Fordul a kocka
A város fényei felkapcsolódtak, az utca népe távolról figyelte a harcolókat. Deku tanácstalanul állt tovább, peregtek a másodpercek. Tekintete a kinyíló térkapu és a gonosztevő között ingadozott.
Hirtelen Chiaka hangja villant át az agyamon:
- Használhatod a pajzsot támadasra is. Próbálj megfékezni! - majd elhalványult a korábbi edzéseink emléke.
A pajzsot leemeltem a családról és egy pislogási idő sem telt bele, a füstös fickó köré vontam. A férfi felkapta a kis feleségét és csemetéjét, majd ahogy tőle telt eliszkolt velük.
Deku azonnal ugrott Bakugouért. A szőke gyenge robbantásokkal igyekezett mérsékelni a zuhanását. Midoriya elkapta egy fekete ostorral, és nem messze landoltak tőlünk.
Ahogy a füst már nem tudta mérgezni a hősöket kitisztult a tudatuk. Shoto nem húzta ki a kést a lábából, így mikor elvágódott a földön a markolatig hatolt a penge a combjába. De nem vérzett, amíg benne maradt. Endeavor azonnal riasztotta a csapatát egy mentőért.
Én nem bírtam nyugodtan állni, tovább striguláztam a hibáim listáját.
Odaszaladtam a súlyosan sérült fiúhoz. Deku két lábon tartotta, nem tudta mit kellene tennie.
- Ültesd le! - kiáltottam futás közben, majd mellé térdeltem a földön. Bakugou mérges tekintete fogadott.
- Köszönjük a segítséged a pajzzsal, tartsd alatta gonosztevőt még! - kérlelt Deku, de nem nagyon figyeltem rá.
Kezemet a sebét szorongató srác kezére tettem, és elhúztam onnan, látni akartam milyen súlyos a sérülése.
- 'Nagyon mély a seb! És nincs nálam semmi...egy gumicukor, egy üdítő, sem pohár, semmi amivel bekötözhetném a sebet. És ha így szállítják a mentőben életveszélyben lesz. Egyetlen megoldás van...' - száguldottak a gondolataim, ideges lettem. Azok ketten nem szóltak, nem is tudhatták min agyaltam a másodperc töredékéig.
Hirtelen Dekut magához hívta Endeavor, hogy érdeklődjön Bakugou sérüléséről. Ez volt a lehetőségem. Pajzsot vontam körénk, és most idegességemben arra sem figyeltem, hogy tiszta legyen, homályosságba burkolóztunk. Bakugou hirtelen fel akart állni. Visszatartottam. Nem igazán volt ereje ellenállni, ez volt a szerencsém.
- Bocsáss meg, hogy ezt teszem veled mikor ilyen állapotban vagy... de pont emiatt is! - még be sem fejeztem a mondatot. Elég volt hogy felém fordult. A szája kérdés miatt nyílt, én pedig betapasztottam az ajkammal. Mozgatni kezdtem a nyelvemet a nyelve körül. Éreztem hogy elpirulok, de most nem törődhettem ezzel. Ki kellett használnom a meglepettségét. Alig pár kört ejtettem a nyelvemmel, mikor éreztem hogy felemeli a jobb kezét a derekamra. Magához vont és átvette az irányítást. Heves, könnyed és magával ragadó érzés áradt szét a testemben. Hirtelen a szabadság és a mámor borította be a gondolataimat. Majdnem hanyatt estem mikor megszakadt a csók. A szám elé kaptam a kezem és zavartan bámultam rá.
Amikor rám nézett nem tudtam mit gondolhat. Egy kis mosoly jelent meg az szája sarkában, majd felállt és kisétált a zavaromban szertefoszló védőpajzsom alól...
أنت تقرأ
Az Én Hősakadémiám: Ayamin története
أدب الهواةEgy átlagos család gyermeke vagyok: Ozawa Ayamin. Korábban nem vágytam a hős életre, ahogy barátnőm Misuzu sem. De úgy alakult az élet, hogy kaptunk egy lehetőséget a szerelemre és a hőssé váláshoz is. Nos: elmesélem hát, hogyan is indultunk el a Hő...
