Az Én Hősakadémiám: Ayamin története

59. bejegyzés - Kimondtam

59. Kimondtam

Kipihenten és nyugodtan ébredtem. Az előző esti talány egészen éjfélig furdalta az oldalamat, de szerencsémre Misuzu is tudni akarta a fiúk zavaros viselkedésének az okát. Ezért a fiúk közül a leggyengébb láncszemet faggatta ki, ügyesen és óvatosan, aminek az lett a vége, hogy Midoriya dalolt mint a madár.
- Te elhiszed ezt? - írta Misuzu, miután röviden elmesélte a fiúk kalandját a két nővel. A hasamat fogtam vagy 3 percig, míg nevettem, és csak azután tudtam visszaírni.
- Biztosan rettenetesen meglepte őket, hogy két dominával találkoztak! - írtam vissza.
- Ennek hála ma az egész napot Shotoval tölthetem! El sem hiszem! - írta boldogan. Elmosolyodtam, mert örültem nekik.

Újra végigfutottam a szememmel az esti beszélgetés sorait. Nevettem egy jót, és nyújtóztam egyet az ágyon.
- Szóval ezért viselkedett olyan komolyan az este. Lehet értékelni kezdte a kapcsolatunkat? Kizárt, hogy eddig nem vette komolyan... - ráztam a fejem és zuhanyozni indultam. Aznap a családommal szándékoztam lenni, mert az egész szünetben alig láttuk egymást. A reggeli elkészítése és elfogyasztása után anyával megnéztünk pár ruha üzletet, majd a fodrász szalonba invitált minket.
- Lassan egy év is eltelt, hogy utoljára kezeltem a hajatokat. - ültetett le minket két székbe.
- Hát jobban ki kellene használnunk, hogy saját fodrászunk van! - vigyorgott Chiaka, míg anya a haját mosta.
- Milyen volt apával mostanában? - tudakoltam.
- Kissé nehezen viseli a kollégiumot, de olyan mint a mézeshetek voltak! - örvendezett. Chiaka erre fintorgott egyet.
- Inkább ti meséljetek!
- Mi keményen edzünk minden nap és Youta estére mindig randit szervez. Semmi más nem történik velem. - ásított.
- Ez egyáltalán nem unalmas! Milyenek a randik? - kérdezte anya lelkesen.
- Hevesek! - vigyorgott Chiaka, mire mindketten kiborultunk.
- Ezt ne említsd apád előtt! És lehetnétek kevésbé... felnőttesek! - torkolta le anyu.
- Ezt mondtad Ayaminnak? Ők ezért haladnak úgy mint a csigák?
- Kikérem magamnak! Nem sietünk sehová... - morogtam.
- Vagy csak ő nem akar... - de nem tudta tovább mondani, mert anyu szájba vágta a törölközővel, amikor a hajára csavarta.
- Most egy 20 perces kezelés lesz a hajadon, addig a szádat is fogd be! - intette meg az ujjával. Ezután megmosta az én hajamat is.
- Kissé elvesztette a hajad a formáját, vágok belőle.
- Köszönöm, de csak igazítást kérek. - javasoltam, és anyu rendezte a rakoncátlan fürtjeimet.

Délután filmet néztünk együtt és késő délután néztem csak a telefonomra. Egy üzenet várta, hogy elolvassam.
'Este sétáljunk egyet. Érted megyek 7-re.'
Meglepődtem és meg is örültem hirtelen, így azonnal készülődni kezdtem.
- Csak nem randira mész? - kérdezte Chiaka, mikor a hajamat fésültem.
- De! - zártam be a fürdő ajtaját előtte.

A földszinten rögtön megláttam a szőkét, ahogy rám várt a ház előtt. Nagy mosollyal a számon léptem oda hozzá.
- Kats-kun!
- Hmmm - köszönt.
- Merre megyünk? - fordultam körbe. Kinyújtotta a kezét és megfogta az enyémet.
- Erre. - húzott a virágzó sakura fákkal teli park felé. Felnéztem az arcára, majd a hulló virágszirmok felé. Kissé izgatott voltam, mint mindig ha randira hívott. De igyekeztem lenyugtatni magam, és mélyeket lélegeztem. Úgy 10 perc séta után leültünk egy padra és onnan figyeltük a szálló szirmokat. Katsuki felállt és elsétált üdítőért, aztán visszaült. A felém nyújtott kinyitott narancslevet elfogadtam és inni kezdtem. Ő csak nézte az övét, majd felnyitotta.
- Ayamin... - kezdte. Lenyeltem a kortyot és felé fordultam. Még mindig gondterhelt volt.
- Igen? - kérdeztem, és motoszkálni kezdett a fejemben az esti történetük, hogy lehet amiatt ilyen a viselkedése.
- Holnap véget ér a tavaszi szünet. - ekkor felém fordult.
- A következő héten új küldetésre megyünk, és nem tudom mikor találkozunk legközelebb.
- Óh... Hát azért a telefonod csak nálad lesz, igaz? - mosolyogtam rá.
- Ez most más lesz, mint a többi küldetés. - és hirtelen dobbant egyet a szívem, a mellkasomra sötét és nehéz lepel húzódott, és akkor már megértettem, miért olyan komoly a tekintete. Valószínűleg a döbbenet és felismerés kiült az arcomra, mert letette a narancslevét a padra és magához vont.
- Cöh, így megijedni! Hát ennyire gyengének tartasz? - mérgelődött.
- Dehogy! - ráztam a fejem és a mellkasába csimpaszkodtam.
- Ígérd meg, hogy épségben visszajössz! - követeltem. Meglepődött, és hirtelen elmúlt a pillanatnyi mérge. Helyette törődő tekintettel nézett rám, megsimogatta az arcomat.
- Visszajövök. - mondta, de nem ígért semmit.

Sokáíg ültünk a padon, hagyta hogy végig hozzá bújjak, nem szólt hogy bele csimpaszkodtam, és végig fogta a kezem.
- Szeretlek... - motyogtam a mellkasába, és nem tudtam hallja e vagy sem. Legalább egyszer ki akartam mondani, még ha nem is számít, hiszen tudnia kell.
- Tudom... - mondta és felhúzott, hogy a szemembe nézhessen. Gyengéden megfogta az államat és megcsókolt. Annyira kedves és édes, hogy képtelenség, hogy máshogy érezzek iránta, még ha olyan morgós is tud lenni.
- Én is... - mondta mikor elváltak az ajkaink, és kinyitottam a szemem. Pirulva figyeltem a szemét, amely most még inkább izzott, mint máskor. Hirtelen ráébredtem, hogy a szemében ez a parázsos fény nem csak a düh és a harag megjelenése lehet, hanem a vágy és szeretet fénye is. Izgatottan emeltem fel a karom a kulcscsontjához, és húztam magam felé a kabát gallérjánál fogva. Ő engedte, és újra a számhoz hajolt. Átölelte a derekam, és még többször megismételte.

Késő este kísért csak haza. A bejárat előtt átölelt és elbúcsúzott.
- Nem akarom. - duzzogtam, és erősen markoltam a kabátja szélét.
- Késő van... Talán aludjak veled? - morogta mérges tekintettel.
- Igen... - feleltem halkan és pirulva felnéztem rá. A szemeit forgatta, de aztán megfogta a kezem és kihúzta a kabátját a markomból.
- Jól van, de figyelmeztetlek! Ha nem viselkedsz, nem fogom vissza magam! - nézett rám nagyon komolyan, és nem pontosan értettem mire céloz. De nem is érdekelt, mert az együtt alvás öröme fellelkesített. A kezét fogva húztam be a házba, majd a lakásba, ahol a cipőjét a szobámba vittem. Egy szót sem szólt, csak leült a kis asztalhoz az egyik párnára.
- És hogy tervezed ezt? - kérdezte kissé zabosan. Ám ekkor egy fekete pólót vettem ki a fiókból és egy szürke alsónadrágot.
- Ezeket a plázában vettem neked... Az utazáson láttam a ruhád méreteit, és gondoltam egyszer talán... - vakaróztam zavartan. Hirtelen felállt és elvette a pólót meg az alsónadrágot.
- Ravaszabb vagy mint gondoltam. - vigyorgott elégedetten.
- Most akkor velem zuhanyozol? - kezdte, mire teljesen elpirultam. Jót nevetett rajtam, majd felhúzta az új pólóját. Bementem a fürdőbe, hogy felvegyem a saját háló ruhámat, és mire visszaértem már a teljesen átöltözött.

Lekapcsoltuk a villanyt és bebújtunk az ágyba. Az ablakon kevés fény szűrődött be, de ahhoz elég hogy láthassuk egymás arcát. Csak elfeküdt a hátára, és mellkasára vont.
- Aludj Csókos lány! - mondta halkan, mire kuncognom kellett.
- Mi az? - nézett rám szúrósan.
- Ideje lesz valami jó becenevet adni neked, hogy én is úgy hívhassalak...
- Kizárt, te nem értesz ehhez. - kezdte fölényeskedve, de félbe szakítottam.
- Robbantós fiú... vagy Dühbomba... vagy... - de nem tudtam tovább gondolni, mert hirtelen a hátamra fordított és felém hajolt, de úgy hogy az egész teste rám nehezedett.
- Megmondtam! Ha nem tudsz viselkedni, nem fogom vissza magam! - morogta olyan közelről, hogy szinte összeért az orrunk. Ekkor lehajolt és szájon csókolt, és aztán valóban nem fogta vissza magát; annyiszor csókolt meg, ahányszor és úgy, ahogy csak akarta.