Az Én Hősakadémiám: Ayamin története

36. bejegyzés - Az első közös vacsora

36. Az első közös vacsora

A kínos első percek után vissza menekültünk a konyhába.
- Te tudtad, hogy ők is jönnek? - faggatott Misuzu suttogva.
- Fogalmam se volt! - épp nagy levegőt vettem, amikor egyetlen húgom vágott hátba minket. Rámeredtünk.
- Ugye vágjátok, hogy közös fürdő van? - vigyorgott sokatmondóan.
- Te jó ég... - suttogtam.

Kis idő múlva megterítettünk és kihordtuk az ételt a nagy étkezőasztalhoz. Épp az utolsó simításokat végeztük, amikor Todoroki somfordált hozzánk.
- Nem gondoltam, hogy közös szállásunk lesz a hétvégén.
- Mi sem tudtuk. - válaszolt neki Mi-chan. Ekkor Chiaka pofátlankodott közéjük.
- Üdv, Chiaka vagyok! De hívhatsz bárhogy! - vigyorgott udvariatlanul a kéthajúra. Todoroki érdektelenül ránézett, majd újra Misuzuhoz fordult. Ekkor sétált az asztalhoz Deku és Bakugou. Míg a szőke az ételeket mustrálta, addig Deku hozzánk fordult.
- Örvendek, Deku vagyok! Nem tudtam, hogy Ozawa-sannak testvére van. - hajolt meg kicsit. Vágtam egy fintort felé, aztán észrevettem hogy a szőke mellettem állt meg. Kissé zavartan néztem fel rá.
- Melyiket főzted te? - tért a lényegre, látszólag nem érdekelte Chiaka, csak az étel. Míg megmutattam neki, Chiaka hozzá is odalépett. Vakargatta kicsit az állát, majd kibökte amin gondolkodott.
- Ahogy így álltok egymás mellett, azt mondanám hogy ti ketten, meg ti ketten jártok! - mutatott négyünkre. Youta ekkor jött be a helyiségbe, mögötte a felnőttek. Mindenki pont hallotta Chiaka szavait, és láthatták a megdöbbent arcunkat.
- Ugyan már! A hosszú hajú csajszi egy kis szende szüzike, a nővéred meg egy főzésmániás unalmas liba. Ki akarna járni velük! - röhögött hangosan a tapló. Toshiro nem mondott semmit, csupán le akart keverni neki egy nyaklevest, de a srác fürgébb volt nála. Mikor Youta arrébb ugrott, a szőke lépett hozzá. Zsebre dugott kézzel, eltorzult arccal és fenyegető hangon szólt hozzá.
- Ugyan honnan veszed hogy olyanok, mi?
- Akarsz valamit? - kakaskodott vissza a másik. Épp készültek belemerülni, de Bakugou Masaru odalépett hozzájuk.
- Fiúk, elég legyen. Üljünk le vacsorázni! - kérésére azok ketten a legmesszebb ültek egymástól.

Kicsit feszengtünk, de végül egész kellemes lett a vacsora. Figyeltem, ahogy Shoto a számára két legfontosabb ember közé ült: Misuzu és Deku közé. Nekik hála a Bakugou család férfitagjai kerültek velem szembe, míg Katsuki anyukája az egyik oldalamnál, Toshiro pedig a másik oldalamnál foglalt helyet. A szőke minden ételből evett, amire korábban rákérdezett. Todoroki ugyanezt tette, a Misuzu által készített ételekkel.
A két Midoriya csendesen és mosolyogva étkezett, néha társalogva.
Chiaka és Youta pedig végig dumálták az egész vacsorát.
Míg közösen leszedtük az asztalt, odaléptem a szőkéhez.
- Ízlett a vacsora? - válaszként egy 'hmm' hagyta el a száját, amit igennek könyveltem el. Alig mosolyogtam rá, máris feltűnt, hogy a szülei bámulnak minket. Gyorsan a konyhába iszkoltam, hogy lepakoljam ami épp a kezemben volt. Amikor megfordultam szembetalálkoztam Bakugou Mitsukival.
-

Ti készítettétek a vacsorát?
- Igen.
- Nagyon finom volt. Mondd csak, ti is a U.A.-be jártok? - hevesen bólogattam.
- Nahát, Katsuki sose mutatja be a barátait. De ahogy beszélgettetek, úgy látom jól megvagytok. Nem nehéz vele? - igazán megkönnyebbültem. Azt hittem valami nagyon kínosat fog mondani. De valójában nagyon kedves anya, aki törődik a mufurc fiával. Bátran elmosolyodtam. Próbáltam nem arra gondolni, hogy mit is feltételez a fiáról és rólam.
- Kats-kun nagyon figyelmes a maga módján. - igyekeztem olyan választ adni, amibe a szőke se kötne bele. De pont behozott egy adag tányért, letette a pultra és rámorgott az anyjára. Ezután a maguk módján vitázni kezdtek. Hirtelen nagyon meglepődtem, de aztán kacagnom kellett. Erre abbahagyták a veszekedést és felém fordultak.
- Mennyire egyformák! - mondtam nekik. Végül Katsuki mérgesen elballagott, de sziszegett még kifelé menet.

Mikor kiértem Misuzu az asztalt törölte, Chiaka pedig a mosogatás miatt vitatkozott a nagy bátyánkkal.

Míg a szülők bekuckóztak az egyik szobába beszélgetni, mi kimentünk a nappaliba. Misuzuval és Shotoval a hóesést bámultuk az ablakban. Deku az egyik asztalnál kártyákat vett elő. Végül mind az öten ott játszottunk.

Úgy két óra jókedvű kártyázás után Misuzuval úgy döntöttük, hogy ideje a fürdőbe menni. Zuhanyoztunk, és kitettük a foglalt jelzést az ajtóra. Becsavartuk magunkat törölközőbe, majd a kinti forrásba merültünk, a nagy szikla mögé bújva. A forrás a ház mögött volt, teljesen körbezárva magas bambusz kerítéssel és sziklákkal. Csak az arra járó madarak láthattak bármit a forrásban pihenőkről.
Éppen lehunyt szemmel élveztem a nyugalmat és a meleget, amikor fura hangra lettem figyelmes. Misuzu is hallotta, így körbe tekintettünk, de a sok gőz miatt semmit se láttunk. Gondoltam egyet, és a képességemmel eloszlattam egy pillanatra a gőzfelhőt. Teljesen megdöbbentünk. Chiaka és a pasija egy egy szál törölközőben csókolóztak. Misuzu eltakarta a szemét, én pedig sikítva kiabálni kezdtem. A hangokra Toshiro és a fiúk is berontottak. Chiaka megpróbálta a karjánál fogva visszatartani a lovagját, akit Toshiro éppen a másik karjánál fogva rángatott ki a fürdőből. Youta a kis ágyék törölközőt próbálta magához tartani azzal a karjával, amit Chiaka rángatott.
Misuzu még mindig takarta a szemeit, és a hangokból próbált rájönni, hogy vége van e már a drámának. Én a mellemnél szorongattam a törölközőmet a jobb kezemmel, és nyakig elmerültem a vízben. Végül Toshiro sikeresen elrángatta a kaszanovát, de Chiaka utánuk rohant. Kész szerencse, hogy volt rajtuk törölköző. A hármuk kiabálását a házból is remekül lehetett hallani.
- Reggel az első vonattal mész haza! Micsoda becstelen alak vagy! Te pedig annyi házimunkát kapsz, ifjúhölgy, hogy hajnaltól éjjelig fogsz dolgozni! - kiabált egyetlen nagybátyám.

Amikor elült az ordítozás Shoto feje jelent meg felettünk. A sziklán guggolva nézett le ránk.
- Megsérültetek? - kérdezte.
- Semmi bajunk. - válaszoltam, mert Misuzu éppen akkor fedezte fel, hogy a lovagja a feje fölött őt nézi. Elpirulva merült el a forró lében.
- Rettentő hangos családod van. - vakarta a fejét a szőke, majd elindult a házba. Midoriya és Shoto követték.
- Francba, hogy Chiaka ilyen szégyentelen... - morogtam.
- Szerinted meglátott? - szólalt meg mellettem szégyenlősen.
- Nem hiszem, hogy bármit is látott. - válaszoltam.

Kicsivel később elindultunk felöltözni. De amint beléptünk a házba, szembetalálkoztunk a fiúkkal. Shoto épp az ágyék törölközőt igazgatta, Midoriya alsógatyában állt, és a szőke háttal állt nekünk, meztelenül. Én léptem be elsőnek, és mikor megláttam őket, sikítani kezdtem. Misuzu azonnal az ajtó mögé bújt, Katsuki pedig két kézzel eltakarta magát ott.
- Mi a frászt kerestek még itt?! - ordított.
- Ti mit kerestek itt?! - visítottam vissza, és éppen igyekeztem eltakarni a szemeim.
- Szabad jelzés volt az ajtón, azért jöttünk be. - mondta Shoto higgadtan.

Miután bementek a vízbe, mi bezárkóztunk és felvettük a pizsamáinkat.

Később kiderült, hogy Youta tréfált meg minket bosszúból, amiért megzavartuk őt és Chiakat...