Az Én Hősakadémiám: Ayamin története

50. bejegyzés - Edzés, edzés, edzés és...

50. Edzés, edzés, edzés és...

Az elmúlt napok elég eseménydúsra sikeredtek, így kissé elcsigázva ébredtem. Gondolatban előre örültem, hogy a vizsgák lezárása után ez a pár nap csendesebb lesz, és lesz alkalmunk talán olyan igazán csajos programot is beiktatni.

Reggeli után a tanórákra készülvén csatlakoztam Misuzuhoz, hogy együtt menjünk tanteremhez.
- Egész héten kettesben leszünk. - nyugtáztam.
- Rég volt már ilyen. - felelte Misuzu, majd igazított a nyakában lévő masnin. Alig értünk a főépületbe, máris meghallottuk a folyosó bemondóján Shinsou és a mi nevünket.
- Jól kezdődik a hét, ha már most a tanáriba hívatnak minket... - sóhajtozott mérgesen Shinsou.
- Megkaptuk a vizsgák eredményeit. - nyújtotta át a papírokat az igazgató. Azonnal a végéhez lapoztam, ahol a pontszámoknál az érdemjegyeket mutatták. Több dolgot is vizsgáltak, és bár vegyesek voltak az eredményeim, a végeredmény megfelelő volt. Azonnal Misuzu felé fordultam, aki bólintással jelezte, hogy elégedett az övével.
- Mindhárman megfeleltetek a különbözeti vizsgán, és elbíráljuk majd a hős osztályokba való felvételeket. Erről majd később beszélünk, amint a tanári karral eldöntöttük, hova osztanak be titeket. A hős engedély megszerzése lesz a következő célotok. Addig pedig még ki kell találnotok a hős neveiteket, új támadást kell tanulnotok és az esetleges változtatásokat a hős ruháitokkal kapcsolatban is gondoljátok át. Ezek itt a jegyzetek a továbbiakhoz. - nyújtott át egy újabb papírt. Mindhárman megdöbbenve néztünk egymásra.
- Úgy látszik a U.A. semmivel nem vár, hanem azonnal dönt. - vonta le a következtetést Shinsou, majd felállt és Aizawa nevét motyogva indult el. Amint átlapoztam a tennivalókat, rögtön arra a következtetésre jutottam, hogy segítségre lesz szükségem. Misuzu a tanterem felé indult, én pedig a gyengélkedő felé, hogy felkeressem Recovery Girlt.

Amikor odaértem még sehol sem volt, így gyorsan leírtam egy rövid üzenetet a szüleimnek. A dicséret és a gratuláció mellett pár hősnév alapot is küldtek. Chiaka a Dermesztő nevet javasolta, és rettenetesen büszke volt, hogy ezt találta ki. Sóhajtva slattyogtam vissza a tanteremhez.
- Mit mondott Recovery Girl? - kérdezte Mi-chan.
- Nem volt ott, majd délután felkeresem. - feleltem, majd ismét elővettem a telefonomat. Némán tanácskoztam magamban, hogy írjak e vagy mégse a szőkének.
- Shoto szerint jól teljesítettünk. - mosolygott rám. Szinte láttam a rózsaszín szivecskéket, amelyek körül lebegték. A kétszínű hajú biztos valami nagyon édeset mondott neki. Ezek után biztos voltam benne, Katsuki biztosan tudja, hogy megkaptuk az eredményeket. Így már nem volt okom tétovázni, megírtam neki. Válaszként viszont csupán annyit kaptam, hogy jobban kellett volna igyekeznem, ha már olyan sokat korrepetált. Ciccegve szitkozódtam magamban, nem akartam neki beismerni, hogy a tanítása egy része kiröppent a fejemből amint a szemembe nézett, vagy közel hajolt hozzám... pirulva takartam el az arcom, szégyelltem magam amiért ilyen gyenge lélek vagyok... Misuzu rögtön kérdezte is, hogy mit válaszolt a szőke.
- Csak annyit, hogy lehetett volna jobb is... - feleltem, mire csak csóválni kezdte a fejét.
- Ez az ördög sose lesz veled kedves. - fintorgott egyet, de azért tudtam hogy nem utálja a szőkét.

A tanítás végeztével a feladatokra összpontosítottunk. Egyáltalán nem volt ötletem a hős nevet illetően, így azt hagytam utoljára. Maradt az új támadás kitalálása és az erősítés. Mivel külön készültünk, így halvány fogalmam sem volt Misuzu mit talál majd ki. Egy olyan látványos és menő képességgel, mint a testéből tüzet csiholni és tűzcsóva ként sétálgatni vagy harcolni is elég feltűnő volt ahhoz, hogy bárkit ámulatba ejtsen. Mivel Mi-chan ereje önmagában is lehengerlő, ezért úgy döntöttem, hogy én is egy látványos és erős támadást fogok kitalálni.

Kizárólag csak szilárdítani tudom a folyadékokat vagy elengedni, így egy merően új felhasználással akartam próbálkozni. Egy ideig megállás nélkül igyekeztem elérni, hogy a víz máshogy reagáljon, de csak különböző formákban tudtam megszilárdítani. Nem erre akartam haladni, úgy éreztem, hogy elpazaroltam két napot, és semmit sem haladtam. Fáradtan kopogtam Mi-chan szobájának ajtaján este, de nem felelt, így biztos voltam benne, hogy még keményen edz valahol. A szobámba lépve a telefonom jelezte, hogy már több mint egy órája olvasatlan üzenetem volt. Mikor megnyitottam, Katsuki neve jelent meg a képernyőn:
'Ha nem sikerül valami, próbálkozz mással! A fő támadásod lehet egy korábbi támadás erősítése vagy átalakítása is.'
Mintha tudta volna, hogy zátonyra futottam. Duzzogva másztam be az ágyba. Ennyire vagyok csupán képes? Azt hittem kreatívabb, vagy erősebb is lehetek.

Igyekeztem erőt meríteni a szavaiból, és szerdától kifejezetten a lebegő tálcáimon állva sokszoroztam a tálcákat, miközben futok és több tálcát is mozgatok fel le, körbe körbe. Eleinte csak futottam rajtuk, pozíciót váltottam, mintha pók lennék és a vastag hálón rugaszkodnék. De elfáradtam az állandó futástól, és egy idő után lecsúsztam és leestem róluk. Nagy szerencsém, hogy öngyógyító a testem, mert félholtra edzettem magam... Délutánra meguntam a futkosást, és mozgatni kezdtem magam alatt a tálcát. A végén elértem, hogy képes legyek egy tálcán lebegve haladni bármerre, anélkül hogy futnom kellene. Eddig sosem tudtam szörfözni rajtuk, és igazán felemelő volt, hogy elég próbálkozás és leesés után megtaláltam azt a vastagságot amely elbírt. Végül kiegészítettem a szörfölést megjelenő pajzsokkal, amelyek előttem, mellettem és mögöttem is előbukkantak, ahol csak akartam. Rengeteg gyakorlás után elértem, hogy a pajzsokkal akár támadhassak is, hogy mozgatom őket. Szinte lehetetlen volt egyszerre ennyi dologra figyelni. És még csak nem is támadott meg senki?! Próbáltam a gyakorlatba ültetni az elképzelésemet, hogy majd egyszer képes legyek gonosztevők ellen is bevetni.

Végül a munkám gyümölcsét a tanári kar pár tagja, Misuzu és a sensei is megnézték.
- Az elképzelés jó, és a kivitelezés is megfelelő. Mivel gyakorlatilag csak állsz, így az energiádat is képes vagy tartalékolni, ami által a pajzsok száma gyarapodhat. Jó támadás lesz, mert egyben védekezés is. - bólogatott Cementoss.
- Hogy jutott eszedbe, hogy így repülj a tálcán? - kérdezte Misuzu.
- Eleinte futottam rajtuk, de nagyon fárasztó volt. - húztam a számat.
- Vagyis félig lustaságból találtad ki? - nevetett.
- Kats-kun segített, ő írta, hogy változtassak egy már bevált gyakorlaton.
- Ne mondd meg neki! A végén elszáll magától, hogy nélküle nem sikerült volna egy ilyen jó támadást kiagyalnod! - incselkedett.

Aznap este alig vártam, hogy a szobámban pihenhessek kicsit. Misuzuval másnap reggel terveztünk összepakolni, hogy délelőtt haza induljunk a szüleinkhez. A tavaszi szünet volt a kedvenc szünetem. A virágzó fák, a lágy szellő, a zöldellő természet hívogattak, hogy sétáljak, andalogjak az utcán vagy a parkokban. Titokban reméltem, hogy ezen a héten láthatom majd Katsukit is, és talán randizni is elhív majd. A gondolatra teljesen izgalomba jöttem, mintha el is feledtem volna a szúrós szavait a korábbi vizsgaeredmények miatt. Boldogan öleltem át a kispárnámat, majd a múltkori randi emlékeivel a fejemben aludtam el...