Az Én Hősakadémiám: Ayamin története

35. bejegyzés - Hétvégi utazás

35. Hétvégi utazás

Pénteken a tanítás végeztével megbeszéltük Misuzuval, hogy egy óra alatt összepakolunk és indulunk is a vonatállomásra. Épp a peronon sétáltunk, cipelve a meleg ruháinkat, amikor meghallottuk, hogy Chiaka a neveinket kiabálja és integet felénk.

- Csakhogy ideértetek! Bemutatom a pasimat!
- Üdv, Todoru Youta vagyok. Hívjatok a keresztnevemen csajok! - vigyorgott ránk a sötétbarna hajú, narancsos barna színű szemű fiú. Aztán kacsintott egyet, és hetykén ölelte át a húgomat. 

Így ültünk fel a vonatra együtt, és vállaltuk a két órás utat a hegyekbe, ahol anya öccse, a nagybátyánk Toshiro várt minket. Négy éve kezdett el a síparadicsomban dolgozni, ő az egyik kis szálló állandó lakója és a képességével vigyáz a síelőkre. A hegyekben bárkit képes megtalálni, mivel a hó nagy segítségére van a képessége használatához. Korábban sokat síeltünk vele, így örömmel csatlakoztunk a hétvégére hozzá.

Elfoglaltuk a helyünket a vonaton. Chiaka és Youta velünk szembe ültek le. Míg kikerestem az uzsonnás bentokat, Youta megszólította Misuzut.
- Látom jó hosszú a hajad! Nem zavar amikor tudod… nagy dolgod van és éppen kitörlöd? - vigyorgott ártatlanul, mintha csak az időjárásról kérdezne. Chiaka hahotázni kezdett, Misuzut felháborította a kérdés, de nem tudott szólni, én pedig értetlenül bámultam a srácra. Némaságunkat sikernek könyvelte el, és tovább szövegelt.
- Chia mesélte, hogy tűz képességed van. Mennyire tűzállóak a ruháid? Ha mérges leszel leégnek rólad? Hányszor voltál már pucér mások előtt? - hajolt közelebb hozzá. Misuzu hátra hőkölt és kezdett nagyon ideges lenni. A srác perverz mosollyal megnyalta a szája szélét. Mindketten felpattantunk, és elültünk egy másik kettes helyre, jó messze tőlük.
- És én még Bakugout hívtam bunkónak. Ez az alak százszor rosszabb nála! - fortyogott.
- Egy beteg perverz, egy pofátlan disznó! - trilláztam magas hangon. A vonatúton eszünk ágában sem volt még feléjük se nézni.

Úgy fél óra múlva Chiaka odajött hozzánk.
- Ugye milyen helyes? - kezdte, de belefojtottam a szót.
- Szerintem egy tapló… - fintorogtam.
- Jobbat nem találtál? - kérdezte Misuzu.
- Ő a legjobb fogás az évfolyamban! - hőbörgött Chiaka. Összenéztünk.
- Kritikán aluli lehet a felhozatal. - bökte be Misuzu, majd a két ujjával mutatta, mennyire kicsire gondolt. Kacagni kezdtünk, mire Chiaka megsértődött és vissza viharzott a pasijához. Az út további felében el voltak magukkal, és mi is pihentünk.

Amikor leszálltunk a vonatról Toshiro bácsikánk már izgatottan topogott a peronon, minket keresett a leszálló utasok között. 
- Lányok! De vártalak már titeket! - ölelgetett meg mindhármunkat. Amikor meglátta Chiaka mellett a magas srácot, összeszűkült a szeme.
- Nos, nem tudtam, hogy még egy fő érkezik.
- Ő a pasim, Youta! - kapott az alkalmon Chia. Ahogy mi fogadtuk, a nagybátyánk se lelkendezett a váratlan hívatlan vendégért.
- Majd alszol az én szobámban, a kanapén. - szögezte le, és intett a kocsi felé. 

Egy darabon autóval utaztunk, majd leparkolt vele. Fogtuk a csomagjainkat és felmentünk a felvonóval a szállásig. A szállásunk egy nagy téliesített faház volt, hátul egy melegvizes forrással, ahol fürödni lehetett. Így a ház kisebb szállodaként üzemelt. A konyha, a nappali, a fürdők és az étkező közös helyiségek voltak. A szobák többfélék voltak, pontosan két 3 ágyas szoba és két házaspárnak való szoba volt benne, plusz a nagybátyánk szállása, ahol a szobájában egy kanapé árválkodott. Mi a megszokott szobánk felé lépdeltünk Misuzuval, amikor hallottuk Chiaka kérlelő hangját:
- De kérlek Toshiro bácsi, hadd aludjunk együtt Youtaval, tudod már fél éve járunk!
- Még mit nem! Kiskorúak vagytok, és a házban minden ágy foglalt lesz estére. Vagy a kanapén alszik, vagy mehet ki egy barlangot keresni magának! - szigorított a hangnemen, és én rettentően örültem, hogy így döntött.
- Ha lepakoltatok, gyertek a nappaliba, beszélnem kell veletek. - mondta nekünk, de közben a grabancánál fogva a szobája felé rángatta a sötét hajú fiút. 

Pár perccel később megtudtuk, hogy estére tele lesz a ház vendégekkel, és a menüt a hétvégén nekünk kell majd főzni. A takarítást a megszokott személyzet végzi majd, így szerencsére nekünk csak a főzés és a mosogatás jutott.
- Miért? Ez nem fer! Elvileg lazitani jöttünk! - duzzogott Chiaka.
- Nézd, mivel ingyen laktok itt pár napig, ez a minimum. De ne aggódj, tudjuk, hogy nem tudsz főzni, így a mosogatás a te dolgod lesz.
- Még mit nem?! - toporzékolt.
- És ha már itt tartunk… a barátod lesz a mosogató társad és a beszerző is. Te leszel a futár, akit a faluba fogok küldeni, ha kell valami.
- Franc… - káromkodott Youta.

Misuzuval a szobánkban rendeztük a dolgainkat. Igyekeztünk kimaradni Chiaka és Toshiro vitájából. 

A nagybátyánk beállította az újonc nagyszájú fiút fát hasogatni, hogy estére legyen a kandallóba mit rakni. Míg Youta kint tevékenykedett, Chiaka feladata volt behordani a fát, és tüzet rakni, mert a főzésben nem akart segíteni.

Mivel lassan beesteledett elindultunk a konyhába a vacsorát elkészíteni. 

Mint kiderült valóban megtelt a szálló, hallottuk amikor a bácsikánk köszöntötte a vendégeket. Kiosztotta a szobákat, amíg mi főztünk. Chiaka vidáman sietett be hozzánk, mintha már el is felejtette volna, hogy a pasiját ajtónállónak és hordárnak fogta be Toshiro.
- Képzeljétek, két család érkezett, és három, vagyis három velünk egyidős srác is van velük! Az egyikük egy kis béna muja, van egy nagyszájú hangos szőke és egy különleges sebhelyesarcú adonisz! - hadarta egy szuszra. Hirtelen mindketten abbahagytuk a feladatunkat. 
- Hogy mi? Mit mondtál, milyenek? - dobtam le a kést, és szaladtam ki a konyhából. Misuzu utánam lépett, de alig léptünk ki a konyhából máris nekiütköztem valakinek. Midoriya velem szemben ült a padlón, én pedig gúvadt szemekkel bámultam rá. Lassan felemeltem a fejem, és a tekintetem találkozott a meglepett Katsuki és Shoto tekintetével. 

Akkor jutott eszembe, hogy a főzéshez használt koszos kötény van rajtam, a kezem krumpliszagú, és a földön fetrengek. Mögöttem Misuzu csak halkan ejtette ki a lovagja nevét, suttogva, miközben a szintén koszos kis kötényt szaggatta le magáról. Chiaka mutatott feléjük izgatottan:
- Azta! Három irtó jó pasi! - kiáltotta izgatottan, és végig mutatott rajtuk. Youta ekkor lépett be pár táskával, és udvariatlanul megállt Bakugou Mitsuki mellett.
- Nocsak… - vigyorgott sokatmondóan rá, amivel kivívta mindannyiunk ellenszenvét. A nagybátyám hatalmas taslival térítette jobb belátásra, és illedelmesebb viselkedésre.

Az esti bemutatkozás így elég érdekesen indult, tekintve hogy a Bakugou szülők és Midoriya anyukája nem ilyen fogadtatásra számítottak...