szóval nem aggódom. Márcsak azért sem, mert hívtak a biztosítótól, hogy egy héten belül a számlámon lesz apám életbiztosítása, amit a nevemre kötött. Alexnak is van egy a nevén, de még két évet várnia kell rá. Szóval jelenleg minden sinen van. Már csak az kell, hogy Alex átmenjen a teszten.

Öcsém kijön a mosdóból, őt követi a fehérbe öltözött ápoló kezében a pohárkával, majd közli öcsémmel, hogy holnapra lesznek meg az eredmények.

- Sikerült? - pattanok fel a székről, mikor Alex elém ér.

- Igen, de elég nehéz volt pisiléshez hasonló hangot kiadni, mikor úgy be voltam szarva, hogy majdnem elhánytam magam és a két ampulla is majdnem összekoccant, de végül is, igen. - nevet fel, mire belőlem is kitör a röhögés, nem hiszem el, hogy ezt csináltuk. - Na menjünk, hadd szabaduljak meg Mattie DNS-étől, mert kurva kényelmetlen.

Ettől még nagyobb röhögőgörcsöt kapok, majd öcsémbe karolva a kijárat felé indulunk.

☆